 |
| Takács Viktória illusztrációja |
Rajz Lucáról
december 13.
Az ott a domb. Ezek itt fák
– homályos, szürke, téli világ.
Az égen Luca lobog-libeg,
akár a füst meg a hideg.
Fehér a keze, fehér a lába,
tüskés bozótok kapnak utána.
Jobb szeme Nap – kihunyva rég.
A bal a Holdból csöpp maradék.
Alatta árnyak, körötte köd,
fölötte felhők, s a felhők fölött
ez a kis pötty: parányi fény
– jön már utána a Vőlegény!
Takács Viktória illusztrációja
József
március 19.
Hogyha fölkelsz jó reggel,
találkozhatsz Józseffel
– fején turbánszerű sapka.
Hasonlít a kelő Napra.
Egyik hóna alatt bölcső,
másik hóna alatt kereszt,
s amint jön a dombok élén,
egy-egy füttyöt szélnek ereszt.
Erre sok-sok rügy megpattan,
a méhecskék kirepülnek,
jó kedve lesz a pataknak,
s ékesebb zöldje a fűnek.
Szentületre halkul füttye,
terhével már messze jár,
róla suttog csillagerdő,
titkos méhkas, hét határ...
Ha ágyba dőlsz jó este,
gondolj te is Józsefre!
Szerkesztette: Miklya Zsolt
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése