Mint a villám

Dávid Ádám villáminterjúja Takács Eszterrel

 

Takács Eszter jött, látott, aztán alig győzte a sok munkát. Egy ilyen nagyszabású kiállítást ilyen kis költségvetésből tető alá hozni igazi kihívást jelentett. Pláne ennyire rövid idő alatt.

Mióta figyeled az Író Cimborák ténykedését?

Mióta Majoros Nóra barátnőm íróvá avanzsált és népszerűsíti a blogot.

Volt már részed hasonló író-illusztrátor-projekt megvalósításában?

Ha a megszokottól eltérő sorrendre gondolsz (előbb az illusztráció és utána a mese), akkor nem. Ha az illusztrátorok és írók mennyiségére, országaik számosságára, valamint arra a tényre, hogy hosszú szövegeket kell megjeleníteni egy kiállításon, nos..... akkor sem :)

Miklya Zsolt: Vándorének

avagy ballagda hét határon

(A Ballagdának története van. Miklya Zsolt és Dávid Ádám úgy tervezték, hogy a megnyitóra egy új, 38. mesét állítanak össze a 37 mese szövegeiből összeollózva. Zsolt nekiült, elmerült a mesékben, aztán még mélyebbre merült bennük, és mindegyik mese elárulta , melyik a titokmondata. Ezeket a titokmondatokat helyszínről helyszínre járva egymás mellé tette, és láss csodát! Vers lett belőle, amit a megnyitón Dávid Ádám és Bertóti Johanna felolvastak. A felolvasást Szabó Imola Julianna vetítése és Bene Bálint fuvolajátéka kísérte. A hangulatot idevarázsolni nem tudjuk, de a vers talán segít beballagni a mesetájunkat. Amit Pap Kata szépen le is rajzolt. Játékos kedvűek és a szövegeket ismerők kitalálhatják, melyik mondat melyik meséből pottyant ide.)

1. Kockavárosban

Megmenekül a világ, ami nem fog többé fájni,

mintha csak nekem tervezték volna!

Mintha valaki legombolyította volna a sötétet,

a fiúk felrakták a katonáikat. No, nem a polcra.

Fityegett már, meg egy picit el is volt repedve.

Épp csak rákoppintottam, máris darabokra esett…

Pont azért kocka a kocka, mert széle-hossza egy.

Száguldó gyorsvonat

Interjú Németh Eszterrel

Gyorsabban olvas, mint ahogy a railjet száguld Budapest és Graz között. Ugyanis Graz mellett él. A Hét határon kiállítás neki köszönheti a koncepcióját. Sőt, még horgolni is tud, a legszebben csíkos borzot.

Ayhan Gökhan interjúja

Eszterlánc

Elkészült a Hét határon program, szokatlan módon az alkotási folyamat fordítva történt, külföldi alkotók illusztrációihoz készült mesék gyűltek össze magyar szerzők billentyűzetéből-töltőtollából. Hogyan viszonyulsz az egészhez, hogyan gondolsz vissza a szervezésre, milyen élményt okozott az előkészület?

Azért lehet arról gyakran hallani, hogy egy-egy kép indít el közös alkotói folyamatot. Én relatív későn érkeztem el a Hét Határra, amikor elkezdtek szállingózni a mesék kért meg Majoros Nóra és Rét Viki, hogy segítsek be a szerkesztésben. Vikivel nagyon szeretek együtt dolgozni, az egyik legjobb szerkesztő, akit ismerek. Mondhatjuk úgy is viccesen, hogy ő az editor doctus, én meg az editor natus. Mivel nekem a többszörösen problémás szövegek a hobbim, ilyen meg nem akadt, így gyorsan Nóra mellett kötöttem ki segédnek. Élmény vele dolgozni, elképesztően hasonlóan, és mindketten nagyon praktikusan gondolkodunk. Szívesen dolgoztam a keze alá, remélem ő is így élte meg. Egyébként pedig önmagában az összefogás, a pozitív hozzáállás, hogy mindenki azért dolgozik, és gyakran szorítja háttérbe magát, hogy sikerüljön. Többször rácsodálkoztam a negatív reakciók hiányára.

Piros tollak

Interjú hét határ meséinek szerkesztőjével 

Rét Vikivel Németh Eszter beszélget

Rét Vikinek mindig van lufija

Rét Viki, szerkesztő, bár szívesebben nevezném néha korrektornak, esetleg zordektornak. Történetesen a legjobb barátom is, külön öröm tehát, hogy újra interjúban faggathatom, ezúttal a Hét Határ elnevezésű meseprojektről.

Hogy kerültél bele a Hét Határ szerkesztői székébe?

Simon Rékával a Könyvmutatványosoknál is együtt dolgozunk, ő találta ki és mesélte el nekem a Hét Határon ötletét. Könyvmutis barátnőimnek sokat mesélek arról, mi mindent szerkesztek, és persze csinosítgatom a saját szövegeinket is, talán ennek köszönhetem, hogy Réka bizodalommal volt irántam, és megkérdezte, volna-e kedvem a héthatáros meséket szerkeszteni. Nagyon is volt. 

Hogy érezted magad a székben?

Csodásan. Izgalmas, színes munka volt, klassz meséket olvastam, szuper embereket ismertem meg, olyan szerzőket szerkeszthettem, akikre rég fentem már a fogam. Legutóbb ráadásul épp felnőttregényt fordítottam, úgyhogy már hiányoztak a mesék.