A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Kovács András Ferenc. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Kovács András Ferenc. Összes bejegyzés megjelenítése

2023. december 31., vasárnap

Elköszönünk KAF-tól is


Kovács András Ferenc

Kínai tutajosdal


Gomolyog a köd a dombon,
dana dönög a dorombon,
zenebona kel a holdban:
fatutajomat eloldtam.



Fatutajomat eloldtam:
tovalebegek a holdban,
dana dönög a dorombon,
gomolyog a köd a dombon.

 


A sokkoló hír 2023. december 30-án ért minket: Hatvannégy éves korában szombat hajnalban elhunyt Kovács András Ferenc Kossuth-díjas erdélyi magyar költő, esszéíró, műfordító, dramaturg, a Látó szépirodalmi folyóirat volt főszerkesztője.

Mi hozzátesszük: a Hajnali csillag peremén és sok más gyerekverskötet költője, aki dalban beszélgetett és játszott akkor is, amikor a dallásra szűk esztendők jártak. Ám ő megtanulta a nagy elődöktől, hogy dallam és hang nem vész el, csak átalakul. Hát átbucskázott a fején, szerepekbe bújt, és úgy fújta, fújta tovább, mit sem törődve a fejüket csóválókkal. 

Köszönjük, András, jó utat, jó átkelést...


Vers forrása: Hajnali csillag peremén

Illusztráció: Bódi Kati

 

2015. szeptember 4., péntek

Egri Mónika és Hétvári Andrea versei


Újabb kettévágott verssel jelentkezünk. A játék áldozata" ezúttal Kovács András Ferenc Augusztusi sóhajtás című verse. Egri Mónika és Hétvári Andrea egészítették ki a két fél-verset, majd egymás szövegéhez készítettek illusztrációt.



Kovács András Ferenc: Augusztusi sóhajtás

Rövidülnek napok, órák, 
Csak az ég mély tüze kékebb, 
S a kezedben ki-kigyúl tán 
A pipacsláng, ha letépted. 

Fogy a nyár – szép lobogással 
Fut a fény, megtör az árnyon… 
Jön az éj, leng a tücsökhang – 
Hova tűntél, kicsi lányom?



Egri Mónika verse

Rövidülnek a boldog nappalok.
Csak az ég mély hangjára táncolok.
S a kezedben még egyszer meghajlok,
A pipacsláng megéget, meghalok.

Hétvári Andrea fotója

















Fogy a nyár – szép emlék... Sosevolt...
Fut a fény, megérint... Valahol...    
Jön az éj, leng a Hold... kifli most...
Hova tűntél, Üresség... Ugyanott...


Hétvári Andrea fotója













Hétvári Andrea verse

Egri Mónika rajza

Hova tűntek napok, órák,
hogy az égbolt tüze kékebb,
hogy a hajnal ki-kigyúl tán,
kivirul még, ha letépted.

Szakadatlan lobogással
ragyogón áttör az árnyon…
hova villan a tücsökhang –
miket álmodsz, kicsi lányom?

Miket álmodsz, ha az éjjel
kifehérednek a fények,
kicsi lányom, színeket szőj,
ma az álmot ha eléred!