Csík Mónika: Az erdei nagy lepényevő bajnokság

Dudás Győző illusztrációja Romhányi József Intejú a farkassal című műve alapján

Csík Mónika

Az erdei nagy lepényevő bajnokság

Megjelent a Kerge Hírek

rendkívüli száma,

címlapján egy borzongató

erdőszéli dráma.

Birka Benő írta meg, hogy

mint esett a bűneset,

nem hallgatott el egy tényt sem,

megírta az összeset.

Legalábbis amennyit az

Erdőrségen megtudott,

minden fülest, mi titokban

tudomására jutott.

Pletykákból is szemezgetett,

meséket is olvasott,

legtöbbet egy német nyelven

írt kötetet forgatott.

Hozzátette mindazt, ami

kos fejében született,

„Okos vagyok!” – bégetett és

körbe-körbe ügetett.

Végezetül összekevert

pár nevet meg adatot,

míg jegyzetével bíbelődve

evett néhány falatot.

Így esett, hogy Birka Benő

vezércikket alkotott –

hírül adta, hogy hívják a

lepényevő bajnokot:

Ordas Ábris. Legalábbis

ez állt ott a címlapon,

meg hogy Nagyi és Piroska

bömböltek a kispadon.

Állítólag követ dugtak

Ordas Ábris táljába,

farkasunk meg lepényestül

betömte a szájába.

Ki is csorbult három foga

mert a kőre harapott,

sőt a felső szemfogából

lenyelt néhány darabot.

Bunda! Bunda! – ordítozott

Ordas Ábris mérgesen,

mégis falt a lepényekből

– ne maradjon éhesen.

Ő ette meg mind az összes

epreset meg szamócást,

bámészkodó közönségnek

nem okozott csalódást.

Megnyerte a lepényevő

bajnokságot Ordas így

ugrándozott örömében

mint akit a bolha csíp.

Vadász Vilmos kételkedve

mérte fel a helyzetet,

megjegyezte: „Törött foggal

falni ennyit nem lehet!”

„Nem-e?” – mordult Ordas Ábris,

és ezzel az ebadta

Vadász Vilmost kalapostól,

kabátostól bekapta.

Békés Márta: Nyúloktatás

 

 

Illusztráció: Másik Zsófi

 Békés Márta: Nyúloktatás
avagy az otthon a második iskolánk

Nyúlvész tombol, a kicsi nyúl otthon ül,
digitális oktatásban részesül.
Tanár s diák a karantént átkozza:
Ez a vírus a nyuszifrászt ránk hozza!
Zúmolhat eleget az a sok észkombájn,
kockulhat egész nap onlájn.

Az egymást kopasztó
pákosztos
nyúlgyerek nemigen hentereg,
ki gépen,
tableten vagy telón túllenne a melón.
Törzsanyag a virtuális torzsa,
zsibbad már a törzse.
Két D-ben nyomja a
nyúltanár
a vargabetűt,
hogyan utánozzuk majd a sárgarépa hangját,
a bokorban csendben,
felhúzni nyúlcipőt rendben.
Nyúl vigyen
puskát is, használjuk helyesen!

Agyilag ezt felfogtátok? – csekkolná a tanerő.
Le is fagyott bamba képük, monitorra meredő.
– Akkor mostan tesztelek is!
Szerencsét hozzon a nyúlláb! –
Mindenki egyre fáradtabb, mindenki egyre hullább.

Nem buli a nebulónak, faramuci hómofisz.
– Hogyan is kell menekülni?  Nyúl Gyula, ne jópofizz!
– Iszkiri, tuti megnyomom az eszkép gombot! –
vágta rá a kis megpusztult imposztorka,
aki mindezt kiposztolta.





 

Németh Eszter-Smelka Sándor: Rémes rímes rájössz-e

 

 

Illusztráció: Dézsi Sada

 

 Németh-Smelka
Rémes rímes rájössz-e


Az ötödik emeletig nem érnek a fák,
az ég is messze van.
A konyhai lámpa biceg,
hintázik a fény és a tetején:
rém ül.

…most légy kemény, ne rémülj,
ha leszáll az éj a Bates motelben,
mondd, ki ücsörög ott fent a fotelben?
Inkább végy fel hitelt Rubelben,
de ne maradj soká a mama-hotelben.

