HolNemVoltak-EgyszerLesznek

A holnemvoltak… egyszer lesznek a kimondatlan és kimondhatatlan – „névtelen” – tartomány lakói, akik létre vágynak, és létrejöttük csak idő és fantázia kérdése. Fantázia sorskérdése tehát, hogy mennyire törődik Holnemvolt tartomány lényeivel. Fantázia nem foglalkozhat egyoldalúan csak a múltjával. Múltból táplálkozó, jelenben élő, de jövőbe nyitott országként, a holnemvoltak befogadójaként és oltalmazójaként kell fellépnie. Különben bezár a bazár. És tényleg bazár lesz Fantáziából.

Perspektívát és jogot tehát a hontalanoknak. A névteleneknek. A semmiseknek. Fantázia jövőjének. Hogy együtt ünnepelhessük, és zászlónkra festhessük VOLT-VAN-LESZ gyönyörű trikolórját.

1. A HNVEL nem akar győzni. Csupán jelen lenni. Nem Fantázia leuralására törekszik, csupán a jelenlétre. Hogy Fantázia polgárai fogadják be és fogadják el a nevenincseket, akkor is, ha seregestől érkeznek a nevesek határvidékére.

2. A jelenléthez nincs szükség másra, csak névre. Ezért nem kell félni a bevándorlóktól. Amint névvel rendelkező polgárokként, honosítva szerepelnek a nyelvnyilvántartásban, mindenki más szemmel néz rájuk. Hiszen egykor mindnyájan névtelenek voltunk. Csak az emlékezet hajlamos ezt elfedni.

3. Ezért küzdünk a félelem ellen, ami a nevenincsek világát övezi, s ami védekezésre kényszeríti a nevesek országát. Küzdünk a hatalmi gépezet ellen, amely félelemkeltésre építi uralmi stratégiáját, és inkább hergel mint csillapít. Pedig Fantázia országának leginkább nyugalomra lenne szüksége a növekedéshez.

4. Valljuk, hogy hatalomátvétel helyett nyugalomátvételre van szükség. Ezt szeretnénk minden polgártárs szívéhez közelítve jó magként elhinteni – és nem elhitetni csupán. A nyugalom érlel, és semmire sincs most nagyobb szükségünk, mint érlelő időre.

5. A félelem parazitái meg akarják mérgezni társadalmunkat. Ezért keltenek gyanakvást minden ellen, ami ismeretlen, váratlan, szokatlan, sémákból kilógó, ami más, mint eddig volt, hiszen még nemvolt. A parazita hatalom az eddigvoltak nevében zárkózik el a holnemvoltak nevesítésétől. Pedig veszteségünk ezáltal leírhatatlan és kimondhatatlan.    

6. Küzdünk hát a kimondás szabadságáért. Amit csak akkor kell szankcionálni, ha a másik létének méltóságát sérti. A szabad szókimondás nem nyelvközösségünk kárára, hanem éppen hasznára van, annak növekedését, differenciálódását szolgálja. Fantázia nyelvtartománya ugyanis kívül-belül határtalan, csupán polgáraitól függ annak valódi terjedelme.

7. A differencia és differenciált létforma, a lények sajátossága, világuk bonyolultsága, léthatáraink felismerése és rugalmas tisztelete annak szüntelen művelésével és tágításával – nem bűn. Ezt szeretnénk nyílt bátorsággal és derűvel megélni, képviseletét felvállalni és felkínálni céljainkkal egyetértő polgártársainknak.

Lenni vagy nemlenni – számunkra nem kérdés.

A kimondatlan és kimondhatatlan a nyelv és tudat azon tartománya, ahol a valós, de meg nem nevezett, ezért még meg nem valósult érzések, érzetek, asszociációk, sejtések, képzetek, intuíciók stb. laknak, és ahonnan a tartományra nyitott, alkotó elme bármikor előhívhatja és néven nevezheti őket. Legyen bár kicsi gyermek, érett felnőtt vagy bölcs öreg, ha tettre kész, és bátor a kimondásra, az alkotásra, bármikor gyarapíthatja Fantázia országát e láthatatlan tartomány lakóival. Költők és filozófusok, festők és táncosok, írók és filmrendezők tudnának róla mesélni. Hát még mások!

Dömdödöm, Mikkamakka, Vacskamati, Maminti, Aromo, Nagy Zoárd, Ló Szerafin, Bruckner Szigfrid és a többiek mind, a bárányfelhő-bodorítók, bukferencek és még a pomogácsok is. Mindenki folytathatja kedvére a sort azokkal a nevekkel, nyelvlényekkel és leleményekkel, akik holnemvoltak, mielőtt valaki néven nem nevezte és létre nem szólította őket.