Smelka Sándor: Fülighegyi Jimmy és Frodó

– Jó napot! A baltámért jöttem.

– Hol hagyta?

– Valami orkban.

– Milyen volt a baltája?

– Törpbalta, egyvasból kovácsolt, gyűrűrajzzal a nyelén.

– Akkor tudom, hol van.

– Hol?

– A hátamban. Samu mesélte, milyen szép balta áll ki belőlem. Egyébként nem vagyok ork, hanem hobbit.

– Magamhoz venném.

– Ohó, nem úgy van az! Ha most kiveszi, elvérzek. Ehhez szakember kell, csak Völgyzugolyban szedhetik ki a tündék. Jöjjön velünk, ott megkaphatja a baltáját.

– Magának nincs joga Völgyzugolyba kényszeríteni engem. Most voltam ott pár hete, és miután sürgős naplopási munkám akadt itt, hát most idejöttem. Völgyzugolyban végeztem a semmittevéssel.

– Akkor nálam marad a balta.

– Maga baltákat gyűjt. Hobbit, válasszon valami más hobbit!

– Egyébként is velünk kell jönnie, mert leütötte két hobbittársamat, nélkülük nem tudnánk teljesíteni a feladatot, be kell szállnia kettejük helyett.

– A két hobbitról nem tehetek. Nem őket akartam, hanem azt a sötét csuklyás alakot a sarokban. Épp eldobtam a söröskupát, amikor azok ketten balról beléptek. Pedig jobbkéz-szabály van.

– Hiába, nem állíthatunk minden repülő söröskorsó mellé rendőrt!

– Jó, hagyjuk ezt. Mi a tervük?

– Hát, csak mennénk, mennénk, mennénk, mennénk, mindezt három köteten keresztül.

– Ígéretes. Ez az én profilom, de figyelmeztetem, néhány országból ki vagyok tiltva. A fák pásztoraihoz például nem mehetünk.

– Miért nem?

– Régi történet, nem érdekes. Amikor ott voltam köztük, felvetettem, hogy süssünk szalonnát. Jó ötletnek tűnt, de nagy égés lett a vége. Kicsit begyulladtak.

– Jó, őket kikerüljük. Mihez ért még?

– Remekül tudok ürgét önteni.

– Középföldén nincs ürge.

– Hátha átmegyünk olyan világba, ahol van.

– Nem, nem, a Gyűrűk ura nem egy portál fantasy, mi nem fogunk kimozdulni Középföldéről.

– Micsoda elavult irodalmi irányzatok vannak! Egyébként magukkal tartok, de akkor tüstént induljunk!

– Mi ez a nagy sietség?

– Az ablakon keresztül láttam néhány fekete lovast őgyelegni az udvaron. Nem szívesen találkoznék velük.

– Már meg se kérdezem, hogy miért...

– Régi történet, nem érdekes. Tíz évvel ezelőtt addig vertem az egyiket egy lóvakaróval, míg azt nem hitte, lepkék vannak a fejében. Úgyhogy menjünk. Ugye Völgyzugolyban megkapom a baltám?

– Tolkien engem úgy segéljen!

Illusztráció: Bódi Kati