Pedig a mama-hotel nem kemény,
amíg él benned a remény.
Van benne minden enni, inni,
kemény szavakra simogatást kenni,
ha jő az éj…

Csak egy problémád van – az is banális:
egy személyben te vagy az anyád is.
Vendégek – ha jönnek még – vakációba,
rögtön átmennek egy jó kis pszichoba.

A mocsárba süllyedő autó,
bár nem tizennégy karátos,
ha nem tudod nem okoz rémálmot.
Anyád haját bodorítod fura parókába,
csak az atya meg ne tudja a szomszéd
parókiába.

Ruházatban is te vagy az ándörgránd,
mert van egy a szekrényi otthonkád.
És nincs ki levonná a béred,
mikor a vendégekre fened a késed.

Hogy miért a vendégekre épp,
ki érti, ha megfut a kép,
a neoncsőben a fény, ha nem ép
bárkit elfog úgyis a félsz.

Kívülről a mama gondtalan,
ül a fotelben dologtalan,
de vigyázz, ha üt az óra,
nem jön álom a nyomozóra.

Annál a résznél már mindenki kész,
mikor a nyomozónak nyoma vész.
Osont a lépcsőn, mint Marv és Herry,
az asszonyságot jól kilesni.

Nem jött Kevin, lengő festékes vödör,
mégis a fickót elnyomta a csömör.
Nem volt ideje, hogy szaglásszon,
zuhanni kezdett, mögötte vetített vászon.

Ölni vagy nem ölni,
ez itt a kérdés.
Beteg az, akit nem zúz a féltés.
A hasadt személy immáron félkész.

Dutyiban csücsül a Norman és a Bates,
anyja fia szól a lélektérképész.
De aki kettőig sem tud számolni barátom,
azon hamar erőt vesz a tébolyult életálom.

Mint a Szomszédok
végén, most jön a tanulság:
ilyen az életünk,
elszáll az ifjúság!

Ja, hogy ez közhelyes?
Jobbat is mondhatok:
egyedül sose megy,
közösen lopjatok.

S lököm a lényeget,
zárom a mondókát:
hidd el, a zuhanynál
lám, jobb a fürdőkád.

Dávid Ádám: A róka és a csíz

 

 

Illusztráció: Zsengellér Sári

Dávid Ádám: A róka és a csíz

Hommage à Aesopus, La Fontaine, Romhányi –
micsoda díszes egy társaság, botrány, mi?

 
A fennen említett urak mind a hárman

írtak rókáról, ám náluk más madár van.

Persze ez nem is gond. Míg el nem fakul a

tanulság, addig jól hat rád a fabula.

A mi kis csízünknek volt egy nagy sajttálja.

Magától nem, de a rókától sajnálta.

Pusztadőri-, rokfort-, s camembert-szeletkék.

„Nyami, pár falatkát én is de megennék!” –

gondolta a róka, és epedve nézte,

hogy repül rá a csíz a nemespenészre.

Így szólt hát: „Nehogy már magányosan vacsizz!

Segítek, jó?” De nem hatódott meg a csíz.

A ravaszdi róka felettébb utálta,

fogta hát a tálat, szárnyait kitárta,

de mielőtt a csíz jól elrepült volna,

új szólammal csendült fel a rókanóta:

„El ne szállj, maradj még, szemrevaló popsztár!

(Talán ez se pont így volt rég Aesopusnál.)

Legalább egy közös fénykép nagyon kell itt,

könyörgöm, hadd toljak veled még egy szelfit!

Mondd szépen, csíz!” És mert igen hiú csíz volt,

pózba vágta magát, így lehullt a cheeseboard,

vagyis hogy magyarul a maradék sajttál.

A csíz meg dühöngött: „Róka, megint csaltál!”

Erre ő: „Ne izélj, kábé 36 gramm

sajt maradt, téged meg imád az Instagram!

Ráadásként, tessék, itt egy szépvagy-hessteg!

De most szállj le rólam, hess, te, maradj veszteg!”

Itt a vége, fuss el… ja, mi a tanulság?

Hogy az éhség nagy úr – na meg a hiúság.

.....

Az alkotás folyamatát az MMA támogatta: