2018. május 2., szerda

Cicamica 0648 és Kiss Lehel: A vízzel nem lesz gond


Ami a szívemen…

Sziasztok! Gondolkodtatok már bizonyos kérdéseken? Például: Miért nincs a közelben tengerpart?
Én nagyon szeretném, ha lenne a közelben egy tengerpart. Mióta kimentünk a családdal nyaralni Görögbe, azóta szeretnék egy tengerpartot. Miért nincs tengerpartunk? Szerintem ha lenne partunk, nyáron az emberek minden nap kimennének, és addig maradnának ott, ameddig csak szeretnének.
Persze tudom, hogy ahhoz, hogy legyen, sósvizet, és szerintem egy gödröt kéne ásni. A tengerhez kell sok hal, homok, és ez sok pénzbe kerülne. De én sose adom fel az álmom. Majd ha polgármester leszek, csináltatni fogok egy nagy tengert. Veszek bele halakat, de olyanokat, amik bírják a sós vizet, és veszek olyan homokot, ami jó a vízbe. Sok ember küzd az álmáért, és én se fogom feladni. A családom mindig kitart mellettem, és támogatják a döntéseimet. Anya nagyon büszke lenne rám, de szerintem az egész családom. Anyuék boldogok lennének, ha nyitnék egy tengert. Nekem az a szerencsém, hogy mindig boldogok, csak akkor mérgesek, ha valami rosszat csinálok. Úgy érzem, szerencsés gyerek vagyok.
Anyuék mindig biztatnak, hogy ne adjam fel az álmaimat. De ha egyszer kigondolok valamit, vagy ha van egy álmom, addig küszködök, míg el nem érem. 

Cicamica 0648, 5. a.


Dora Adél (5.a) illusztrációja


Kiss Lehel
A vízzel nem lesz gond

          Miért nincs nekünk tengerünk?
A kert végében például, vagy akárhol...
Csak lenne!
Egész nyáron lubickolhatnánk benne,
télen pedig – mondjuk – korcsolyázhatnánk a tetején,
és Anyáéknak nem lenne gondjuk,
mert megfulladni teljességgel lehetetlen volna,
ha lenne egy igazi tengerünk – amilyenre én gondolok.

2018. április 30., hétfő

Tacsi és Miklya Zsolt: Kutyahegyibeszéd


Ami a szívemen…

Kiskorom óta nagyon szeretnék egy kiskutyát. Azt is tudom, hogy milyen fajtát.
Az anyukám is benne van az ötletemben. Csak az apukám nincs. Hiába mondom neki, hogy tudnám ápolni. Ő akkor sem szeretne. Én pedig nagyon szeretnék. Nem is értem, miért nem engedi, mert nem nagy kutyáról van szó. Egy törpe tacskót szeretnék. Hiába tartottam neki „hegyibeszédet”. Akkor sem. Pedig lenne kutyaház is, póráz is, nagyon kevés dolgot kellene neki venni. Anya is, én is majdnem minden héten elmondjuk, hogy lenne neki hely stb.
Tavasszal van a névnapom. Remélem akkor megkapom a kiskutyát. Sokat kérem tőle, hátha egyszer megkapom.

Tacsi 

Kis Odett (5.a) illusztrációja


Miklya Zsolt
Kutyahegyibeszéd

Azt mondják, hogy boldog, aki ugat, mert akkor kutya baja van.
Meg hogy boldog, akit kutyába vesznek, mert kutyából nem lesz szalonna.
De azért a legboldogabb a sánta kutya, mert őt úgyis utolérik, és hazaviszik, végre.
Azt is mondják, hogy pénz beszél, a kutya ugat, mert kutya világot élünk. Pedig a kutyaszerencse az, hogy a kiskutya is hamar belejön az ugatásba.

2018. április 27., péntek

Téti Lili és Miklya Luzsányi Mónika: Egyetlen kívánság


Ami a szíveden…

Nagyon szeretnék egy kistesót. Olyan jó lenne. Egész álló nap vele foglalkoznék. Játszanék vele, meg etetném, tanítanám számtalan dologra. Ha segíteni kell neki, én rögtön ott leszek.

Téti Lili 3. b

 
Téti Lili (3.b) illusztrációja

Miklya Luzsányi Mónika
Egyetlen kívánság

– Unatkozoooom!
A királykisaszony hangja keresztülhatolt a királyi palota márványfalain, a vastag tölgyfaajtókon, az ólomüveg ablakokon. Eljutott egészen a konyháig, ahol Gitta, a kis konyhalány épp a sárgarépát pucolta.
– Jaj, Istenem! Már megint – sóhajtott fel Emerencia, Lili hercegnő udvarhölgye. – Őrületbe kerget ez az elkényeztetett királykisasszony. Most mondjátok meg, mit találjak ki neki, hogy ne unatkozzon?

2018. április 26., csütörtök

Zoboki Botond és Várfalvy Emőke: Boti és a kívánságbaró


Ami a szíveden…

            Miért van az, hogy a kedvenc focicsapatom az idén rosszul teljesít? Ha lehetne, azt kívánnám, hogy bárcsak a Real Madrid lenne a világon a legjobb focicsapat. Akkor minden csapat ellen győzne, és ők vinnék el a kupákat és soha nem vesztenének.
            Miért kell mindent megosztanom a tesóimmal?
Ha ez nem lenne, akkor aranyéletem lenne. Mindig rengeteg édességem és csokim lenne, körülbelül annyi, hogy csinálhatnék belőle egy hegyet. De hátránya is lenne, mert ha ők kapnának valamit, akkor ők sem adnának belőle.
Miért nem lehet malacom?
Én imádom az állatokat. Kedvenceim belőlük a malacok. Én régóta szeretnék egy kismalacot. Az lenne a neve, hogy Husi, és mindig játszanék vele.
Zoboki Botond 5.a

Gémes Gellért (5.a) illusztrációja

Várfalvy Emőke
Boti és a kívánságbaró

Botinak rossz napja volt. A szerdák mindig rosszak. Hét óra, ebből kettő matek. Rémálom. És hol van még a hét vége?
Hazafelé, mint mindig, ha feszült volt, kavicsokat rugdosott. Az egyik megpattant a patak kicsit rozzant fahídján, és mint egy mesterien kivitelezett kapura lövés, becsapódott a vízbe.
Boti elmosolyodott a remekül sikerült rúgástól, de rögtön lefagyott a jókedv az arcáról, mikor meghallotta a becsapódás utáni fájdalmas jajgatást.
– Au! A manóba, ez aztán fájt! Azt a stoplis cipős mindenségit neki! Pont kupán! Középre! Micsoda célzás! De akkor is. Fááááááááj!!!