Kiborult a só ebédkor ma délben,
fehér hegyben az asztalra szóródott.
Bence csak vihogott, mint egy jó viccen,
de anya szeme villámokat lövellt,
mintha csak én tehettem volna erről,
mintha nem Bence szórakozott volna.
Mindig a nagyobbakat hibáztatják,
mindig a kicsik ússzák meg a vitát.
Végül felemeltem a hangom én is,
anya arca még mérgesebbre váltott.
Bencének is bele kellett szólni, ki ne
maradjon, és Cirmi is belenyávogott.
Így lett a véletlenül kiborult sóból
vasárnap-ünnepi nagy veszekedés.
Zelei Marcell illusztrációja |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése