Vasárnapi matiné - Lipka Borival - 2. rész

Logó: Takács Eszter

Beszélgetés Bódi Katival és Kalas Zsuzsával, a Szósátor - Kazak-magyar gyerekirodalmi műhely két vizuális szervezőjével

Rövid bemutatkozás:

Bódi Kati: Bódi Kati vagyok, képzőművész, illusztrátor. Ismeretterjesztő és irodalmi témákhoz készítek illusztrációkat elsősorban gyerekeknek, de önálló művészeti munkáim is vannak. Az Író Cimborákhoz már a kezdetektől csatlakoztam, rendszeresen rajzolok nekik, és segítek egy-egy témánál szervezni, illusztrátorokat keresni, kapcsolatot tartani.

(Bódi Kati Instagram oldalát megnézheted ide kattintva)

Kalas Zsuzsa: Kalas Zsuzsa vagyok, festőművész és pszichológus végzettséggel rendelkezem, festőként dolgozom. Jelenleg DLA képzés keretében egyéni művészeti kutatásomat készítem, korábban művészetterapeutaként vezettem terápiás gyerekcsoportokat.

(Kalas Zsuzsa alkotói oldalát megnézheted ide kattintva)

Kalas Zsuzsa és Bódi Kati

Lukács-Kis Panka: Luna

Illusztráció: Kairat Zhairbek

Kulcsszavak: ezüst, farkaskölyök, harcos (күміс, бөлтірік, жауынгер)

Félek, a zsigereimben érzem a bajt. A szőr feláll a hátamon, valami közeleg. Üvöltés! Apám üvöltése! Kétségbeesett hang! Rohannom kell! Az ösztönöm azt súgja, minél messzebbre innen, de én tudom, hogy merre kell futnom. Apámhoz. Látnom kell, hogy nincsen baja.
Futás! Minden erőmből, ahogy kölyöktestem bírja. Tappancsaim puhán érintik a földet, ez volt az első, amit meg kellett tanulnom. Halknak lenni a túlélés és a táplálékszerzés miatt. Mindig csendben, mindig láthatatlanul. Üvölteni ritkán, csak baj vagy öröm esetén. Most baj van, hallom, érzem. Rohanás. Elmosódott képek, ágak, levelek, sár. A hold fénye át-átszűrődik a sűrűn, de enélkül is jól látok, a sötétség sosem akadály.

Панка Лукаш-Киш: Үйір басы – Ай-құртқа

 

Суретші: Қайрат Жәйірбек

Негізгі сөздер: күміс, бөлтірік, жауынгер (ezüst, farkaskölyök, harcos)

Шошып кеттім. Суқаным қашты. Жан-жүрегім бір жайсыздықты сезгендей.  Бір қауіптің жақындағанынан болар, жота жүнім тік тұрды. 

Ырыл! Әкемнің ырылы! Шарасыздықтан шыққан дауыс! Мен дереу жөнелуім керек. Ішкі түйсігім солай деп сездіреді, оған неғұрлым жылдам жеткенім жөн. Қайда баратыным айдан анық. Әкеме! Оның аман екенін көзіммен көрмей тынышталатын емеспін. 

Мұндайда құйындаған жөн. Тез зымырау керек. Барымды салып, бойымдағы бар күшімді сарқып, жүйіткіп келем. Табанымның жерге жұмсақ, әрі жеңіл тигенін өмірде ең алғаш сезінгенім осы болар. Тіршілік ету, тамақ табу үшін тыныш жүру, әрі алабөтен көзге түспеу керек екенін біліп өстім. Бірдеңеге ұрынғанда немесе қуанғанда болмаса, бейберекет ырылдауға да болмайды. Қазір бір сұмдықты сезіп келемін. Заулап келем. Бұтақтар, жапырақтар бұлдырап қалып жатыр. Ну тоғай ішінде ай жарығы себелейді. Менің көзім онсыз да жақсы көреді. Қараңғылық маған ешқашан бөгет болған емес.

Ділдәр Мамырбаева: Айна

 

Суретші: Әсел Әлімбаева

Негізгі сөздер: айна, астау, тарақ (fatál, fésű, tükör)

Алуа айнаға қарай бергісі келеді. Күлсе, айнадағы Алуа да күледі, қабағын көтерсе де, тілін шығарса да айна-қатесіз қайталайды. Көзін жұма қойды. Қайта ашқанынша «Айна ма, тарақ па?» - деп көзін біреу басып тұр. Сыртынан сипалап еді, саусақтары нәп-нәзік.
– Қарлығаш, сенсің бе? Ойнап тұрған бала жауап бермеді.
– Айна ма, тарақ па? – нәзік саусақты жіңішке дауыс танымасын дегендей үнін өзгерте қайта сұрады.
– Айна!
– Көзің жайна! – деп босатып жіберді.

