2023. szeptember 30., szombat

Smelka Sándor: A méhekről – Tudományos dolgozat

 

Rumi Friderika illusztrációja


A méhek apró állatok. Nem tévesztendők össze a darazsakkal, amik ugyancsak apró állatok. Mondjuk egy komondor is apró állat, az elefánthoz képest, de méhek tényleg aprók.
    A házi méh tulajdonképpen egy rovar csíkos pizsamában, amelyet mintegy hatezer évvel ezelőtt háziasítottunk. A többi háziállathoz képest nagy előnyük, hogy nem veszik birtokba az ember kanapéját.
    A méhek dobozokban élnek, úgy, mint a panellakó emberek, de a méhek javára írható, hogy ők kiismerik magukat a természetben is. Nem tévednek el a réten, ismerik a virágokat.
    Egy-egy család létszáma negyven-nyolcvanezer fő. E számok tükrében látjuk csak, hogy a méhek milyen csodálatos állatok. Képzeljünk egy átlagos reggelt egy ilyen létszámú családban. Kinek hol a zoknija, ki mit reggelizik, ki mikor indul, stb.
    A szaporodásról nem tennék említést ebben a hiánypótló dolgozatban, részben mert nagyrész fogalmunk nincs, mi történik a réteken meg a dobozban. Másrészt pedig nem merünk olyan szavakat leírni, hogy „hereűzés”, anélkül, hogy valaki rosszra ne gondoljon. Annyi bizonyos, hogy a hímméhek nagyon megszívják az egész cirkuszt. A kaptárból elüldözött hímméhek telepeket alkotnak: ezek az úgynevezett méhtelepek. Egyesek pedig pékséget nyitnak: ott készül a méhlepény.
    A méh családszerető állat, az utódaikat néven nevezik: Maja-1, Maja-2, Maja-25.587 stb.
    A méh adott esetben veszélyes is. Képesek bombázórepülő formába rendeződni az égen, hogy a kétségbeesett ellenfél, aki általában egy hülye rajzfilmhős, azt higgye, hogy egy igazi repülőgép támadta meg őt. Néhány méhcsalád még a repülőből kizuhanó bombát is tud imitálni. Ilyenkor a szerencsétlen rajzfilmhős vízbe ugrik, a méhek darabig tanácstalanok, aztán észreveszik a turpisságot, hirtelen harci trombita alakot öltenek, rohamot fújnak, és újra támadásba lendülnek. A rajzfilmhős eközben valahonnan szerzett egy szalmaszálat, és azon keresztül veszi a levegőt. Ekkor a méhek egyesével berepülnek a szalmaszálba, hogy ott lent, jól szájon csípjék a hülyét.
    Ebből is látszik, milyen csodálatos állatok a méhek.
    Ja, és állítólag mézet is készítenek.

Szerkesztette: Németh Eszter





2023. szeptember 28., csütörtök

Bertóti Johanna: Találkozások

Bódi Kati illusztrációja

 

Jönnek-mennek a verssorok.

Egyik siet, másik totyog.

Találkoznak, összeforrnak,

örülnek az olvasónak.


*


Ez a vers már meg volt írva,

mikor papírt ért a tinta.

Régen készen állt itt bent,

s a lapra csak átlibbent.






2023. szeptember 26., kedd

Nagy Izabella: A folyton kóborló nyárikalap

 

Szabó-Szemenyei Eszter illusztrációi


Az úgy volt, hogy valahol Kisszékely és Nagyszékely

között a dűlőúton, ott, ahol balra giccses a táj,

jobbra pedig napraforgók tátognak sárgán,

Zsüzsü nyárikalapjának elege lett a ricsajból.


Először is, Szófia kisasszony mezőtépte virágkoszorút

aggatott köréje, mintha ez lenne pántlikája, pedig

pántlikája bizony már volt, még születésekor kapta

kék és halványlila színben.


Aztán ott volt a július végi napsütés, délben, hiába no

az erdő mélyzöldje, a kis tó sárbarnája,

a dűlő löszsárgája. Hiába no, minden csak verte

vissza a nyári hőséget, a nyári dél hevét.


Másfelől, ez akár jól is eshetett volna, a szellő

olyasféle, ami a kukoricabóbitákat illegeti jobbra-balra,

de hát azonmód Zsüzsü nyárikalapját is táncra hívta.

Szó se róla, jött a minden férfi és nőhang, hogy hejj, kalap, kalap.


Nos, belátható, hogy a nyárikalap, Szófia kisasszony mezőtépte

koszorújával, a születésekor kapott kék és halványlila pántlikával,

a júliusvégi nyári délben, ingó-ringó táncos szellő-szélben

azt mondta: ebből elég. S úgy leröppent Zsüzsü fejének tetejéről,


hogy hazáig meg sem állt. Konokul repült, perdült-fordult,

kacifántos bukfencekkel, libbenő ingyom-bingyomokkal

a nagy szépkert padjára illent. S most is ott ül, úgy tudom,

míg Zsüzsü lassan bandukol. Így esett a kóborlás. Egy szép napon.





2023. szeptember 24., vasárnap

Nagy Izabella: Bibi sétálni indul

 

Zsengellér Sári illusztrációja


Bibi rózsaszín nyelvű fekete kutya,

nagy titkokat mondanak el szemei.

Egy kék gombolyag végét találta meg 

az árokparton, az éppen reggeli fényben

fürdő Kossuth utca végén. Odahozta.

Letette lábam elé. Nézett rám és

beszélt. Kunkori fekete farkát csóválta.

Fel-le, ide-oda. Azt mondja, hogy Zsüzsü

őt rossz mesébe írta bele.

Itt a vége, megtalálta. Fogjam csak meg,

csippentsem két ujjam közé. Azt mondja, 

keressük meg az elejét, amikor még

öltözködtek a szereplők, készülődtek,

színes ruháikba, cirmos hacukákba.

Jöjjek vele, kéri, kinyújtja rám azt a 

rózsaszín párizsi alakú nyelvét.

Csóvál. Ejj, Bibi, micsoda kérés ez,

te nem vagy mese-kutya, te igazi

pulikutya vagy, beszélő szemekkel.

Jössz már? Kérdi, eliramlik arra, hol két

szép lovat láttunk napfürdőzni, oda,

ahol hiszi, feljuthat a domb hátára,

sárga poros útkanyarba, a nagy tölgy

vaskos ágaihoz. Oda, ahol a kék

gombolyag elejét sejti. Bibi, ejj,

micsoda mese vége ez, ha még az

elejét sem tudjuk igazából.



Klesitz Piroska illusztrációja