2024. július 28., vasárnap

Nagy Izabella: Nyár (versek)

 

Klesitz Piroska illusztrációja

Nyáron a lányok


a Balatonnál vaníliafagyit esznek

barátnők vékony piros bikiniben

megosztanak álmokat

kergetnek szép jövőt

hogy majd lesz egy férjük négy gyerekük

kiskutyájuk kettő és zöld füvű pázsitjuk


a Balatonnál a kopott piros padon

ücsörögnek és nézik a naplementét

az aranyhidat ráfeszülni a vízre

arany szívüket kifeszítve 

hogy majd lesz egy fiú akinek tetszenek

aki elviszi őket cukrászdába


a Balatonnál magukban sétálnak a mólón

nincs már velük barátnő se fiú se férj

kutyájuk erre-arra rohangászik közben

nem hallgat a szóra mint ahogy más sem

hogy szép ez az élet így is úgy is

hisz meglátják a rigót a sás között énekelni


Nyáron


sárgadinnyét ettünk a tesóm meg én

cukrot szórtunk a tetejére

és gyufaszálból babát gyártottunk

elvittük a kertbe 

azt játszottuk fölnőttek vagyunk.


Álmomban a nyár


a kertben állnak a fák

nincs még itt a nyár

csillagok sem söprik az eget

lehullott csóvájukkal

csak az álmaink szabadok

csobbanak langyos vízbe

kis halak rebbennek alólunk

nádirigók énekelve

már a fészküket építik

de itt

a kertben a fák

moccanatlan várják 

a felhők vonuljanak már

esőcsppjeikkel máshová

de itt

még hamar sötétedik

aludni tér a madár

aludni tér a lélek

hogy álmainkban

csobbanjunk végre a lágy vízbe

egy bedobott labda után


Nyáron semmit sem lehet


Mit lehet nyáron csinálni? kérdem Nagyhajú Kapitányt,

miközben esik kint és én bent unatkozom.

Nyáron semmit! feleli mélyhangon, szelíd barna szemeivel

mosolyog az esőcsurgós ablak felé, félúton rám tekint.

Nyáron lehet fagyizni? kérdem vigyorogva,

de ő komolyan nemet int torzonborz fejével.

Nyáron lehet Balatonban fürdeni? kérdem csillogó szemekkel,

de ő azt feleli: nem. Csak ilyen egyszerűen.

Nyáron lehet reggeli után is pizsamában lenni? sóhajtok nagyot,

hangokkal szótalan azt mondja, ugyan már.

Nyáron kiskutyával lehet napozni a kertben? csupa várakozás vagyok.

Ejnye, no, hát hogyan is lehetne.

S mikor szájam széle legörbülni látszik,

és kezdeném várni az iskola első napját,

Nagyhajú Kapitány felemelkedik ültéből,

bekapcsolja az ezüstszürke hanglemezjátszót,

és a tűt puhán ráhelyezi a fekete lemezre.

Majd rám néz és szélesen elvigyorodik.



Klesitz Piroska illusztrációja

Szerkesztette: Miklya Zsolt

2024. július 24., szerda

Lovranits Júlia Villő: Mályva utca – 8. rész

Berecz Kriszta illusztrációja

 Szerelmeskert


Éjszaka van a Mályva utcában, meleg, júniusi éjszaka. Alszik a Világszép Mályvarózsa, rózsaszín csipkés hálóingben, az ura mellett, összegömbölyödve. Derűs, gömbölyű álmokat lát. És édeseket, mint az eperfagyi. Dundi kacsója Keserédes úr mellkasán, diszkréten hortyognak. Csemetéik versenyt szuszognak a tejszínhabforma takarók alatt. 

Bezzeg a Költő! A Költő úgy horkol, hogy egy hadvezérnek is becsületére válna. 

A kis Ilyés János foltos macskával játszik álmában, máskor meg… máskor meg ott áll a fa mellett az a kedves, nyílt tekintetű, és teljesen kalácsképű lány. Dereka nádszál, fodros, magas nyakú blúzán ezernyi gomb és egy kis virágos bross, ajka körül mosoly játszik. Mosolyog? Nem mosolyog? Marad? Elszalad? Macska? Leány?

Alszik a Bohém, csak úgy nyakkendőben, ruhástul, alszik a Tábornok, és alszanak az éles nyelvű szomszédasszonyok. De a Mályva utcában alszanak a macskakövek is. Álmodnak lovakról, patkókról, háborúról, mezítlábas gyerekekről. Széles farú, nagy szoknyájú, piacra igyekvő, kacsafertályos asszonyokról. Múltról, jövőről, jelenről. És főleg cipősarkakról! Formás, hegyes, női cipősarkakról. Némelyik tűzpiros. 

De egyvalaki nem alszik. Fátia kisasszony ablaka tárva-nyitva, a kisasszony az ablakban ül, mályvaszínre lakkozott körmű mezítlábát lógázza bele a bódító illatú, júniusi éjszakába. Horgol a holdfénynél, és néha, a válla felett vissza-visszapillantgat a szobába. Ott alszik a Kertész. Arca szelíd, inkább fiúra, mint férfira vall. Fátia kisasszony szeretne valami igazán kedvére való, szépséges álmot horgolni. Tele buja kerttel, júniusi éjszakával. Vigyorgós paradicsomokkal és nagy fej káposztákkal. Na jó, rózsalugassal is. De képtelen koncentrálni. A Kertész aztán csodálkozik álmában: hogy lehet, hogy mályvaszín az uborka, és szögletes a paradicsom? 

Ejj, te Kertész, próbálnál csak magad szerelmesen horgolni a holdfényben, mindjárt rájönnél, hogy nem is olyan egyszerű… 


Szerkesztette: Komjáthy Nessie

2024. július 23., kedd

Lovranits Júlia Villő: Mályva utca – 7. rész

Berecz Kriszta illusztrációja

 

Pletyka


– Ennek a Fátiának már meg lovagja van!

– Lovagja? Kertésze!

– Egykutya. Kóbor kertész járt a Mályva utcában, hát nem pont a Fátia bozontos kertje tetszett meg neki? 

– Mi baj vele, legalább rendbe teszi végre. Nem árt az a kis metszés, ásás, permetezés.

– Hogy renbde? Hogy metszés, ásás, permetezés? Nem csinál az semmit, azt mondja, pont így tetszik neki, ilyen bozontosan. Valami új módi, azt mondja, per-ma-kul-tú-ra. 

– Persze, persze, permakultúra, az én időmben ezt még szerelemnek hívták.


Szerkesztette: Komjáthy Nessie

2024. július 22., hétfő

Lovranits Júlia Villő: Mályva utca – 6. rész

Berecz Kriszta illusztrációja

 Babafej

A két éves Annuska békésen üldögél, mint egy szöszke játékbaba, akit csak úgy odapottyantottak a fotelbe. Más kérdés, hogy a porcelán babák nem tömik magukat teli tejszínhabos sütivel. Bennük maximum egy kis szalma van, vagy fűrészpor. Mégis jobb eleven kislánynak lenni! Ráadásul nem elég, hogy Annus annyi sütit ehet amennyi beléje fér, de őt mindenki békén hagyja most: a nénik Öcsivel foglalkoznak, ő az új baba. Nézegetik jobbról, balról: 

– Nézd a lábacskáját, a gödröcskéit! 

– Micsoda átható tekintete van! Mályvarózsám, hogy fognak zokogni érte a lányok! 

– Bizony, micsoda kis pasi lesz belőle, igaz-e? – toldja meg egy másik hölgy, miközben aprókat csipdes a kisfiú mezítlábába. – Micsoda kis pasi!

Öcsi itt megelégeli a gyömöszkélést, és torka szakadtából üvölteni kezd. A nénik sorra lapogatják, dajkálják, de anyja kezében sincs nyugton, Öcsi márpedig ordít, és kész.

Akkor belépett a szobába a Költő. Barátságosan ráhunyorgott az ordító Öcsire, és azt kérdezte: 

– Na mi újság, Babafej?

Az üvöltést mintha elvágták volna, Öcsi elvigyorodott, és bizalmasan megcibálta a Költő pamatnyi szakállát.

Ki érti ezt?


Szerkesztette: Komjáthy Nessie