Dildar Mamyrbayeva: A tükör

Illusztráció: Asel Alimbayeva

Kulcsszavak: tükör, fatál, fésű (айна, астау, тарақ)

Alua teljesen odavolt azért a tükörért, folyton magát nézegette benne. Amikor nevetett, a tükörképe is visszanevetett rá, amikor felhúzta szemöldökét vagy kiöltötte nyelvét, a tükör ugyanazt mutatta. Aztán hunyorított. De amikor ki akarta nyitni a szemét, valaki befogta, és ezt kérdezte:
– Tükröt vagy fésűt?
Megérintette a szemét eltakaró kezeket. Lágyak és puhák voltak.
– Te vagy az, Karlygash? – kérdezte, de a csínytevő nem válaszolt.
– Tükröt vagy fésűt? – kérdezte újra az elváltoztatott hang.
– A tükröt!
– Nyisd ki a szemed! – mondta a hang, és a kéz elengedte a lány szemét.

Анико Вебер: Көл түбінің сиқыры

Суретші: Жофия Безереди

Негізгі сөздер: бет, орман, көл (arc, erdő, tó)

Ерте, ерте, ертеде, ну орманның шетінде, сылдырлап аққан бұлағы бар көл жағасында бір жас қыз өмір сүріпті. Ол күнде таңертең ерте тұрып, аппақ зығыр көрпесін жинап, бұлақты бойлай орман шетіндегі көлге баратын. Көл суына бетін жуып, судағы бейнесіне тамсана қарап отыратын. Су тұңғиығы оның айналасындағы әлемді мүлде өзгеше етіп көрсететін. Жасыл қарағайдың суға шағылысқан бейнесі шынайы өмірдегіден әлдеқайда әдемі, биік көрінетін. Ең кереметі, суға қараған сәтте қыздың өзінің келбеті де ерекше сұлуланып кететін. Судан оған ботадай мөлдір көзді, ақша бұлттай аппақ қыз қарап отыратын. Үйдегі айнадан оның жүзі мүлде басқа болып көрінетін. Оған үнемі  жүзін мұң басқан, көзінде жарқылы жоқ, боп-боз,  қыз қарап тұратын. Оның осындай сұрықсыз келбеті терезе әйнектерінен де, басқа адамдардың жанарынан да көрінетін.

Wéber Anikó: Erdő a tó mélyén

Illusztráció: Bezerédi Zsófia

Kulcsszavak: arc, erdő, tó (бет, орман, көл)

Élt egyszer az erdő szélén, a patak partján egy fiatal lány. Reggelente korán kelt, bevetette fehérpaplanos ágyát, majd a kert végében csordogáló patakot követve kisétált a tópartra. Megmosta a kezét, megmosta az arcát, majd leült, és csak nézte, nézte a tó tükrét. A vízben megismétlődött a kinti világ. Az erdő, a fenyők, a zöld lombok a tóban még szebbnek tűntek, mint körülötte a parton. De a leggyönyörűbbnek az arcát látta. Míg a tóból nagy, csillogó szemek néztek rá vissza, addig az otthoni tükörben, az ablakokon, a patakban vagy a többiek tekintetében sápadt, komor arca volt. Ha elhagyta a partot, és visszament a faluba vagy az erdőbe, az emberek azt mondogatták, a lombok arról susogtak, a madarak azt csiripelték, hogy érte nem fog eljönni a királyfi fehér lovon. Senki sem viszi majd őt aranyos palotába. Ezért szeretett a lány inkább a tóparton ücsörögni. Hiszen a napsütötte hullámok más jövőt jósoltak neki. A víztükörben varázslatosnak látta magát.

Лехел Киш: Қанаттар жайылғанда

Суретші: Кати Боди

Негізгі сөздер: кілем, зират, шексіз (szőnyeg, temető, végtelen)

Құдайды жарылқа!

Құдайды жарылқа! 

Отыр ол, шындық  пен қасиетті  тақта.

Астында оның шексіз аспан, 

Дөңгеленген жарқын Күн.

Дөңгелейді шексіз, есебі оның жоқта.

Күнді  айналып, момақан бұлт үйірімен жайылған.

Бағыт сілтеп, әсем әнмен жел оларды қайырған

Жел өтінде жартастай боп, киіз үй тұр бозарған.

Астында жер, толы зират тіршілігі тоналған.

Жан, жануар сүйектері ыңыранып, жылай ма?

Әлде олар іздейді ме, армандарын жоғалған?

Төрт аяқпен жерді тарпып, тыпыршиды  сұр жорға,

Тағалы аяқ, сүйектерден бос жер бар деп, қарай ма?

Ескі кілем жабуы бар, жабуға әкем жайғасқан.

Биялай киген қолда бүркіт томағасы жарасқан.

Томағасын сыпырғанда, бүркіт  жайып қанатын 

Шексіз аспан аясында, Құдайға жақын баратын.

Қанаттары жайылғанда, тілеген нәсіп Құдайдан.

Таза  аспанда, орындалар шексіз арман сұранған.

Пайдалана білмеді ме, Құдай берген талапты?

Қабілеті бола тұра, қоянменен оралған... 

Жаратылыс заңдылығын бұзылмайтын бұзбаңыз!

Құдай жақын биіктікке, құзырынан  озбаңыз!

Аудармашылар: Екатерина Спиридонова, Жарқын Утешова

Kiss Lehel: Kitárulnak a szárnyak

Illusztráció: Bódi Kati

Kulcsszavak: szőnyeg, temető, végtelen (кілем, зират, шексіз)

Áldassék az Isten!
Áldassék az Isten!
Alatta trónus, szentséggel övezve, igazsággal rakva,
trónusa alatt a végtelen ég,
az égen nagy kerék forog: a fényes Nap,
a Nap alatt néma felhőnyájak isznak, legelésznek,
alattuk muzsikál a szél,
a szélben, mint szikla, áll a jurtánk,
alatta temető mindenütt, temető
– állatoké, embereké, álmoké, lerágott csontoké –
jajszókkal övezve, könnyekkel rakva,
a csontokon puszta föld,
a földön négy patkó,
a patkókon szilaj, szürke ló,
a lovon rongyos szőnyeg,
a szőnyegen apám,
apámon kesztyű,
a kesztyűn komor sas,
a sas szemén bőrsapka,
ami ha lekerül, kitárulnak a szárnyak,
mintha a végtelen égbe, az Isten elébe…
De jaj, kisnyúllal fog visszaszállni!
Jaj, kisnyúllal fog visszaszállni!

Szerkesztette: Németh Eszter

Harcosok és álmodozók / Күрескерлер мен қиялшылдар

 

Klesitz Piroska: Varázsló / Пирошка Клешиц: сиқыршы

Eljött az éj, a varázslók, boszorkányok, tolvajok, settenkedők, harcosok, mesemondók és az álmok ideje. Árnyak suhannak a sátor előtt. Bent tűz lobog, és árnyképeket festenek a falra a lángok. Ilyenkor mindenki egy kicsit varázslóvá válik.

Olvasói munkák / Оқырман шығармашылығы

 

Bertóti Johanna: Kockaalma / Йоханна Бертоти: Шаршы алма

Bertóti Johanna: Jégkockakrém / Йоханна Бертоти: Мұз текшесі балмұздағы

Herbert Angéla: Limonádé (11 éves, Nagykovácsi)
Ангела Херберт: лимонад (11 жас, Надьковачи)

Herbert Dóra: Életfa (Nagykovácsi)
Херберт Дора: өмір ағашы (Надьковачи)

Herbert Dóra: Sas, Pacsirta, Ökör, Hangya
Херберт Дора: бүркіт, бозторғай, бұқа, өрмекші

Рустем Сауытбай: Сандар әлемінде

Суретші: Аида Аманова

Негізгі сөздер: күшті, бос, шексіз (erős, üres, végtelen)

Сандар әлемінде сандар әрқайсысы өз тірлігімен айналысып өмір сүріп жатады. Тек Нөлдің іші пысып отырады. Іші бос болса да, басына мынадай ой келеді: "Осы мен ешкім емеспін, ештеңе де емеспін. Арамыздағы ең керемет, ең күшті сан қай сан екен? Сол санды тауып, сонымен дос болайын".
Сөйтіп Нөлеш сұрағының жауабын табу үшін жолға шығады. “Өмір бойы босқа отырғанша бір іс тындырайын”,- дейді ішінен. Шынында, Нөл көптен бері түңіліп жүрген еді: айналасы бос, үйі бос, жұмысы жоқ, қолы бос, тіпті ойы да бос еді. Өмірінің мәнін түсінгісі келіп, сапарға аттанады.
Нөл бірінші кезекте Бірдің ауылына аттанады. Ол ауылдың аты “Бірлік” екен. Бірлікте бірыңғай бірлер бірге тұрады екен. Бірлік ауылына таяғанда Нөлештің алдынан бір қақпа шығады. Қақпаның үстінде мынадай бір жазу ілініп тұр екен : «Бірлік - түбі тірлік».
Нөлеш бұл жазуға қарап біраз ойланып қалады. Бұл сөзді ол бос тұрған ақылының бір бұрышына жазып қояды.

Rustem Sauytbay: Számország

Illusztráció: Aida Amanova

Kulcsszavak: erős, üres, végtelen (күшті, бос, шексіз)

Számországban békében éldegéltek a számok. Ahogy közeledett a hétvége, a nulla, akit Zérónak hívtak, már szörnyen unta magát. Ugyan a feje üres volt, egy gondolat mégis csak motoszkálni kezdett benne:

– Egy nagy… nagy… semmi vagyok. De vajon ki lehet Számországban a legértékesebb? Én bizony megkeresem, és összebarátkozom vele!

Felkerekedett hát, hogy megtalálja a legértékesebb számot. Eddig soha nem volt semmi dolga. Beleunt, hogy üres az élete, nincs mit csinálnia, még gondolatai se igazán akadtak. Ám most végre lett egy célja!

Ment, mendegélt, míg végül Egyekfalvára ért, ahol az egyesek laktak, egymással teljes egyetértésben. A falu szélén, egy nagy kapun felirat hirdette: „Egységben az erő!” Nézte, nézte a feliratot Zéró, érteni nem értette, de azért jól megjegyezte magának.

Bogyók ághegyen / Бұтақ ұшындағы жидек

 

Miklya Emese Sára: Csipkebogyó / Эмеша Шара Микя: итмұрын

Bódi Kati: Ág / Кати Боди: бұтақ

Bezerédi Zsófia: Som / Жофия Безереди: қызыл тал

Bezerédi Zsófia: Galagonya / Жофия Безереди: долана

Bezerédi Zsófia: Csipkebogyó / Жофия Безереди: итмұрын

Янош Джеймс Сөтси: Сөз ойын

Суретші: Гөзө Дудаш

Негізгі сөздер: бөкен, шыжық, шұбат (tatárantilop, töpörtyű, tevetej)

Құрыш тоқаш асаған темір мысық,

Қарбыз жейді періште көзін қысып.

Итмұрынға әуес-ау естелі өрнек,

Жалын асап, айдаһар барады ысып.

Заңсыз жегеніне қарамастан,

Киік шіркін қалағанын ала қашқан.

Жегені жауынгердің – жалғыз тоқаш,

Түйе үшін түйе сүті – нағыз тоқ ас.

Бөлтіріктің дәмді асы  лақ болар,

Тоқаш жесе бозбала, құрсақ толар.

Емшек емген нәресте шаршады ма,

Соғады сорпа менен самсаны да.

Қалжыраған қайыршы итозып отыр,

Шыдамай, аяқтарын созып отыр.

Қойған асқа қарамас бейшараны

Қайғының өзі жұтар көзі соқыр.

Кімнің нені жейтінін ақын шешер,

Тізімді ұзынсонар көзі тесер.

«Аш қарын жұбана ма майлы ас жемей»,

Еріксіз елең қағып, үйге безер.

Аудармашылар: Пал Хегедуш, Нұрдәулет Ақыш

Szőczi János James: Szójáték

Illusztráció: Dudás Győző

Kulcsszavak: tatárantilop, töpörtyű, tevetej (киік, шыжық, шұбат)

Acélzsömlét eszik a vasmacska

Görögdinnyét egy görög angyalka

Csipkebogyót a csipkeverő nő

A sárkány meg lángot eszik, attól nő

Bármennyire is törvénytelen, hogy lop

Másét zabálja a tatárantilop

A baka buktát majszol, azzal lakik jól

A teve meg tevetejet, ha elkóborol

A farkaskölyök kecskegidát eszik

A legény meg pörköltet - ha elé teszik

De egy sima lepény, vagy leves is megfelel

Mint csecsemőnek az édes anyatej

Fáradt koldus ül a kocsmaasztalnál

Földig ér a lába, azzal kalimpál

Tesznek elé bort, kenyeret, tepertőt

De ő nem eszi, a bánat eszi őt

Hogy ki mit egyen, egy költő nem döntheti el

A kívánságlistán sok minden szerepel

Mert ha éhes a has, nincsen maradása 

Kalap, kabát! (vagyis, viszont látásra)

Szerkesztette: Turbuly Lilla

Nurdaulet Akysh: Barátok a polcon

Illusztráció: Nurmukhanbet Nagymbek

Kulcsszavak: barát, föld, gyerek (дос, жер, бала)

Ajdinnak egészen különleges barátai voltak. Összetartoztak, békében éltek egymás mellett. Időnként, amikor unatkoztak, bágyadtan sóhajtozva nézegettek az ajtó felé. Valahányszor Ajdin belépett az ajtón, azonnal kiáltozni kezdtek:
– Én, én! Engem vigyél magaddal!
A fiú azonban egyenként vitte ki őket az udvarra, és külön-külön játszott velük. Lassanként hozzászoktak, hogy ez a dolgok rendje.
Egy nap Ajdin elment, és egy ideig színét sem látták. Nem értették, mi történhetett. Barátai borzasztóan hiányolták, bár egy kis idő után újra visszatért közéjük. Rögtön rákezdték:
– Ajdin, hol voltál?
– Annyira hiányoztál, mi történt?
– Halálra unjuk magunkat! – szóltak.
– Nyáron nem vihetlek ki titeket! – felelte a fiú.
– Hogy-hogy nem vihetsz? Ne lódíts! Miért ne tehetnénk mi is azt, amit mások? – szólt a fiú egyik barátja, Korcsolya. Amint Ajdin távozott, folytatta:
– Ajdin becsapott minket! – mondta a többieknek. – Nézzétek! Velünk bezzeg nem játszik, de most is másokkal van odakint!
– És kik azok a mások? – kérdezte Szánkó az alsó polcról.
– Innen, az ablakból látom, másokkal barátkozik, olyanokkal, mint Labda és Bicikli.
– Hogy micsoda? – kérdezte Síléc, a nyakát nyújtogatva – Mit akar ez jelenteni?
– Hát nem értitek? Elárulta hűséges, öreg bajtársait! Ennyi! Mit lehet csinálni egy ilyen emberrel? – emelte fel a hangját türelmetlenül Korcsolya.
Az otthagyott barátok hatalmasat csalódtak Ajdinban. Valamit tenni kellett.

Нұрдәулет Ақыш: Қамаудағы достар

Суретші: Нағымбек Нұрмұханбетов

Негізгі сөздер: дос, жер, бала (barát, föld, gyerek) 

Айдын деген баланың елден ерекше сүйікті достары болыпты. Олар бір біріне соншалықты адал екен. Сөйтіп баланың достары бір жерде тату-тәтті өмір сүріп жатыпты. Жалығып еріге бастағанда, есікке қарап, елеңдеп қалысады екен.
Айдын кіріп келсе болғаны бәрі шетінен:
– Мен!.. Мен!..
– Менің барғым келеді, – деп жамырап қоя береді. Бала болса достарын көшеге бір-бірлеп қана шақырып, әрқайсысын жеке-жеке ойнататын көрінеді. Оның бұл мінезіне достарының да еті әбден үйрене бастайды.
Бір күні Айдын достары жатқан жерге жоламай, мүлде жоғалып кетіпті. Баланың осы түсініксіз қылығын әрқайсысы әр саққа жүгіртіпті. Достарын әбден сағындырып, бір күні Айдын да келіпті. Сол-ақ екен, бәрі шетінен шулап қоя берсін:
– Қайда жүрсің, Айдын?
– Әбден сағындық қой, мұның не?
– Өлердей зерігіп кеттік, – деседі олар.
– Жаздыкүні шығуға болмайды, – деп жауап береді бала.
Неге болмайды? Жоқ, сен өйтіп өтірік алдама! Жұрттың бәріне болғанда, бізге неге болмайды? – дейді баланың Коньки есімді досы. Айдын кетіп қалғаннан кейін:
– Осы Айдын бізді алдап жүр, – депті Коньки. – Қараңдаршы, енді оның ойнататыны біз емес, үнемі басқалар.
– Кімдерді сонда? – дейді төменгі жақта тұрған Шана.
– Мен, мінеки, терезеден көріп тұрмын. Ол Доп, Вело¬сипед тәрізді басқа достар тауып алған.
– Қойшы, ей?! – депті серейген Шаңғы ұзын мойнын созып.
– Онысы дұрыс емес екен,  – дейді Шана. – Сонда Айдынның бұнысы қалай?
– Қалай екенін түсінбей отырсың ба? Ол ескі, сенімді достарын сатып кеткен. Міне, солай!.. Ал ондай адамға не істеу керек? – деп бұрқ ете түседі шыдамсыз Коньки.

Vasárnapi matiné - Lipka Borival

 

Kalas Zsuzsa: Szósátor

Beszélgetés a Szósátor kazak-magyar irodalmi műhelyről és a gyermekirodalom helyzetéről

Decemberben hallottam először a Szósátor kazak-magyar gyermekirodalmi műhelyről az Ekultura.hu szerkesztőségében, és az első reakcióm valamiféle döbbent csodálat volt mind az ötlet, mind a szervezők iránt. A gyermekirodalom témájában egyáltalán nem mozgok otthonosan, mégis azonnal elkapott a lelkesedés, szerettem volna többet tudni erről a projektről, úgyhogy kapva kaptam a lehetőségen, hogy részt vegyek a kulisszatitkokat bemutató anyagok elkészítésében. Az első beszélgetésre 2021 első vasárnapján került sor: Majoros Nórával, a műhely egyik főszervezőjével, és Szekeres Nikolettával, a Magyar Gyerekkönyv Fórum elnökével beszélgettünk a gyermekirodalom helyzetéről, valamint a Szósátor műhely működéséről.

(Olvasnivaló az Író Cimborák ajánlásával: Lipka Bori cikkei az Ekultura.hu-n)

Számomra – talán nem túl meglepő módon –, rengeteg újdonságot tartalmazott ez a beszélgetés. Szó esett a gyermekirodalom mostoha helyzetéről hazánkban és Kazahsztánban. Bevallom, ez a része a beszélgetésnek kissé szíven ütött, hiszen mélységesen egyet értek Zaure Torekhan szavaival, melyeket a projektet bemutató bejegyzésben ír: „A gyerekirodalom az új generáció bölcsője és iskolája. Éppen ezért érdemel kiemelt figyelmet.” Niki mesélt a Magyar Gyerekkönyv Fórum (angol nevén a Hungarian Board on Books for Young People, vagyis HUBBY) céljairól és tevékenységeiről, Nóra pedig elmondta, hogy gyermekkönyv íróként milyen nehézségekkel szembesül munkája során. De szó esett a közös alkotásban rejlő lehetőségekről, a kazak irodalom különleges helyzetéről, a kazak-magyar fordítással kapcsolatos kihívásokról, és még arról is, hogy vajon alkalmas-e a kazak nyelv a szabadverselésre.

Nóra és Niki inspiráló izgalmas gondolatait Ti is meghallgathatjátok a beszélgetésből készült podcastban, ami itt érhető el: 

SZÓSÁTOR - PODCAST

Ha pedig szeretnétek még többet megtudni a projektről és az Író Cimborákról, akkor érdemes elolvasni a következő interjút Nórával, ami a SZEMlélek oldalon jelent meg.

Lipka Bori

Lipka Bori és Bodza

A szerzőről:

Lipka Bori vagyok, javíthatatlan könyvmoly és természetrajongó, bár ezt a kettőt utoljára négy évesen tudtam eredményesen összekapcsolni, amikor is egy növényhatározóból tanultam meg olvasni. Azóta kénytelen vagyok hol egyiknek, hol másiknak nagyobb teret engedni. Civilben természetvédelmi mérnök vagyok, és egy vetőmagokkal és fenntartható kertészkedéssel foglalkozó egyesületnek, a csapatát erősítem egy tolna megyei kis faluból. Egy éve a Moly.hu-n megjelenő Merítés VilágOlvasó rovatát szerkesztem, az Ekultura.hu számára pedig négy éve változó intenzitással, de nagyon lelkesen írok könyvajánlókat. Az Író Cimborákra és a Szósátorra is az Ekultura.hu szerkesztőségi csapatán keresztül találtam rá, és nagy megtiszteltetésnek érzem, hogy közreműködhetek a projekttel kapcsolatos anyagok elkészítésében.

Puzzle / Ойжұмбақ

Pap Kata: Macska / Ката Пап: Мысық

 

Pap Kata: Tea / Ката Пап: Шай

Pap Kata: Zsemle / Ката Пап: Жай тоқаш

Мира Сембайқызы: Айдаһар мінген бала

 

Суретші: Алмас Сырғабаев

Негізгі сөздер: шоколад, айдаһар, торт (csokoládé, sárkány, torta)

Жаһанды қанша айналып ұшқаны белгісіз. Бір кездері қарнын тойдырып, қанатын жайып көкке көтеріліп кеткен еді. Содан бері талай елді, талай тарихты көрді, талай дәуірді артта қалдырды. Бүгін біраз тынығып алмақ болып, қонуға жайлы жер іздеп біраз ұшты. Бір кезде қалың ағаштың ортасындағы алаңқайда кітап отырған баланы көріп, артқы жағына келіп қонды. Бала кітаптан бас алмады, кітаптың қызығына еніп кеткен сияқты. Айдаһар да оның ойын бөлмейін деп отыра берді. Кітабын оқып біткен бала оның бетін жауып, жақсылап тұрып бір керіліп, көк шөпке шалқалап жата кетті. Сол кезде ғана артқы жағында отырған айдаһарды көрді. Қорыққан жоқ.
– Сәлем! – деп қуанып кетті қайта.
– Амансың ба, балақай! – деді айдаһар да баланың өзінен қорықпағанын қуанып.
– Сен кәдімгі айдаһарсың ба?
– Иә.
– Қандай керемет! Мен қазір ғана айдаһар жайлы ертегіні оқып бітіріп едім. Бірақ ол жерде сені мейірімсіз етіп көрсетіпті. Сен қазір мені жеп қоймайсың ба?
Айдаһарды ашу кернеп кетті. Аузынан жалын шашып, әп-сәтте бәрін жайпап тастайтын сезім бой көреді. Бірақ өзіне қорықпай, жай ғана риясыз қызыға қарап отырған баланың жүзін көріп, бірден сабасына түсті.
– Жоқ, жемеймін.
– Бірақ қарның ашқан шығар, иә?
– Иә.
– Онда тұра тұр, мен қазір келем... – деп бала үйіне қарай жүгіріп кетті де, шоколад пен үлкен бір торттың жартысын алып келді. – Міне, мынаны жеп көрші. Өте тәтті.

Mira Sembaykyzy: A sárkányok ezredik gyermeke

Illusztráció: Almas Syrgabaev

Kulcsszavak: csokoládé, sárkány, torta (шоколад, айдаһар, торт)

Hosszú idővel ezelőtt érkezett, hogy mennyivel, senki sem tudja. Talán csak kiterjesztette a szárnyait és szállni kezdett, ilyen egyszerűen történhetett. Látta a földeket és országokat, maga mögött hagyta a történeteiket, míg a mába jutott. Végül körbenézett, és egy kényelmes helyet keresett, hogy kipihenhesse magát.

Egy fiúcskát látott könyvvel a kezében egy fa alatt. Oda ereszkedett le, óvatosan, nehogy megzavarja. A fiú valóban nem vette észre az érkezését, annyira belemélyedt a könyvébe, amikor azonban az utolsó oldalt is elolvasta, becsukta a kisfiú a könyvet, és a tenyerébe temette az arcát.

Kinyújtóztatta elgémberedett tagjait, és hanyatt feküdt a fűben. Amikor végül hátrapillantott nem ijedt meg, pedig egy sárkány kíváncsi tekintetével szembesült. Azért kissé megszeppenve köszöntötte:

– Helló?!

– Szervusz, drágám! – felelte kedves, simogató hangon a sárkány. – Hogy vagy? Látom, nem félsz.

– Te egy szokványos sárkány vagy, ugye?

– Nos, igen.

– De klassz, épp sárkányos történeteket olvastam! Ott minden sárkány gonosz. Figyelj, ugye nem eszel meg? – kérdezte a fiú mégis aggódva.

A sárkány megvetően fújt egyet, mire lángok csaptak ki az orrából. A fiú térdre esett. 

– Nem eszem gyereket – mondta végül a sárkány megnyugodva.

– Na, várj! – kiáltott a fiú és elszaladt.

Amikor visszatért, sütit és csokoládét tartott a kezében.

Моника Чик: Залазар мен Тобиаш

Суретші: Анна Холло

Негізгі сөздер: алып, арба, айдаһар (óriás, taliga, sárkány)

Әдетінен жаңылысып,
Дәу Залазар кеш тұрды.
Айналаны шуға бөлеп,
Үш, төрт рет түшкірді.

Әпчу, әпчу, труту, труту,
Кернейлеткен сәлем жетті.
Тағы алты рет түшкірді де,
Әуездетті, әуендетті.

Залазар дәу риза болды:
«Вендел, Абаккум – пірлерім!
Он болғанда он түшкірдім,
Көкектен де ерледім».

Үңгіріне Залазар дәу,
Сағат әкеп ілген ед.
Сол сағатты мекен етіп,
Жалдап тұрды бір көкек.

Қызығы сол ол көкектің,
Уақыттан жоқ хабары.
Түс кезінде «Жабылдық» деп,
Ылғи әлек салады.

Тұрды көкек көк есіктің,
Артына кеп тығылып.
Мұрны біткен Залазар дәу,
Асығып жүр киініп.

Көк шалғыннан жасап алған,
Бөркін киді басына.
Алып бөрік алады екен,
Жарты тауды жасыра.

Аяғына киді етігін,
Көк тіреген кемінде.
Біреуінде грифон бар,
Айдаһар бар бірінде.

