Kalas Zsuzsa: Kedves Legkisebb Királyfi!

Kedves Legkisebb Királyfi!

  Őszintén sajnálom, de kénytelen vagyok ezúton kapcsolatba lépni Veled! Már azt sem bánom, ha mások is fültanúi lesznek szemrehányásaimnak, hiszen már idestova kétszáz éve hasztalan várok rád s leveleim bontatlan érkeznek vissza ide az erdő közepébe a fa odvába.

 Nem sajnáltam, mikor kitoloncoltak a palotából és magam dobtam le selyem ruhámat, miután a Grimm fivérek utasításainak megfelelően - akiknek szavahihetőségében mélységesen csalódtam - összevesztem királyi atyámmal.
Önként vonultam ki az erdőbe, berendezkedtem itt a fa odvában és igyekeztem elviselni a  gyámoltalan őzikéket, akik mellém bújtak éjszakánként és az arcomba szuszogtak. Jó képet vágtam a rigókhoz, pedig óriási ricsajjal ébresztettek minden hajnalban. Lelkesen gyűjtöttem a bogyókat meg a virágokat és együtt daloltam a madarakkal; pedig hidd el ez egyáltalán nem olyan élvezetes, ha valakinek olyan gyatra hangja van mint nekem és legalább ugyanannyira utál énekelni. Nem bántam semmit, mert biztosra vettem, hogy aranyszőrű paripádon rövidesen utánam jössz dacára rongyaimnak és borzas hajamnak valamint hamis énekhangomnak, első látásra belém szeretsz, a palotádba viszel és természetesen feleségül veszel. Úgy volt először megörököljük a te birodalmadat, majd - miután elnyertük atyám bocsánatát - szert teszünk az ő országára is, s így két legyet ütünk egy csapásra (végérvényesen kitolva ezzel két fennhéjázó nővéremmel).

            Arra persze senki sem számított, hogy Te, kedves Legkisebb Királyfi bezsebeled az aranyszőrű paripát, az utiköltségnek szánt zsák aranyat no meg az atyai áldást, és  ahogy kikanyarodsz a palota elöl és már nem látod a sok zsebkendőt lengető udvaroncot és könnyekben úszó királyi szüleidet, az erdőbe vezető út helyett te majd a másikat választod. És most nem szeretném, ha megint arra hivatkoznál, hogy te tulajdonképpen nem is olvastad a mesét vagy hogy ez így nincs is benne konkrétan leírva! És kérlek ne gyere azzal, hogy a romló cserearányok meg a növekvő gazdasági feszültség  indítottak erre a lépésre, mert ezek csak olcsó kifogások!

            Belátom, talán kissé hevesen reagáltam, mikor erőször döbbentem rá itt az erdőben, hogy hiába várok rád. Az első száz év során azt hiszem fejhangon rikácsoltam az odumba unos untalan betekintgető, álmomat megzavaró apró állatokkal és a madarak is nagyon idegesítettek. Azt sem tagadom, mély csalódottságomban nem fordítottam kellő figyelmet faágaktól megtépázott frizurám kifésülésére, valamint rongyos ruhám megfoltozására. Elképzelhetőnek tartom, hogy ez talán közrejátszott abban, hogy a következő néhány évtizedben az erdőt széles széles ívben elkerüld.

            Hallottam, hogy tőzsdeügynöknek álltál és a zsák aranyat az első tranzakcióddal megdupláztad. Eljutott hozzám a hír, hogy ma már nyitott sportautóval jársz, nyári szabadságodat dél-tengeri szigeteken töltöd, nősülni pedig eszed ágában sincs. Azzal is tisztában vagyok, hogy leveleimet olvasatlanul hajítod ki és abban reménykedsz, hogy talán én is elfelejtelek.

            Csakhogy, kedves Királyfi, hiú reménnyel áltatod magad! Kettőnk közül én húztam a rövidebbet: a bogyóevést meg a rikoltozó madaraktól hemzsegő hideg hajnalokat. Az ilyesmin nehezen teszi túl magát az ember. Elárulom, hogy az első száz év csalódottsága után a következő száz évet gondolkodással töltöttem. Hidd el, bőven volt rá időm, hiszen más teendők nemigen foglalták le napjaimat. Összegeztem mindent és rájöttem mi az, amivel jobb belátásra bírhatlak.

            Kétszáz év nagy idő és bizony, nagyon megváltoztam azóta, hogy karcsú derekú szőke királylányként idevetődtem. Ma, kedvesem, a Vasorrú Bába fiatal bakfisnak tűnik mellettem és látnod kellett volna a Hétfejű Sárkány hogyan iszkolt előlem a minap mikor váratlan eléje toppantam egy ösvényen.

            Tehát úgy döntöttem, ultimátumot ajánlok: vagy idejössz, sutba dobod a léha életformát, annak rendje és módja szerint feleségül veszel végre vagy tovább várok rád. Kész vagyok további két vagy akár háromszáz évet is itt kuksolni a fa odvában, ha erre kényszerítesz. És ezt nyugodtan veheted fenyegetésnek!

Hidd el, fiatalabb már nem leszek!

hűséges arád

a Legkisebb Királylány

U.i.: ha jössz majd, gyere be egyenesen az erdő közepébe. Itt leszek a tisztáson a nagy fa odvában. A sűrűből időről-időre felhangzó panaszos üvöltéssel ne törődj: a farkas keres kétségbeesetten valami Piroskát...