Nyulász Péter: Egymondat

Illusztráció: Izsay Alexandra

 

Ma mindenki lóra kaphat, Ó, 

ma minden kilóra kapható.

Nyulász Péter: Részletek a Négyszögletű kerekerdő színdarabból - Szigfridális rettentés

  

Szigfridális rettentés

WAAÁÁOOÓ…, WOOÓAAÁÁ…

Waaooorbitális rettenet!

Szignifikáns dübörgés, Szigfridális bömbölés!

 

Óriás mennydörgés, villám szikrázik,

dühöngő viharban száz szirén ázik.

Bömböl az orkán, mi kifér a torkán!

Vonyító farkasok, s hozzá egy borz alom.

Lúdvérces rémálom, borzalom a dalom:

elszolmizálom, mi a borzadalom: dó - ré – mi – fá,

mondom, hogy: „óóóó - rém, mi fáááááj”…

Ayhan Gökhan: Macskáknak tilos a belépés!

Nyulász Péternek

 

Szabó Imola Julianna illusztrációja

 

A rendőrség épülete nagy, barna épület, bejárata két oldalán egy-egy buldogszobor vicsorít, azt sugallja, akárki nem léphet be itt. Nem akárki lépett itt be, aztán nagyon sokára került elő. Láttak bevonszolni sonkatolvaj kakukkot, bankrabló struccot, pénzsikkasztó, fészket drágán bérbeadó orgonabokrot. Erre a madár se jár, mondják, és tévednek, mert erre elég sok madár jár, csak úgy röppen a sok toll, reggelente Sanyi, a kancsal palotapincsi takarítja őket.

Ez előtt az épület előtt állt meg cica. A két buldogszobor méregette, furcsán nézte, mondogatta magában, ez meg mit keres itt, hogy merészelte, hogy kutyajárta területen járdát hasít? 

Cica nézte, a két buldogszobor tekintélyes, cica nézte, a két buldogszobor ideges. Elment mellette két egyenruhás alaszkai malamut, majd egy fogai közt szivart lóbáló argentin dog. Mozgott a cicaorr, azt hihetnénk, félt, hogy kiment belőle a bátorság.

– Nem ment ki belőlem a bátorság! – suttogta cica.

A két buldogszobor nem vette le róla a szemét, mint leendő falást, nézte, majd arra figyelt fel, leendő falás lépcsőhöz merészkedik.

– Macskáknak tilos a belépés! – mondta az egyik buldogszobor.

– Nem vagyok macska! – vágta rá cica.

– Hanem? – lepődött meg a másik buldogszobor.

– Rendőrcica vagyok! – érkezett a kemény válasz.

– Hogy mi vagy te? – csodálkozott mindkettő.

– Nem értitek? Rendőrcica!

Péter kedvence: Boldogmondóka

 

(c) Bódi Kati

 

 
Várfalvy Emőke:
Boldogmondóka

Örülök a télnek,
örülök a nyárnak,
friss tavaszi szélnek,
őszi lombhullásnak.

 Ha esik az eső,
sose rossz a kedvem,
mert a napfény mindig
itt van a zsebemben.

 Szeretem, ha esik,
van esőkabátom,
a pocsolyákat én
egész nyáron várom.

 

 

Első megjelenés: Boldogmondóka

Péter kedvence: Az ötfejű sárkány

 

(c) Dabronaki Efraim (8 éves)

 

 

Dabronaki Efraim – Nyulász Péter: Az ötfejű sárkány

 

Az ötfejű sárkány meséje úgy kezdődik, hogy hol volt, hol nem volt, élt egyszer egy hétfejű sárkány. Sőt, ha csak egy kicsivel korábbról kezdjük a történetet, akkor már azt kell mondanunk, hogy hol volt, hol nem volt, élt egyszer egy tizenkettő fejű sárkány! És hiszitek vagy sem, de az ötfejű, a hétfejű és a tizenkétfejű sárkány története egy és ugyanaz! Hogy az nem lehet? Ó dehogynem!

Csak ezt a mesét valójában úgy kell elkezdeni, hogy egyszer volt, hol nem volt, élt egyszer egy buta lovag, aki még azt sem tudta, hogy elseje hányadikára esik. Fogalma sem volt a számokról, gőze nem volt arról, hogy mennyi az egyszer egy, vagy a kettő meg kettő.

Volt azonban, amihez mindenkinél jobban értett, méghozzá a kardforgatáshoz. Ebben a mesterségben senki nem volt őhozzá fogható, bárkit legyőzött, ripsz-ropsz. Ezért aztán, amikor ellenség közelített, a király csak elszalajtotta a küldöncét ehhez a lovaghoz, az pedig ment, és sitty-sutty, és az ellenségnek se híre se hamva.

Történt egy napon, hogy ehhez a messzeföldön híres kardforgató lovaghoz maga a király kopogtatott be! Úgy tűnt, hogy nagyon komoly dologról lehet szó, mert nagyon izgatott volt a király, és köszönés nélkül kezdett a mondandójába.  

– Nagy baj van, kedves Lovagom! A legfélelmetesebb fenevad közelít királyságunk felé: az örök időktől fogva létező, tűzokádó, mesebeli sárkány! 

– Egyet se búsuljon felséged – felelt magabiztosan a lovag, és már kapta is a kardot, páncélt, hiszen tudta a dolgát. Ám a király megfogta a karját.

– Állj csak meg egy pillanatra! Tudom én, hogy nincs miért aggódnom, hiszen számodra nem akadály egy ilyen ellenfél. Ám neked is tudnod kell valamit! Az udvari varázslóm egy ősi, elfeledett nyelven írott kódexben megfejtette a mesék örök időktől fogva létező régi törvényét: nem csupán legyőzhető, hanem mindörökre elpusztítható a mesebeli sárkány!

A király lelkesen közel hajolt, de csak suttogni merte a nagy felfedezést:

– Sok vitéz legyőzte már a mesebeli sárkányt, csakhogy mindig a fejét nyisszantották le! És az ősi törvény szerint a mesebeli sárkány ilyenkor újraéled, és még gonoszabb lesz, mint annak előtte. De most jól figyelj, kedves lovagom! Örökre elpusztítható ez a gonosz bestia, de csak akkor, ha félbevágják! Rajtad múlik hát, hogy a mesék megszabadulnak-e ettől a vérszomjas fenevadtól!

– Nem ügy – vonta meg a vállát a lovag, és már el is porzott lova hátán, hogy kettévágja azt a sárkányt.

Hétmérföldes időkibővítő – villáminterjú Nyulász Péterrel

 

(c) Fotó: Szász Marcell

 

Hogyan lettél Cimbora?

Azt gondolom, ennél a kérdésnél én inkább a lapítók közé kell, hogy tartozzak, mert inkább a rendkívül hamar csatlakozó néhányak közé tartozom, minthogy az ötletadó-alapítók egyike volnék. Ám ha jól emlékszem, Dávid Ádám (vagy Finy Petra?) volt, aki felhívott (e-mailt írt?) – hogy összejönnénk Cimborálni, mit szólok? Én pedig nem szóltam, hanem mentem, ha jól rémlik, a Nyitott Műhelybe arról beszélni, hogy vegyünk példát az Illusztrátor Pajtásokról, s hozzunk létre egy alkotó közösséget, dolgozzunk össze velük, és teremtsünk teret az értékhordozó gyerekirodalom alkotóinak/műveinek/olvasóinak/barátainak az egymásra találáshoz.

Szerinted kik olvassák többen a Cimbi oldalt: gyerekek vagy felnőttek? Miért?

Ezt igazából sohasem gondoltam végig, és igazából fogalmam sincs. Csak gondolom, hogy ez leginkább egy amolyan 2in1 dolog: felnőttek olvassák – gyerekeknek.

Miért jó, hogy alapvetően online oldal vagyunk?

Kis túlzással kijelenthető, hogy ami nincs az interneten, az nincsen is, s abban is van némi igazság, hogy az internet nem felejt. Arról kár is okfejtésbe kezdeni, hogyan köt össze térben és időben, hétmérföldes időkibővítő csodakészülék módján – évtizedeken és ezermérföldeken által. Így a legszerencsésebb dolgok egyike, hogy online felületen (is) létezik az Író Cimborák közössége. Itt az „elő” példa rá a következő válaszomban.

Mi az, amit nem szeretsz a cimboráskodásban, vagy ami megnehezíti a cimboraságot?

Nem szeretem nincs benne, de nehézsége van számomra, méghozzá az, hogy kellő időt tudjak szánni rá ahhoz, hogy a blog rangjához, ezen közösség alkotó erejéhez méltó mesét/verset adhassak ki a kezemből. Ez a magyarázat arra is, hogy kissé megritkult a jelenlétem…

Nyulász Péter: Telem

 

 

Illusztráció: Zsengellér Lizi

 

Nyulász Péter: Telem
 
Nyugalom, Csillagom! Egy nap
lesz egy hold föld, hol kel a zab
s mellette marad még elég terem,
hol felépülhet egy terem,
ahol tarthatom, ami terem.
S akkor a jólét is ott terem,
hol ama magot a kamrámba rakom lomha halomba,
ha pedig tele a fele, loholok a malomba -
még a nyári hőségben, s így aztán 
bőségben telik a telem.

 

 

Nyulász Péter: Nagy Zóárdia

Nyulász Péter

Hol voltam és hol nem voltam? Egyszerű az én mesém:

minden pontján jártam-keltem széles földnek kerekén.

Nem voltam én különc magonc,  csak álltam a helyemen,

sziklás-köves hegyoldalban, hol mást látni nem lehet:

csak egy folyót,

csak egy völgyet,

csak egy bükköt,

csak egy tölgyet.

Csak ezt nézni mindörökké, s mindhiába vágyni másra,

előbb – utóbb belefásul abba minden emberfája:

vágyakozva hallgatni csak, amiről a szél mesél

sosem látni, van-e ott ágy, hol a Nap nyugodni tér.

Így jártam én: úgy éreztem, tovább ki nem állhatom,

mint egy kóró, kiszáradok, ha odébb nem állhatok.

Hadd menjek el, hadd lássam meg, mi más van a Földön még,

hadd sétáljak oda,  ahol a szivárvány földet ér! 

MAMINTI, a zöld tündér:

"Ha jól hallom, engem hívtál, búslakodó szép fenyő,

megindító vágyaidat teljesítem, üsse kő!

El ne sorvadj, legyen lábad, járd körbe a világot!

Csak aztán majd meg ne bánd, hogy már többé nem látod

ezt a folyót, ezt a völgyet, ezt a bükköt, ezt a tölgyet!"

Így történt, hogy falábaim nyomát szépen otthagytam,

Popocatapetl hegyén, és Mohendzso dáróban. 

Annyi mindent láttam én, elmondani nem is merem,

még a „Titikaka-tavi tektitek titkait”* is ismerem.

Bódi Kati - Lázár Ervin portréja

Emlékszem a homokszemre sivatagban, tengerparton.

Tudom, honnan fúj a passzát, s hogy jól esik nyugaton,

hogy északon hó szikrázik, délszakon meg napsütés,

csupán az az egy hiányzik: újra látni úgy, mint rég

a folyót, a völgyet,

a bükköt, a tölgyet,

csak egy percet,

csak egy csöppet.

Mert jártam ott,

de minden más,

soha nem látom már,

sose találom már:

azt a folyót,

azt a völgyet,

azt a bükköt,

azt a tölgyet.

                       

 (* idézet Tamkó Sirató Károlytól)

A fenti versbetét/dalszöveg elhangzott a 2013. szeptember 21-én, a Miskolci Nemzeti Színházban, Szabó Máté rendezésében bemutatott,  A Négyszögletű Kerek Erdő című darabban.

A Nagy Nándor hangszerelésével készült dalt meghallgathatjátok: 

https://www.youtube.com/watch?v=2w1dnCgrF58

Nyulász Péter: Gazsi bácsi lótetű!

Egyszer volt, hol nem volt, az Erzsébet téri fröccsterasz sörcsapjainak tövében, ahol a faros Ikarusok is pöfögtek, történt egyszer, hogy élete nagy kalandjára indult Csepcsányi, Szinyák, Bádogos és még pár haver. Három nap vadkemping és számháború, szülők nélkül, egy vadregényes dunai szigeten! A megérkezés még zökkenőmentes ám a sörmeghajtású dunai komppal egy időben megérkezik a felelős felnőttek titkos felügyelő őrangyalszolgálata is. A feledhetetlen nyári kalandra készülve ugyanis nem csak a srácok indulnak útnak, hanem az aggódó szülők is, akik titkos patrónusokat bérelnek fel a helyi erők közül. A kompos, a gátőr, az alkalmi pecás, a közértes, a nyugállományú katonatiszt is alaposan kiveszi részét a kalandból… 

Mesehajtogató 12: Nyulász Péter

Illusztráció: Schmal Róza

- Ez igen! – mondta Tengelici Manka, és mélyet sóhajtott. A tüdeje megtelt levegővel, a lelke csodával, s a feje tudással. Sosem gondolta volna, hogy ennyi varázslatos meglepetés vár rá.

Mint az a kis alabástrom szelence, amit Leghosszaborrú vett elő egy ébenfa szekrénykéből. Ott örvénylett abban a Tejút minden csillaga, holdja és bolygója, és ott illatozott benne a távoli világok összes virágának illata.

- Ami kézbe fogható, az sohasem lesz igazán a tied. Akár el is veszítheted, akár el is lophatják – mondta Leghosszabborrú. Ha a végtelent le akarod győzni, nem lesz nehéz dolgod. Hunyd be csak a szemed, és szippantsd be az illatokat! Megfogni nem lehet, mégis azonnal odarepít bárhová, s azt, amit ott látsz, belül, a lelkedben megőrzöd, az onnantól mindig veled lesz, s nem kell tartanod attól, hogy kipottyan a zsebedből, ha véletlenül kilyukad, s nem kell páncéltrezor, ami megvédi a tolvajoktól.

- De jó lenne, ha örökké tartana ez az út! – sóhajtott ismét Tengelici Manka, mert azt szerette volna, ha sohasem fogynának el a csodák, amiket megismerhet. Örömmel szaladt hát tovább, mert volt még hova. 

Találós kérdés

Egy várva-várt regény. Egy sorozat harmadik része. Egy író, aki otthon van a találós kérdésekben. Ennél többet nem árulunk el. Na jó, egy fényképet. Találjátok ki, ki ő, és miből lesz a részlet?

Előbb megette a vattacukrot, aztán felnőtt (de a szíve nem), aztán megírta azt, amit már nagyon várunk, és a tovább gomb után részlet olvasható belőle.

Röpdoga rap

Rögtön az elején vége a dalnak,

elég már abból, hogy reggel se hagynak!

Mikor az ember már attól is félhet,

hogy mindjárt fél hat, és csörög a teló,

hogy ugrás az ágyból, és  hattól már meló…

Mások még mazsolás kalácsot falnak,

én meg már mehetek fejjel a falnak,

görcsöl a gyomorom  korahajnalban

savanyú nyomorom, mint te a citromban

vagy inkább olyan, mint kávéba torma:

nulladik órában reggeli torna!

Hiába pörög fel ettől a motor ma

utána rettenet: kémia röpdoga!

Na nekem ilyenkor valahol a legalul,

máris egy illetlen molekula alakul…

Vágod, hogy nem vagyok spanja a spineknek?!

Akár a frigóban, úgy hagynak hidegen…

Exoterm? Endoterm? Nincs hozzá lövésem,

mi lehet izgi a  kovalens kötésben…

Mit tudom én, mi a kémia szépsége

csak azt, hogy mindennek pedál a lényege.

És ebben szó sincsen semmilyen rokkáról,

legfeljebb bringáról, de ne kezdj cikizni,

azzal, hogy ne kezdjek motorbiciklizni!

Nem fogok, nyugi, aggódni hiába

meglépem, mit Arthur tett, a britek királya!

Ugyanis egy remény, hogyha a tanerő,

megkapja azt, ami neki is megnyerő.

El kell csak érni, hogy mondja meg mi,

ahogy „A lovagok, kik azt mondják: Ni!”

Ha pedig titkolja, megáll az ész,

kap majd egy rekettyést és azzal  kész!

Értelme semmi, de hogyha megnézed

a Gyalog galoppot, abból majd megérted…

Nyulász Péter, író, költő

Nyulász Péter: Kedves Kurtafarkú!

 Kedves Kurtafarkú Malac!

Őszinte örömmel írom üdvözletem erről a „hol van, hol sincs” helyről, a messzi Üveghegyen, sőt még az Óperenciás tengeren is innenről.

Sok mesét hallottam már, ám olyan mesés fordulatra mégsem számítottam, amilyen ez év elején megesett: hogy személyesen látogatsz el hozzánk!

Kérlek, ne neheztelj azokra, akik méltatlan gúnyneveket aggattak rád, mint Rocksteady Attila, vagy Konfuciusz…

Voltunk azért jó páran, akik a semmiből előbukkanó, s napok múltán semmivé foszló tüneményben felfedeztük minden idők legismertebb meseszereplőjét!

Kedves Kurtafarkú Malac! 

Örülünk, hogy láthattunk, hogy drukkolhattunk neked Budapest utcáin! 

Széles rajongótáborod nevében kívánom, hogy a folytatás legalább olyan malacos legyen, mint amilyenre a kezdés sikeredett, s hogy legyen még szerencsénk egymáshoz ez év során! 

Addig is vigyázz magadra és a meséinkre! 

Üdv és BÚÉK, 

Péter 

u.i.: kérlek, add át üdvözletemet a Túróorrú malacnak is, ha jól sejtem, ő kísért el e fővárosi kalandra 2015 elején .....

Mozgó képeslap érkezett a múltból. Hét határon túlról.

Hét határonról zenélő képeslap. 

(a videóért kattints a Hét határon szóra:))

Gyere elő, Sünimanó!!!!!!!!

A bükki manók arról híresek, hogy alig lehet rájuk akadni. Ám aki mégis találkozik velük, mindennél és mindenkinél jobban megkedveli őket. Különösen, ha ismeri a „mondandókat”! Azok ugyanis… NA NEM! Egy titokfejtős történetről spoilerezni (magyarán lelőni a poénokat) szigorúan tilos, tehát ezt most nem árulom el.  Tessék elfogadni így: a fenti kijelentés teljességgel igaz, és erre Sünimanó a bizonyíték!

Aki ugyanis erről a kis bükki manóról szóló könyvet, vagyis inkább a manó történetét megismeri, azt fogja gondolni, hogy ő is szeretné, ha odaköltözne a családjához egy évre egy ilyen kedves kis lény.

Mert akkor olyan kalandokban lesz része, amilyenekről minden gyerek álmodik! Mészöly Ági könyve, a Sünimanó ugyanis egyrészt nagyszerű kis családi mese, ami tényleg olyan, mintha a következő utcasarkon játszódna. Másrészt varázsos, mesés és izgalmas, mert a kalandok a hegyek közé is elrepítenek, ahol… NA NEM! Spoiler nincs, s így sajna a „szomszéd ház kertjéről” se szólhatok.

De arról igen, hogy ebben a hamisítatlan mesekönyvben van bőven humor is, meg tanár-diák-zördülés a suliban, felnőtt-gyerek-zördülés bárhol, meg felnőtt-felnőtt-zördülés akárhol, meg gyerek-gyerek-zördülés mindenhol, és…

Ám a lényeg mégis az, hogy Sünimanó története olyan izgis nyomozós történet és kölyökakció, amilyet csak a legnépszerűbb és legkedveltebb ifjúsági regényekből ismerünk.

Sajnos az is igaz a bevezető mondatból, hogy Sünimanót tényleg alig találni, de aki ügyes, azért ráakadhat!  Például könyvtárban, ritkásan antikváriumban… VISZONT!

Nagyszerű volna, ha amolyan ifjúsági-regényes kölyökakcióként mindenki keresni és kutatni és követelni kezdené a könyvesboltokban és a kiadóknál – és akkor biztosan lesz újra Sünimanó! Talán akkor még a történethez kicsit jobban méltó (szebb?) borító is készülhet hozzá… 

Azaz csak hajrá!

Nyulász Péter

Nyulász Péter: Kitalálós versikék

Kemény kalács lapul benne,

ott hajlik a lábam félbe. Mi az ?

                                                                                 (térd)

Od’adnám, de nem tudom,

arcom közepére nőtt.

Mint a pumpa szuszogok,

azon veszek levegőt. Mi az?

                                                                                 (orr)

Ollója van mégsem rák,

szövetet és vásznat vág. Ki az?

                                                                                (szabó)

Fülön tartom, orron hordom - pedig az csak „szemrevaló”,

Attól lesz a rosszul látó, egy csapásra jól olvasó. Mi az?

                                                                               (szemüveg)

Egy eleje, egy hátulja,

nincsen több, csak kettő ujja.

Egész nyáron pihenhet,

felveszem a hidegben. Mi az?

                                                                              (kabát)

Kemény kobak, nincsen haja,

ha feltörik, mókus kaja. Mi az?

                                                                               (dió)

Szorgalmáért ötös járna,

bolyban lakik és nem várba'. Mi az?

                                                                             (hangya)

Fehér mellény, fekete frakk - akárcsak egy pincéren.

Szárnya van, de mégsem repül, csetlik-botlik a jégen. Mi az?

                                                                              (pingvin)

Csibe lakik benne, tudom.

Mégis, ha a földre dobom,

lesz egy nagy placcs, semmi más,

az neve, hogy:     

                                                                              (tojás!) 

Erdő szélén megterem,

tövis nélkül nincs ilyen.

Akkor jó, ha dér megcsípte,

piros bogyó. Neve - ? -  

                                                                               (csipke)

Se nem gurul, se nem repül, mégis halad vígan.

Meghajtásként motor helyett egypár evező van. Mi az?

                                                                                 (csónak)

Sínen jár, de nem vonat ő,

tetején az áramszedő.

Csilingel, de sose dudál,

mi lehet az, tudod-e már?

                                                                                (villamos)

Illusztráció: Szalma Edit.