Most jön az
évnek a legjobb napja,
készül apám
is, fő a kobakja.
„Nagy
szülinap lesz” – tartja a pletyka.
„Jár a
fiúnak”, pláne, ha egyke.
Kettőt
kellene már csak aludni,
bárcsak a
péntek tudna szaladni!
Másrészt
félek, sérül az elvem,
mert vajas
itt-ott hallószervem…
Rossz
voltam, ezt ’jába tagadnám,
ám két nap
még, s jó leszek aztán.
Egy-két
csíny csak, nem volt túl sok,
Öt-hat, max
hét, tízzel túlzok.
Ám a
napokban folyton látom,
kissé
furcsán néz a családom.
Nyilván
készül a bünti a rossznak,
pont most
lesz majd „jaj a gonosznak”?
Mit hallok
ma saját füleimmel,
nagymami
tárgyal jó szüleimmel.
Hogy mi a
téma, titkos az, úgyhogy
csukva az ajtó,
s nagymuti suttog.
„Nem túl
édes…”, „Ezt sose várná!”
„Túl sok a hab?”
„Azt úgysem bánná!”
„Épp
szülinapra?” „Hogy nem torta?”
„Meglepi
biztos a hóhabforma.”
Mondhatom,
ez most szép kis ajándék,
jól
kitalálták ezt az anyámék.
Jó sok habbal
csak nem véres?
Jaj, mi
lehet az a „francia rémes”?!
kép forrása:
alul a süti "hőtérképe"
