Nagy Izabella: Bibi sétálni indul

 

Zsengellér Sári illusztrációja

Bibi rózsaszín nyelvű fekete kutya,

nagy titkokat mondanak el szemei.

Egy kék gombolyag végét találta meg 

az árokparton, az éppen reggeli fényben

fürdő Kossuth utca végén. Odahozta.

Letette lábam elé. Nézett rám és

beszélt. Kunkori fekete farkát csóválta.

Fel-le, ide-oda. Azt mondja, hogy Zsüzsü

őt rossz mesébe írta bele.

Itt a vége, megtalálta. Fogjam csak meg,

csippentsem két ujjam közé. Azt mondja, 

keressük meg az elejét, amikor még

öltözködtek a szereplők, készülődtek,

színes ruháikba, cirmos hacukákba.

Jöjjek vele, kéri, kinyújtja rám azt a 

rózsaszín párizsi alakú nyelvét.

Csóvál. Ejj, Bibi, micsoda kérés ez,

te nem vagy mese-kutya, te igazi

pulikutya vagy, beszélő szemekkel.

Jössz már? Kérdi, eliramlik arra, hol két

szép lovat láttunk napfürdőzni, oda,

ahol hiszi, feljuthat a domb hátára,

sárga poros útkanyarba, a nagy tölgy

vaskos ágaihoz. Oda, ahol a kék

gombolyag elejét sejti. Bibi, ejj,

micsoda mese vége ez, ha még az

elejét sem tudjuk igazából.

Klesitz Piroska illusztrációja

Németh Eszter: Meséből ki, mesébe be – meg ami közte van…

 

Kneipp Virág

    A kakas is aludt, csak a vekker szólalt meg, kíméletlen pontossággal jelezve, hogy az alvásra szánt idő véget ért. Igaz, Pöszke már ébren volt, csak jó szorosra csukta a pilláit a szeme fölött, nehogy bederengjen a sötét. A fene essen abba a napba meg a felkeltébe, gondolta, és megvakarta a lábán a szúnyogcsípést. Rég volt ennyire összekaristolva a lába szára, simogatta, miközben feltápászkodott, és minden meggyőződés nélkül magára rángatta a rövidnadrágját és a pulóverért. 
    Az odakészített kávé alatt elgyújtotta a gázt, de csak halkan, nehogy Kisizzik felébredjen a csörömpölésre. A napkelte előtti legfontosabb küldetés teljesítve, mosolygott, de igazi, elégedett mosollyal, nemcsak olyan odavetettel. 

Lukács-Kis Panka: Sólyom Soma és a többiek

 

Takács Viktória illusztrációja

Sólyom Soma úszómester, kidolgozott felsőtesttel!

Állt a fehér furgon oldalán a szlogenek szlogenje.

Puncs, csoki, vanília, citrom, sztracsatella, őszibarack.

Csokoládé elfogyott pisztácia tegnap volt.

Nyaljuk a fagyit a nyári melegben

Sólyom Soma kidolgozott felsőtesttel.

Mesén innen Tanikán túl

 Zsüzsün, Bübün, Zsondolkodón, Manórán,

Katibón és Mézfalvy Zümőkén keresztül,

Kisszékelytől Nagyszékelyig, 

lélekajtón hömbölögve, ballangkórót kuszkudálva

Meséből jőve, mesébe tartva 

Így volt mese volt, minden szava igaz volt… huss!

Takács Viktória: Sólyom Soma nagyot álmodik

 

Takács Viktória illusztrációja

    Ti hogy álltok a csütörtökkel? Szoktatok csütörtököt mondani? Esetleg épp csütörtökön csütörtököt mondani? Vagy pont, hogy csak szerencsés dolgok történnek veletek ezen a napon? Jó, lehet, hogy ez túlzás, de a csütörtök azért mégis különös nap, már csak azért is, mert ilyenkor bármi megtörténhet, ezt beláthatjuk.
    Sólyom Somának hosszú ideje minden csütörtök furcsán alakult. Valahogy egy idő után felfigyelt rá, hogy a különös dolgok mindig ezen a napon történnek. Nem pénteken, nem hétfőn, nem szerdán és nem is a többi nem sorolom fel milyen napon. Épp mindig csak csütörtökön.
    Kérdezhetitek, hogy mióta voltak különösek Sólyom Soma csütörtöki napjai, és hát ezen ő is sokat gondolkozott. Arra jutott, hogy a fagyis autó új dallamkürtje lehet az oka mindennek, mert a különbös dolgok azelőtt csak ritkán és véletlenszerűen történtek, de az új dallam mintegy rendszerezte, akarom mondani koncentrálta a furcsaságokat, méghozzá épp csütörtökre.