2012. március 25., vasárnap

Miklya Luzsányi Mónika: Iringó és Imola (részlet)

Meleget hoztam

A hajnal hűvös harmattal ébresztette a tündérikreket.
– Ébredj, Iringó! Ébredj, Imola! Tavasz van végre!
Iringó egy ugrással kipattant az ágyból.
– Itt a tavasz! A kedvenc évszakom! Iriri-ururu! Gyere Imola, ébresszük fel a barátainkat!
De Imola álmosan dörzsölgette a szemét:
– Jaj, Iringó… Hagyjál… Hadd aludjak még egy kicsit.

2012. március 20., kedd

Mészöly Ágnes: Télbefőtt

Kánikulás a délelőtt,
de jó, hogy van még télbefőtt.
A pince őrzi meg nekem,
s ha a nyarat nem kedvelem
lecammogok.
Hűs, sötét rumli szerteszét
nosza, a polc elé a szék,
mint esztékában öregek
csendben várnak az üvegek.
Majd felnyitok
egyet mindjárt a sok közül.
Na, lássuk csak, minek örül-
nék, legjobban ma délelőtt,
melyik a nyertes télbefőtt?
Homályosan
láttatja csak a celofán:
itt girhes varjú ül a fán,
ott hóember meg hókutya.
Kővé gyúrt hógolyó nyoma,
halálosan
pontos találat. Ebben itt
egy karácsonyi reggelit
tettem el. Abban latyak,
fád olvadásos hangulat.
Azaz talán
legyen inkább a síelés,
vad suhanás és lábtörés,
vagy szelíd fagyos éjszaka,
szenes vaskályha rossz szaga.
Kés vagy kanál
kell még, feltépni snassz dolog
csak a gumit. És nassolok
és önfeledten hűsölök,
hiába nyár, a tél örök.

2012. március 3., szombat

Miklya Zsolt: Fordulatszintek

Deák Panka illusztrációja

Én az alföldszinten lakom.
Innen a hegy ki se látszik.
Van felénk egy dombos lejtő.
Öreg Fordunk azon ázik.

Igazi domb erre nincsen.
Homokbucka annál inkább.
Ott terem a királydinnye.
Meg a zsíros libafarhát.

De ha a Ford nekilódul,
dimbek-dombok, lankák-lejtők
a magasból hova szállnak?
Nem nyithatnak ejtőernyőt.

Múltkor túlléptük a dimbet
meg a dombot a határnál.
Kevesebb a lombos erdő,
több az alagút a pályán.

Apa mondta, hogy a hegyek
nálunk még csak középhegyek.
Anya mondta, hogy a magas
hegyek között nyugton legyek.

De azt nem gondoltam volna,
hogy a magashegyek között,
ahol sok a húzós lejtő,
öreg Fordunk épp csak döcög.

Apa se gondolta volna,
hogy a borókaszint fölött
kezdődik a kuplungcsere.
És hogy anya mindig köhög.

S ha már megúsztuk a cserét,
s láttunk kilenc tengerszemet,
és egy szatyor rókagombán
kihúztunk még egy fél hetet,

öreg Fordunk visszafordul,
végre tényleg lejt a lejtő,
meg se áll az alföldszintig,
nem kell hozzá ejtőernyő.

2012. március 1., csütörtök

Nyulász Péter: Hó volt

Hó volt, hó nem volt, kékül az égbolt, ez már szép nap!
Függönyrojtos végig minden, mégsem csordul hisz csak jégcsap.
Zöldül a völgy, ám benne a tölgynek száz csupasz ága mind csupa szálka.
Messze a nyár még, hosszú az árnyék, két negyedév míg érik a málna.
Éjjel a fagytól dermed a tájék, játék még csak délben a plusz fok.
Várom a végét, jöjjön a húsvét, innen már az pár nap nem sok.
Rügy megeresztő enyhe a szellő, órák múltán itt lesz persze,
s mint konfettit szilveszterre - szilvafa szórja a szirmát szerte.