 |
| (c) Képíró Mónika (Mona) |
Miután az ajtóban kettőre fordította a kulcsot Encus
lekuporodott a kád szélére. Ez volt az egyetlen hely, ahol egy kicsit maga
lehetett. Persze tudta, hogy ez nem tart soká, mert Anci biztos hamarosan
kopog, vagy éppen öcsire jön rá, hogy most azonnal pisilnie kell. De talán
marad két perce. Vagy öt, esetleg tíz, hogy végre egy rendeset bőgjön. Vagy
legalábbis üljön és olyan picire húzza össze magát, amekkorára csak tudja.
Persze le is feküdhetett volna és a fejére is húzhatta volna a párnát, mint
kicsi korában, amikor félt attól a sötétben közlekedő valamitől, aminek nem
volt neve sem alakja, csak egyszerűen nem akart vele találkozni. De akkor Anci
kérdezősködött volna, és magyarázatot várt volna, aztán dühös lett volna, hogy
miért nem mondja el, mi van.
Kuporgott és érezte, hogy fázik és a gyomra is olyan üres és
még sincs kedve enni semmit, mert akinek ekkora üresség van a lelkében annak a
gyomra sem lehet tele.
- Nem vagy csúnya.
Encus összerezzent.
- Buta sem vagy.
Felemelte a fejét.
- És béna sem...
- Még mi jön ma, komolyan?! Nem elég, hogy ezek itt ketten
összejöttek, most még hallucinálok is? Vagy megbolondultam? Ha hangokat hallok,
akkor tuti megbolondultam…
- Nem bolondultál meg, ezt mondom! Nem vagy sem bolond, sem
buta, sem béna.
- Ja, csak hangokat hallok, ez tök normális egy panelház 8.
emeletén délután fél ötkor, edzés után, úgy, hogy nem ettem két napja semmit és
életem szerelme összeállt egy picsával.
-Azért ez túlzás!
- A két napja nem ettem vagy az életem szerelme?
- A picsa, természetesen.
- Mama, te vagy az?
- Nem. Nyugi! Szellemek nem léteznek.
- Aha! Akkor tényleg megbolondultam.
- Már mondtam, hogy nem. A te korodban amúgy sem jellemző, a
neurotikus viselkedés, ez inkább…
- Figyi, én nem tudom miről beszélsz, milyen neuro izé és egyáltalán,
ha komolyan beszélni akarsz hozzám megmondhatnád, hogy hol vagy.
- Itt vagyok veled szemben.
- Kaszáspók? Beszélő kaszáspók?! Mégsem kellett volna
beleinnom Ancus dugi Unicumába.
- Tényleg nem kellett volna, és nem pók vagyok. Hanem ott
mellette.
- Mellette a tükör van, szóval…
- Szóval megtaláltál!
- Beszélő tükör?! Mi vagyok én, Hófehérke? Ja, nem. Ott nem
a Hófehérke beszélt a tükörrel, hanem a gonosz királynő. Figyi, eltévesztetted
a házszámot, neked a Dia fürdőszobájában kéne lógnod a Rózsadombon!
- Encikém. Azt hittem 16 éves korodra túl vagy már a
tündérmeséken.
- Ez Grimm mese, bocsi…
- Látod, mondtam, hogy nem vagy buta, sőt!
- Oké, most azért szóltál be, hogy irodalomtörténetről
vitatkozzunk, vagy mi? Nem akarok bölcsészkarra menni szóval, ezzel szerintem
nagyon mellé nyúltál. Mehetsz a Diához!
- Nyugi, nem azért szólaltam meg száz év után, hogy a
pályaválasztásról diskuráljunk csak…
- Csak?
- Meg akartam mondani neked, hogy jó ember vagy és semmi
okod arra, hogy csúnyának, butának és bénának gondold magad.
- Te ezt meg honnan...?!
- Látom.
- Mit, a gondolataimat? Szuper! Most mire gondolok?
- Arra, hogy ez a beszélő tükör komolyan azért szólalt meg,
hogy téged kirugdosson az önsajnálatból és meggyőzzön, hogy nem a Boros életed
szerelme.
- A Boros életem szerelme és erről nem fogok egy tükörrel
vitatkozni. Különben is, mit tudsz te a szerelemről meg a Borosról, meg rólam
és egyáltalán…
- Elég sokat láttam már, mióta ezer évvel ezelőtt egy angyal
millió könnycseppje közül egyként lehullottam ide a földre, hogy segítsek
meglátni az igazán tiszta lelkeknek önmagukat
- Te jó ég, nem arról
volt szó, hogy 16 évesen nem kéne hinnem az ilyen tündérmesékben?! Pláne az olyanokban,
amik nyálasabbak, mint azok a béna idézetek, amiket Anci folyton osztogat a FB
falán. Amúgy meg az angyalok gyakran könnyeznek panelházi ócska retró tükröket?
Most komolyan! A legjobb lesz, ha leszakadsz rólam!
- Jó, de…
- Mi de?
- Mielőtt rám vágod az ajtót, igazítsd meg a hajad, mert
mindjárt csöngetnek.
- Mi van?!
- A Boros épp most jött be a lépcsőházba, hogy elmondja
tévedett a Diával kapcsolatban és igazából...most meg hova szaladsz, még nem
fejeztem be! Nyugi, nem megy sehova, amíg 22 év múlva el nem váltok, mert
rájössz, hogy… na ezt akkor majd megbeszéljük.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése