Interjú Rét Vikivel

Piros Toll indiánnévre hallgató, szeretett szövegcincánk a Hét határon Nemzetközi Meseprojekt kapcsán dolgozott először az Író Cimborákkal, és utána Németh Eszter ki is faggatta a tapasztalatairól. Azóta is óvja, gondozza a szövegeinket, nyesegeti a vadhajtásainkat, terelgeti áradó folyóinkat, vagyis vadőr, gátőr, testőr és még műfordító is. Bori kérdéseire ma Rét Viki válaszol.

Rímkóci Bori: Hogyan, mikor keveredtél az Író Cimborák közé?

Piros Toll: Simon Réka könyvmutatványos-társam kért meg három évvel ezelőtt, hogy szerkesszem a Hét határon nemzetközi meseprojekt szövegeit. Irtó izgalmas és klassz munka volt, aminek során rögtön vagy harmincöt szerzővel dolgoztam együtt egészen rövid idő alatt. Mély víz volt, lubickoltam benne.

R.B.: Mit jelent számodra, hogy az IC tagja vagy?

P.T.: Igazából csak tiszteletbeli tag vagyok, mivel nem vagyok író. Hobbit jelent, mert tök jó olvasgatni meg néha szerkeszteni, munkát jelent, mert lett már belőle az is, és barátságot jelent, mert itt vannak a cimboráim.

R.B.: Melyik téma volt az elmúlt öt évben a kedvenced? Milyen projektet látnál szívesen?

P.T.: Naná, hogy a Hét határon volt a kedvencem. A tényleg hét határból érkező illusztrátorok, a kép ihlette szövegek -- hihetetlenül sokszínű volt az egész. De az olyan gyűjteményeket is szívesen olvasom, amikben nagyobb a szabadság, ahol mindenki a saját, legotthonosabb műfajában ír. Tulképp mindegy is, mi a keret, itt a játék a lényeg, és ez benne a legszebb.

Boldog szülinapot, írók, boldog szülinapot, cimborák!