Rumi Friderika |
Szerda volt, február és este kilenc. Hirtelen csengettek. Kilestem a kis, kör alakú kukucskálón, de nem láttam senkit. A csengő újra megszólalt, ezúttal hosszabban, türelmetlenebbül. Újra kilestem: senki. A csengő újra szólt. Ez két dolgot jelenthetett: a csöngető vagy láthatatlan, vagy alacsonyabb, mint a kis nyílás az ajtón. Döntöttem: határozott mozdulattal kinyitottam az ajtót, lesz, ami lesz!
− Na, végre! – mondta Tupakka, és szélesen elmosolyodott. – Gyere gyorsan, megyünk a cirkuszba!
− Cirkuszba, most?! − néztem rá csodálkozva – Nekem holnap dolgoznom kell, mi lesz, ha nem tudok reggel felkelni?! – szabadkoztam. – Ma igazán nem érek rá elmenni itthonról!
− Semmi gond nem lesz. Gyere csak! – bíztatott a manó. Azután beljebb lépve körülnézett a konyhában, mintha keresne valamit. Felcsillant a szeme, és rámutatott a nagy konyhakésre: − Azt is hozd!
− Ugyan, minek?! – nevettem zavartan – Hiányzik egy kés a késdobáló számából? Vagy olyan veszélyes helyre megyünk, hogy ezzel kell megvédenem magam?
− Meglátod. Csak gyere már, mert el fogunk késni! – sürgetett Tupakka.
Vegyes érzelmekkel sebtében egy konyharuhába tekertem a konyhakést, bedobtam a hátizsákomba és elindultunk. Le a lépcsőn a harmadik emeletről: tapp-tapp-tapp (ez voltam én), topp-topp-topp (így szaporázta mellettem Tupakka).
Végigszáguldottunk a Pozsonyi úton, azután felszálltunk a négyeshatosra.
“Van a manóknak BKV-bérlete? – töprengtem magamban – Mi lesz, ha jön az ellenőr?! Miből fizeti ki egy mesefigura, ha megbüntetik?”
De útitársam csak nyugodtan mosolygott rám.
“És egyáltalán, messzire megyünk?!” töprengtem tovább. Tupakka a Margitsziget, Margithíd megállónál megnyomta a leszállás jelzőt. "Aha, szóval a Margitsziget lesz az!"
Leszálltunk, és elindultunk a sötétbe burkolódzó szigeten. Néhány kutyasétáltató, meg szerelmespár andalgott körülöttünk. A kávézók zárva. A zenélő szökőkút sem működött. Elmentünk mellette, azután végigsétáltunk a csukott büfésoron. A Nagy-rét következett: és ott volt! Egy hatalmas, piros sátor fénylett a tér közepén. A kutyasétáltatók és a szerelmespárok fel se néztek: ők mintha észre sem vették volna. Pedig hatalmas felirat hirdette: Hörömpő Cirkusz, világszám!
Tupakka félrehajtotta a ponyvát, és besétáltunk a sátor belsejébe. A nézőtér zsúfolásig telve volt. Néhány arcot felismertem: ott volt a Hétfejű Tündér, Rutoldó, Frakk Szerénkével és Lukréciával, Mirr-murr, Csutak a szürke lóval, de még a Zöld Lific is. Az első sorban pedig ott csücsültek a pomogácsok!
Épp két hely volt üresen: gyorsan becsusszantunk Tupakkával a két székre.
Épp a légtornászok száma ment: a két Holovác, a levegő urai! Utánuk következett a bűvész, azután a bohócok jöttek. Végül a porondmester így szólt:
− És most, Hölgyeim és Uraim, a cirkuszunk fő-fő produkciója, Bruckner Szigfrid, a hatvanéves oroszlán következik, világszám!
És kinyúlt pulóverben kicsoszogott a manézsra a kiérdemesült cirkuszi oroszlán, Bruckner Szigfrid. Boldogan hunyorgott a reflektorfényben, a közönség hatalmas ovációval üdvözölte. Szigfrid vidáman kidüllesztette a mellét:
− Csoda Szigfrid, csoda én! – dörmögte maga elé.
Azután újra előkerült a porondmester, hatalmas, tüzes karikával a kezében. A közönség most visszafojtotta a lélegzetét: sikerül-e még a mutatvány? Szigfrid hátrált pár lépést, nekirugaszkodott és ugrott: elegánsan suhant át a karikán.
Dübörgött a taps, a közönség ujjongott, és a függöny mögül felharsant az ének:
„Boldog szüliiinapot, boldog szüliiinapot, boldog szülinapot Szigfrid, boldog szülinapot!”
És akkor bevonultak: Mikkamakka, Vacskamati, Maminti, Ló Szerafin, Szörnyeteg Lajos, Nagy Zoárd és Aromó. Egy kocsikeréknyi tortát cipeltek, rajta 60 gyertya. Újra felhangzott a dal, ezúttal a közönség is velük énekelt. Szigfrid pedig fújt egy nagyot: és mind elfújta a sok gyertyát.
− Ugye, nem felejtettél el kívánni valamit? – kérdezte vidáman Vacskamati.
Azután Tupakka oldalba bökött:
− Most jön a te számod! Eredj, segítsd felvágni a tortát!
Akkor elővettem a hátizsákból a konyhakést, kiléptem a porondra és segítettem felvágni a tortát.
Mindenkinek jutott belőle, a közönség tagjainak is.
Szerkesztette: Németh Eszter
Hörömpő Cirkusz, világszám: Csukás István: Kemény kalap és krumpli orr
Két Holovácz: Janikovszky Éva: Málnaszörp és szalmaszál című könyvből készült filmben, az Égigérő
fűben hangzik el (porolós jelenet)
Hétfejű Tündér: Lázár Ervin figurája
Rutoldó: Lázár Ervin figurája
Frakk Szerénkével és Lukréciával: Bálint Ágnes figurái
Mirr-murr: Csukás István figurája
Csutak a szürke lóval: Mándy Iván figurái
Zöld Lific: Lázár Ervin figurája
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése