2018. december 31., hétfő

Nagy Izabella: Karácsonykor




Sebők Csáki Szintia

Este korán kell lefeküdni, azt mondja anyukám, muszáj,
mert az angyalok olyankor járnak a gyermekek feje felett,
és áldást mondanak sorra, miközben hajukat simítják.

Reggel korán kell felkelni, azt mondja anyukám, ha lehet
idejében készüljünk a karácsony szent napjára, máris
halat veszünk és csúcsdíszt a fára, mert eltörött. De az pótolható.

Vacsorakor szép ruhában együnk meg mindent, kéri anyukám,
mert csak ezután érkezik az angyal, aki csilingel, színes szárnyakkal
csillag alakú sáljában vidáman néz le ránk, együtt vacsorázókra.

Az éjszakáról nem tudok, azt mondja anyukám, szemében pára,
idejében történt minden, a születés, Isten ajándéka és a karácsonyozás,
és áldást mondott rám és Attikára, az öcsémre meg nagypapára.

Hogy ezután mi történt, csak a vidáman hintázó angyalok tudják,
színes szárnyaikat hetykén rebegtetve,

de azt tudom, csillag alakú sálban érkeznek minden karácsonykor.

2018. december 27., csütörtök

Tóth Ágnes: Három tündér

Sebők Csáki Szintia

Három kicsi tündér
felrepült az űrbe,
hinta-palintázik,
Hold sarlóján ülve.

Csillag koronájuk,
hamvas pille szárnyuk,
szivárványból szőtték
selyem rokolyájuk.

Hold fényében szállva,
körbe, karikába
keringenek hárman,
karácsonyra várva.

Amikor a Földről,
az éjféli csöndből
harangszót hallanak,
kiszállnak a körből.

Csillagos utakon,
holdsugár fonalon
ereszkednek alá
a szent karácsonyon.

Csillagporos álmuk,
sok jókívánságuk,
reggel a fa alatt
mindet megtaláljuk.

2018. december 25., kedd

Csík Mónika: Karácsony


Makai Kitti





Grubanov Dorottya


Angyalszárnyak
puha
hímpora
nyomán
gyémántos
jégvirágok
serkennek


hóemberünk
formátlan
szénszemében
szunnyad
az eljövendő
tavasz
tragikuma


csontjaink
és izmaink
között
titkos
vágyak
dédelgetett
álmok
feszülnek






Dzsemasztagity Krisztina



tombol a 
méz és
fahéj illatú
nosztalgia


a mai éjjel
az irgalomé


ünneplőt
öltve ülünk
tort kétezer
éves halottunk
születése
felett


érces
hangon adja
hírül a csengő:
akire vártunk
megérkezett.






Lovas Réka

Kóspál Boglárka


Kávai Renáta

2018. december 22., szombat

Nagy Izabella: Így lett este és lett reggel


Lidija Uzelac


Az Úristen holdat tett az égre
hogy éjszaka is égjen valami fény
a fenyőfák tüskés orrú víg hegyén.

Havat szórt a sötét erdő sűrűjébe
hogy mókusoknak és nyulaknak még
bővelkedjen bundájukban a remény.

Egész sor fa és bokor jött létre
álmodozásai nyomán a fa belsején
hol sok ezer kicsilány és cilinderes alak él.

De én téged akarlak megtalálni végre
az eper-palota titkos és sarkos szegletén
kis utcánkból visz gyorsan lábam eléd.

Így lett este és lett reggel kékre
festett karácsony hideg járós telén
udvarodban kakaót szürcsöl a szegény.

Cilinderes úr és szegény és kicsilány néz le
a palotából az udvarból a házak piros tetején
nevetve integet neked minden itt élő földi lény.

2018. december 20., csütörtök

Smelka Sándor: Decemberi altató






Vas Kyra




Ne félj, ha jő az éjszaka,
meglásd, az álom messze visz.
Hiába rémiszt az éj szava,
nyugodtan alhatsz már te is.

A tágas égből hull a hó,
mely befed mindent, mint a liszt,
mint angyalmintás takaró:
nyugodtan alhatsz már te is.

Egy fészek most az éjszaka,
hol összebújnak házak is,
a sok-sok lábnyom megy haza,
nyugodtan alhatsz már te is.

A magas égben fúj a szél,
a kéményfüsttel játszik is,
és azt dúdolja, hogy ne félj,
nyugodtan alhatsz már te is.

A hópelyhek, mint csillagok,
halld: fénylőn kacag mindegyik,
és felettünk egy szárny suhog:
nyugodtan alhatsz már te is!

2018. december 17., hétfő

Imák, félelmek, mesék – beköszöntő


Kedves Író és Illusztrátor cimborák, 
kedves Társak az irodalmi cimboraságban,
kedves Írók és Olvasók!



Sara Laslo




Évzáró és egyben évnyitó témánknak a „Imák, félelmek, mesék” címet adtuk. Küszöbünkön topog – részben már tanyázik – a december és a január. Ez a két hónap az év legsötétebb és mégis a legfényesebb időszaka. Ilyenkor már korábban sötétedik, és bizony hiába a hófehér táj: megjelennek az árnyak – kívül is, belül is. Ezekben a napokban megpróbálunk fényességet gyújtani magunk körül, hogy elűzzük a sötétséget, az árnyakat, a félelmeket. Imádkozunk, mesélünk, esetleg verset írunk.
Az elkövetkező másfél hónapban olyan mesékkel, versekkel, imákkal kedveskedünk nektek, amik a sötétséggel, a félelemmel, az árnyakkal, a reménységgel, a fényvárással, a „fénycsinálással”, a karácsonnyal kapcsolatosak.
Írásainkhoz lelkes gyerekek társultak rajzaikkal, a szabadkai EmArt képzőművészeti műhely határtalan fantáziájú, ügyes kezű kisdiákjai. Ízelítőül máris itt látható néhány ünnepváró EmArt-os gyermekalkotás. 😊


Csepella Kiara
Kujundzsity Tifani














Fogadjátok hát szeretettel, érdeklődéssel, nyitott szívvel téli „szeretetbonbonjainkat”, amelyeket párbeszédekbe, rímekbe, strófákba, képekbe, színekbe csomagoltunk nektek!


Üdvözlettel a két témafelelős szerkesztő:
Csík Mónika és Smelka Sanyi



2018. december 14., péntek

Kiss Lehel: A duduk meséje


Tudjátok, hogy mi a duduk? Igazság szerint én sem tudtam, amíg el nem olvastam Kiss Lehel örmény legendáját, amihez Klesitz Piroska készített gyönyörű grafikákat. Ezzel a szép történettel búcsúzik a Más világok projekt szerkesztője, Miklya Luzsányi Mónika.

2018. december 10., hétfő

Miklya Zsolt: A játékbolhafoltozó



Egyik írócimboránknak, Simon Rékának csudalelkű kisfia van. Tas egyszer azt mondta, hogy játékbolhafoltozó szeretne lenni. Ez indította el Zsoltban a játékbolhafoltozó történeteit, amelyekből itt olvashattok részleteket. Köszönjük a játékbolhafoltozás Tasnak, és a grafikát Lázár Zsófinak!

2018. december 9., vasárnap

2018. december 8., szombat

Molnár T. Eszter: Nanouk


Egy újabb részlet „Az emberek országa” című készülő regényből, most Molnár T. Esztertől. A grafikát ismét csak Koppány Csenge készítette.

2018. december 6., csütörtök

Mészöly Ágnes: Umia

 Részlet Mészöly Ágnes-Molnár T. Eszter  az Emberek országa  című készülő regényből. Mészöly Ági szövegéhez, lánya, Koppány Csenge készített illusztrációt. Boldog Mikulást, Ági!

2018. december 1., szombat

Várfalvy Emőke: Miért csökönyös a szamár?


Eredetmonda még nem volt a mostani sorozatunkban. Következzen hát egy csacsi(s) történet Várfalvy Emőkétől, Németh Ibolya grafikájával.


2018. november 30., péntek

Bertóti Johanna: Bikfic-mese


Egy elfeledett hős, az Olimposzról: Bikfic. Bertóti Johanna  lejegyezte a történetét, Gyólai Gabi  pedig meg is rajzolta nekünk.

2018. november 28., szerda

Majoros Nóra: A rajzolt királyfi és az elhagyott baba


Csodálatos éjszaka van most, a grafikus asztalán megelevenednek a tárgyak. Majoros Nóra csodavilágához Pap Kata készített illusztrációt.

2018. november 26., hétfő

Lakatos István: S láttam, egy kígyó tekereg


Lakatos István készülő regényének harmadik fejezetét osztjuk meg most veletek. Az első két fejezet a Műútban volt olvasható (link a szöveg végén). A szöveghez még grafikák sem készültek, így a szerző önarcképével illusztráltuk a történetet.

2018. november 22., csütörtök

2018. november 21., szerda

2018. november 19., hétfő

2018. november 16., péntek

Molnár Krisztina Rita: Míg fő a krumpli



Részlet a november közepén megjelenő „A tűz ösvénye” című kisregényből, amely a Naphegy Kiadó gondozásában jelenik meg. A mű a Térforgó című négykötetes ciklus második kötete.
Illusztrálta Simonyi Cecília.

2018. november 14., szerda

Csík Mónika: A félbe vágott köpönyeg




Márton napra, kicsit ugyan megkésve, egy részlet a Szent Márton-küldetés című meseregényből, Damó István grafikájával.

2018. november 12., hétfő

Szabó Imola Julianna: A vadludak éjjele




Lehet a szerkesztő is elfogult. Ha nem, akkor is az leszek : o) Szabó Imola Julianna ugyanis a kedvenc mesémre, a Vadhattyúkra írt és rajzolt egy csodát. Szeressétek, így hétindítónak!


2018. november 10., szombat

Böszörményi Gyula: Egypercesek







Hétvégi ajándékként sokak kedvencei: Böszörményi Gyula és Lakatos István következik! Gyula ráadásul sziporkázó egyperceseket írt, amelyek István kedvesen bizarr grafikáival lettek tökéletesek.  


2018. november 9., péntek

Dávid Ádám: Leckváros Pali - Útmutató kezdő űrkuktáknak



Akkor kezdjük egy sci-fi szakácskönyvvel Dávid Ádámtól, a Cimbi egyik alapítójától. A könyv egy Aranyvackor pályázatra íródott. A különleges illusztrációk Bódi Kati munkái.



2018. november 8., csütörtök

Más világok





Ennek a beharangozónak kábé egy hete meg kellett volna jelennie. De nem jelent meg, mert megálmodtam egy bannert, és a grafikus, aki képes képernyőre vinni, amit a fejemben látok, teljesen el volt havazva. De most kész lett, és igen! Sánta Kira pont olyan fejlécet és profilképet készített a „Más világok” témához, amilyet elképzeltem! Na jó. Amilyen csudásat elképzelni sem tudtam : o)
Úgyhogy akkor most indul a „Más világok”, és minden, ami belefér: sci-fi, fantasy, legenda, mítosz, mese és bármi más világteremtő alkotás. Gyertek, járjátok be velünk a világokat, amelyeket a szavainkkal idézünk meg nektek!
Jó utazást kíván a szerkesztő:
Miklya Luzsányi Mónika

2018. október 31., szerda

Király témából varázslatosba

Felséges Olvasó!

Bár régen a rossz hír hozóját felkötötték, mi, tudva, hogy most már nem régen van, bejelentjük a rossz hírt:

Véget Ért a Mátyás Király mese-vers folyam!

Reméljük, felségesen érezted magad a történelmi körutazáson, amit a byte-ok szárnyán tettél velünk, és legalább a felét elhitted mesés sztorijainknak...mert hát lehet, hogy mégis így volt.

Hogy kellően bemelegedett kézelőerőd ki ne hűljön (ez ősszel amúgy sem ajánlatos), novemberben rajtol egy igazán fantáziát tornáztató új téma, aminek fő varázsmestere Miklya-Luzsányi Mónika lesz!

Köszönjük, hogy velünk utaztál!

A magasságos szerzők és nagytiszteletű illusztrátorok nevében, a 2 szerkesztő:

Várfalvy Emőke  és Széchey Rita

2018. október 28., vasárnap

Várfalvy Emőke: A fekete sereg

Történt egyszer, hogy Mátyás király felesége születésnapjára, udvarába hívatta a világ legszebb kelméit áruló kereskedőket.

Annyi aranyszállal szőtt vásznat, mélyvörös bársonyt, roppanósan omló brokátot, és álompuha prémet még nem látott az országban senki.

A királyné boldogan válogatott a szebbnél szebb anyagokban. Csillogó szemekkel fürkészte a választékot, és értő kezekkel párosította össze, új ruhatárához a legkülönösebb színeket.

A királyt örömmel töltötte el, hogy felesége elégedett a születésnapi ajándékkal, de ahogy teltek az órák, egyre unottabban követte asszonyát.

Mikor a Távol-Kelet legismertebb selyem-kereskedőjéhez értek, Mátyás már annyira unatkozott, hogy úgy döntött, egyszerűen megveszi az egész kínálatot, csak ne kelljen újabb hosszú perceket a bíbor, a mályva és az okker színek viszonyáról, és az alsószoknyák szabásának újabb mesterfogásairól végig hallgatnia.

Ám ekkor történt valami.

A kereskedő mellett a király két talpig feketébe öltözött figurára lett figyelmes.

A figurák macskapuha mozdulatokkal követték tisztes távolból gazdájukat, szemüket pedig le nem vették a királynéról és kíséretéről. Mikor az asszony egy aranyszínben játszó lila anyagot emelt fel, lelökött egy vég méregzöld selymet az asztalról. Az egyik fekete ruhás figura a levegőben bukfencet vetve ugrott a selyemért, s egyetlen pillanattal az előtt elkapta, mielőtt a selyem sarka érintette volna a márványpadlót.
- Bámulatos – bólintott elismerően Mátyás, s miután felesége tovább indult, hogy hattyúprémet válasszon új legyezőihez, hátra maradt, és megszólította a kereskedőt.

- Árulja el uraságod, hol tett szert ezekre a remek testőrökre?

- Megtisztelő Felséged érdeklődése – bókolt a kereskedő meghajolva – a testőreim igen messziről származnak. Egyenesen a Felkelő Nap Országából, ott ninja-nak nevezik őket. Különleges harcosok ők, a legjobbak mind közül. De hát szükségem is van rájuk. A Selyemúton manapság megszaporodtak a banditák.

- Hogyne, hogyne – bólogatott Mátyás egyre izgatottabban – bizonyosan nagyon ügyesek a harcban is. Kérhetem, hogy a vásár után, egy kis harci bemutatót tartsanak nekem?

A kereskedő készségesen elfogadta Mátyás király kérését, s az esti lakoma után különös bemutatóban lehetett része a királyi udvarnak.

Fekete vászonba öltözött, fekete maszkot viselő harcosok egy szál, vékony karddal álltak ki a nehéz páncélt viselő, buzogányt és pallost lengető lovagokkal.

A magyar urak nevetve mutogattak rájuk, és bátran kötöttek fogadást a páncélos lovagok egyértelmű, és gyors győzelmére.

Le is esett az álluk, mikor a harc kezdetét jelző gong hangja után néhány perccel a páncélosok egymás hegyén-hátán jajgattak, elvágott ínakkal, vérző tagokkal, míg a fekete ruhásokon egy karcolást sem sikerült ejteniük.

Mátyás határtalanul boldog volt.

Már régóta igyekezett egy győzhetetlen hadsereget felállítani, de valahogy nem találta azt az összetevőt, ami minden európaiak királyává tehette volna.

Most végre megtalálta! Amilyen örömmel bámulta asszonya a selyemárus kelméit, akkora örömmel gondolt a király rá, milyen verhetetlen sereget fog szervezni a Felkelő Nap Országából szerzett katonákból.

Lelki szemei előtt látta, ahogy a fekete sereg gond nélkül szorítja vissza a törököt egészen Isztambulig, s ha keleten elvégezte dolgát, hogyan vonul Bécs után Berlin, és Párizs ellen a győzhetetlen hadsereg élén.

Az est végén meg is állapodott a kereskedővel, hogy eljuttatja a Felkelő Nap Országának császárához megrendelését, első körben 1000 ninja harcosra.

Mátyás izgatottan várta, hogy fél év múlva megérkezzen a válasz.

Mikor a levél, az új seregre való ajánlattal végre megérkezett, a király kikapta az írnok kezéből és maga kezdte el olvasni. Bár a levelet egy ismeretlen nyelven írták a számok egyértelműek voltak.

- S mindezt aranyban? – nézett eltűntethetetlen kétségbeeséssel a hangjában Mátyás.

A levelet hozó küldöttség vezetője sokat mondóan elmosolyodott és meghajolt:

- Aki jól fizet, az mindenki pénztárcáján uralkodik.

Mátyás bólintott, aztán visszavonult, hogy megtanácskozza a kérdést udvari embereivel.

Mikor a tanácsnokok megtudták, mekkora összeget kéne előteremteni, nem mertek megszólalni. Ennyi pénzt még elképzelni sem tudtak, pedig a gazdagsághoz és pompához igen jó képzelő erejük volt egyébként.

- Vessünk ki adókat – törte meg a csendet Mátyás, mert nagyon akarta az új hadsereget, kerül, amibe kerül.

A tanácsnokok lelkesen bólogattak, majd beszólították az írnokot, hogy jegyezze fel az új adótörvényt.

- Nézzük csak, mit is adóztassunk meg…házak és uradalmak? – vetette fel Mátyás.
- Már adóznak – válaszolt a kincstárnok.
- Szekerek és lovak?
- Azok is, Felség.
- Jószágok és kereskedők portékái?
- Azok is, Felség.
- Út és hajók?
- Azok is, Felség.
- Kocsmák és műhelyek?
- Azok is, Felség.
- Az ördögbe is, hát már mindenre gondoltunk? – vette le dühösen, vékony, hétköznapi koronáját a fejéről Mátyás.
- A legutóbbi füst adó kidolgozásán 2 napot üléseztünk, ha emlékszik Felséged.
- Valóban? – kérdezte Mátyás kissé kétkedve.
- Valóban – válaszolt a kincstárnok alázatosan.
- És mire költöttük?
- Jobbára Őfelsége, a királynő ruhatárának frissítése volt a fő költséghely…
- Óóó… - mondta Mátyás és kisvártatva visszatette a koronát a fejére.
- Azok a havasalföldi lovagok mennyit is mondtak a zsoldra tavaly?
- 100 aranyat, Felség.
- Egy hónapra?
- Egy évre, Felség.
- Pompás! – csapta össze a kezét Mátyás – akkor maradjunk ez alkalommal náluk.
- Rendben, Felség!
- És még valami.
- Igen, Felség?
- Amikor felfogadja őket a főparancsnok, hagyja meg nekik, hogy ebben az új seregben kizárólag fekete öltözetet viselhetnek a lovagok. Ezt mindenképp kösse ki.

- Rendben Felség, feljegyeztük: hivatalos öltözet a seregben: fekete.

Most már te is tudod, hogyan lett Mátyás győzedelmes serege fekete. Nekem legalábbis így mesélte a nagyapám, akinek a saját dédapja mondta el ezt a történetet, akinek az ükapjának a szépapja volt az írnok Mátyás király udvarában.


Illusztráció: Bódi Kati