 |
| Illusztráció: Zsengellér Lizi |
Nyulász Péter: Telem
Nyugalom, Csillagom! Egy nap
lesz egy hold föld, hol kel a zab
s mellette marad még elég terem,
hol felépülhet egy terem,
ahol tarthatom, ami terem.
S akkor a jólét is ott terem,
hol ama magot a kamrámba rakom lomha halomba,
ha pedig tele a fele, loholok a malomba -
még a nyári hőségben, s így aztán
bőségben telik a telem.
Illusztráció: Tuza Edit
Miklya Zsolt: Múzeumi tárló
Egy ökörszem
egy szamárfül
egy medvetalp
egy macskabajusz
Egy pitonbőr
egy tevepúp
egy leopárdfolt
egy páviángallér
Egy zergetoll
egy rigócsőr
egy zebracsík
egy fecskefarok
Egy flamingónyak
egy kenguruzseb
egy krokodilkönny
egy oroszlánkarom
egy elefántormány
egy teknőcpáncél
egy ámbráscetfog
egy pókhálófonal
egy pávaszempikkely
egy bagolysuhanás
egy roppanó gally
a talpam alatt
Lackfi János
A HANGYA ÉS A TÜCSÖK - VÁLTOZATOK
2.
Egész nyáron által dolgozott a tücsök,
Hogy legyen kenyere, ne csupán egy csücsök.
Csak a hegedűjét nyaggatta a hangya,
Mint ajtónyikorgás, olyan volt a hangja.
Közeledni érzi a tücsök a vesztét,
Odamegy, hogy adjon pár hegedűleckét.
A hegedülésbe magát beleélte,
A hangya meg eltűnt, mire körbenézne.
Hazamenvén látja, hogy üres a kamra:
– A rohadt életbe, tolvaj volt a hangya!
3.
Egész nyáron által dolgozott a hangya,
Gyűjtötte a morzsát majd beleszakadva.
Csak a hegedűjét nyaggatta a tücsök,
Nem maradt kenyere, mindössze egy csücsök.
Odament a hangya, rögtön szidni kezdte:
– Télen, ha majd koplalsz, jussak az eszedbe!
– Figyelj, hangya koma, úgyis rövid a lét,
Itt a kóser szilva, gurítsuk le a lét!
Egész késő őszig mattrészegek voltak,
Folyton csak piáltak, közben meg daloltak.
Tél jöttén ott hevert a tücsök s a hangya
Boldogan, részegen és halálra fagyva.
Illusztráció: Szüdi János
Lackfi János
A HANGYA ÉS A TÜCSÖK - VÁLTOZATOK
2.
Egész nyáron által dolgozott a tücsök,
Hogy legyen kenyere, ne csupán egy csücsök.
Csak a hegedűjét nyaggatta a hangya,
Mint ajtónyikorgás, olyan volt a hangja.
Közeledni érzi a tücsök a vesztét,
Odamegy, hogy adjon pár hegedűleckét.
A hegedülésbe magát beleélte,
A hangya meg eltűnt, mire körbenézne.
Hazamenvén látja, hogy üres a kamra:
– A rohadt életbe, tolvaj volt a hangya!
3.
Egész nyáron által dolgozott a hangya,
Gyűjtötte a morzsát majd beleszakadva.
Csak a hegedűjét nyaggatta a tücsök,
Nem maradt kenyere, mindössze egy csücsök.
Odament a hangya, rögtön szidni kezdte:
– Télen, ha majd koplalsz, jussak az eszedbe!
– Figyelj, hangya koma, úgyis rövid a lét,
Itt a kóser szilva, gurítsuk le a lét!
Egész késő őszig mattrészegek voltak,
Folyton csak piáltak, közben meg daloltak.
Tél jöttén ott hevert a tücsök s a hangya
Boldogan, részegen és halálra fagyva.
Illusztráció: Szüdi János