Rostás Szandra: A tavasz tündére szeretnék lenni
Majoros Nóra:
Csodanagy tavasz
Anya olyan szép volt, mint egy
tündér. Elgondolkodó és szelíd. A haja arany, hosszú és hullámos. Volt egy széke,
fehérre festett, fa karosszék, a nárciszok között állt a kertben, a nyírfa
alatt, ami tavaly kidőlt, és Anya eltette emlékbe a fehér kéreg egy darabját.
Van egy régi fényképem, onnan tudom mindezt. A padláson találtam, amikor
titokban Anya gyerekkori dolgai között turkáltam. Mindent visszacsomagoltam
ugyanúgy, csak a fényképet tettem el.
Esti mese után Anya égve szokta hagyni az
ágyamnál a lámpát, hogy ne féljek a sötétben. Ilyenkor veszem elő a fényképet.
A falvédő mögé rejtettem el. Először a párnám alá akartam, de Anya reggel mindig
megigazítja az ágyamat, és még a lepedő alatt sem lett volna biztonságban. Sok
nézegetésbe telt, mire apránként mindent megértettem. Anya sokszor üldögélt a
fa alatt, olvasott, és a fa beleszeretett. A régi könyvekben találtam lepréselt
nyírfalevelet, szív alakút. A fának szép hosszú ágai voltak, de nem merte
megcirógatni Anyát, mert szégyenlős volt. Inkább megrezegtette a levelecskéit, és
énekelt Anyának. Anya megtanulta a dalokat. Nekem is el szokta őket énekelni,
pont amikor beszippant az álom, de ezek titkos énekek, és ébren nem hallhatom
őket. A fa alatt látta meg őt Apa, és azonnal szerelmes lett. Ezután Anya nem
ült már olyan sokat a székben, mint azelőtt, hanem inkább Apával volt.
Akkoriban sokat esett az eső, mert a fa mindig sírt, és ki is pusztultak a
nárciszok, mert nem bírják, ha állandóan tocsognak a vízben. Aztán Anyának nőni
kezdett a pocakja, mert én meg akartam születni, és Anya örömében megölelte a fa
törzsét. A fa érezte, ahogy dobog a szívem, és megvigasztalódott. Csodanagy
szelet kavart az ágaival. A szél meglobogtatta Anya arany haját, kifújt belőle egy
csomó csillagot, azok az égre szálltak, és azóta is ott világítanak. Tovább
lengette a szél a fürtöket, és illatos virágok meg gyógyfüvek repkedtek
szerteszét. Patakokat és vízeséseket támasztott, a patakokban ezüst hátú
halakat és cérnalábú vízipókokat, a vízesések lábánál szivárványt. Anya azt mondta, az volt a legszebb tavasz az
életében. Nem is sejti, hogy megfejtettem a titkát: ő volt a tavasz tündére.
2013. február 2.
Rostás Szandra, 13 éves
„Igazgyöngy” Alapfokú Művészeti Iskola,
Berettyóújfalu
Felkészítő tanár: Kovács Lajos
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése