 |
| Kalas Zsuzsa illusztrációja |
Kisbori elindult,
elindult mezítláb,
s mezítláb cuppogott
könyékig virágban.
„Akár egy hegyi út,
olyan ez leginkább”
– gondolta Kisbori,
s dúdolta magában.
„Fenn minden egész más!”
– nevetett Kisbori,
s lábujjai között
puha krém tarajlott.
„Akár az álmodás...
– akarta mondani. –
Ez tényleg szülinap,
nem az, mint tavaly volt!”
Kisbori énekét
hallották jó sokan,
bár egész vékonyka
volt még az elején.
Nagy gyertyák tövébe
csüccsent le boldogan.
Azt hitte, ott sétál
egy torta tetején.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése