Simonyi Cecília – Miklya Zsolt: Szék- és kéksorokra

 

Székkészletemet

kiakasztottam egy

szárítókötélre.

 

Mindenkinek jut

hely? – kérdi Réka. Persze.

Kéken áll minden.

 

 

Karfák és támlák,

puha bőrpárnák várják,

hogy leülj végre.

 

 

Tekintetem a

székekre emelem: Már

mindenki elment?

 

 

Simon Réka Zsuzsanna: Tas-versek

(A kisfiam aranymondásaiból keltek életre)

 

Vajda Melinda illusztrációi

 

 A puszi

A puszi

a

szív

méhéből születik.

 

 

Tengermozgás

Amikor süllyed a tenger vize,

az az apály,

ha megemelkedik,

az az anyáj.

 

 Az ölelés

Anya,

tudod,

mi az ölelés?

Az ölelés

élet.

Németh Eszter: Vasárnapi kiátkozó

 

Bódi Kati illusztrációja

 

Vasárnap hiányodra kelek,
konyhakőnyi repedéseket számolok,
megállítanám az időt,
a napok, órák csillagidejét,
mióta rejtezel, mint
repedésben a por.

Virágot járok, utat gombolyítok,
napot vetek, csillagport aratok,
kerekerdőben napnyugtakor
vihart hányok, szelet zsákolok.
Vasárnap délután söprök,
estére felmosok.

Nyomát is eltörlik jöttödnek-mentednek,
vásárnap kiadják kosárban, kerekben,
bort, kalácsot, indulhatsz megtérni,
meg is simakodni, meg is mosakodni,
kötényébe egy leánynak
meg is törölközni.

Vasárnap reggelente harmatban
fürösztöm, bátorságban szárítom,
aranyló fegyverrel oldalam támasztom,
egyre, kettőre, kimegyek, bemegyek,
körtáncban nevetem nevedet,
pávatollal pergamenre ráírom.
Csillagéjbe hullajtom.

 

 

Szerkesztette: Miklya Zsolt

Németh Eszter: Nehéz – Könnyű

 

Bódi Kati illusztrációja

 

Nehéz

napok pergését,

lehúzott redőny mögött napsütéses

órákat, hidegben esőcseppet

bőrön lecsorranót, dühből

eldobott kavics ugrásait a tó vizén,

ajtó mögül dörmögő beszédben szótagokat,

ceruzavonásokat a falon lévő képen,

hangyalábdobbanásokat a fűben fekve

számolni.

 

Könnyű

csukott szemmel napba nézni,

homlokra puszit kapni,

krumpliállatot rajzolni,

még egy gombóc fagyitért hisztizni,

gondolatban máshol lenni,

még öt percig aludni,

felhőalakokat lesni nyári napokon

fűben fekve.