Speckó
(c) Szodoray-Parádi Abigél |
Tükör előtt ágaskodik,
mosdókagylón csimpaszkodik,
nézi, nézi a kis képet,
mozog benne minden részlet.
Szeme pillog, rózsa szája
picit más, mint Zalán, látja.
De az ovi már csak ilyen,
Sári futkos, ő meg pihen…
Speckó bélyeg, küzd, satöbbi,
tengerben a csepp se csöppnyi.
Mégis van nap, mikor csügged.
Ide mégis minek küldted?
Aztán rád néz, megölelget.
Nála jobban ki szerethet?
Erőt merít, feláll, halad,
áttör ő majd sok-sok falat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése