Tóth Ágnes: Vers a kékről, a nyárról és az őszről

Illusztráció: Zengővári Judit

Kulcsszavak: kék, nyár, ősz (көк, жаз, күз)

Tenger-partján kék a város, 

A sok ház is csupa kék, 

Kék kenyeret süt a lisztből 

Kemencéjében a pék.

Kék a kutya, kék a macska,

Sötétkék a kövezet,  

Kék cipőmnek kék orrával

Rugdosok kék köveket.

Égszínkék a veréb szárnya,

Ibolyakék a szeme,

Indigókék hangszóróból 

Felcsendül egy kék zene.

Olyan kék, akár a tinta,

Vagy a szilva, a kökény,

Mint amilyen anyukámon

A kék pettyes kis kötény.

- Kelj fel, Pisti! – mondja anya -

És kék hangon kelteget:

- Elaludtál, kék pacára 

Ejtve buksi fejedet!

Elaludtam, nem tagadom, 

Szobám hűvös, sötétkék.

De kint nyár van, aranyszínű, 

Zümmögnek a méhecskék.

Hamarosan tarka ősz lesz,

Rozsda haja meglibben.

Barna bőre bentragad majd

A geszetenye színében.

Tóth Ágnes versét meghallgathatod az alábbi felvételen, Turi Bálint előadásában:

Kairat Zhairbek: Ősz (күз)

Kneipp Virág: Erdő (орман)