Сақал тарап, әнге басып,
Жөнге салып арылды.
Қаба сақал арасынан,
Қатқан бәліш табылды.

«Пуддинг, бисквит, бәліш, алма,
Шығып жатыр бәрі де,
Тіпті ішінен тамақ шықты,
Суымаған әлі де» –

Деп әндетіп дәу Залазар,
Барлығын жей бастады.
Жалағандай қып ыдысын,
Жарқыратып тастады.

Арба толы түймедақты,
Үңгірге әкеп шай қылды.
Қазанға сап қайнатты да,
Қарынын бір тойдырды.

Шай ішуге қызыл түсті,
Саптыаяғын қолданды.
Бір қазанын тауысты да,
Ақ парақты қолға алды.

«Сырқаттандым, жақындама,
Көктемде бір оянам». –
Деп жазды ол ақ параққа:
«Басқаны оят, жүр аман».

Жатты да дәу төсегіне,
Тәтті ұйқыға бойлады.
Тобиаштан маза кетіп,
Көкектеп бір қоймады.

«Айтшы көкек! Уақыт қандай?»
Дәу оятты даланы.
«Тобиаштың қарыны ашты,
Әлі құрып барады».

Көкектеді сорлы көкек,
Қалды ақыры мәңгіріп.
Залазардың қорылынан,
Дала кетті жаңғырып.

«Сырқаттандым, жақындама,
Көктемде бір оянам». –
Көзі түсті ақ параққа:
«Басқаны оят, жүр аман».

«Залазар дәу ұйықтап жатыр,
Ашығып мен барамын.
Қой, одан да біраз жүрсем,
Басқа пәтер табамын».

«Сау бол» демей кетті көкек,
Өзінше бір ерледі.
Үш ай тұрған пәтерінің,
Ақысын да бермеді.

Аудармашылар: Екатерина Спиридонова, Серікбол Хасан

Csík Mónika: Zalazár és Tóbiás

Illusztráció: Holló Anna

Kulcsszavak: óriás, taliga, sárkány (алып, арба, айдаһар)

Egyik reggel későn ébredt
Zalazár, az óriás,
óriásit tüsszentett, sőt
jött még három ráadás.

Hapci, hapci, trüttü-trüttü –
trombitálta egy szuszra,
és még hatot hozzáprüszkölt
dallamosan, ritmusra.

„Tíz órakor tíz tüsszentés,
Szent Vendel és Habakukk!” –
örvendezett Zalazár úr:
„Jobb vagyok mint a kakukk!”

Volt ugyanis Zalazárnak
egy órája a falon,
abban egy kis kakukk lakott
albérleti alapon.

Ám a kakukk sose tudta
pontosan, hogy hány óra,
össze-vissza kakukkolt, már
délben mondta: „Záróra!”

Aznap is csak gubbasztott a
kicsi, kék ajtó mögött,
míg Zalazár náthás orral
szipogva öltözködött:

kalapot tett a fejére,
fűből készült fejfedőt,
akkorát, hogy befedhetne
vele egy fél hegytetőt,

lábaira csizmát húzott,
égig ért a csizmaszár,
egyik sarkantyúján sárkány,
a másikon griffmadár.

Szakállát jól kikefézte,
s míg dúdolt egy éneket,
kibogozta a szakállban
rejlő kiflivégeket.

„Lápi kifli, álom-alma,
mocsárpuding, füstleves,
mellé nefelejcspiskóta,
de csak ha jó fűszeres...” –

dudorászott Zalazár, és
mindezt sorra befalta,
tányérjának széléről a
maradékot lenyalta.

Utána meg teavízhez
taligányi kamillát
cipelt be a barlangjába –
üstben főzött gyógyteát.

Piros pettyes bögréjéből
meg is itta hamarost
az egész üstnyi teát, majd
kerített egy papirost.

„Náthás vagyok, ne zavarjál!
Visszafekszem tavaszig.” –
pingálta a papírosra:
„Kelts addig másvalakit!”

Hamarosan horkolt bőszen
ágyában az óriás,
míg az óra meg nem szólalt,
pontosabban Tóbiás.

„Kakukk! Izé. Hány óra van?” –
rikoltozott élesen.
„Tóbiásnak reggeli kell,
nem maradhat éhesen!”

Ám hiába hangoskodott,
kakukkolt a kis madár,
Zalazár csak horkolt egyre,
zengett a völgy, a határ.

„Náthás vagyok, ne zavarjál!
Visszafekszem tavaszig.” –
betűzte a papirosról:
„Kelts addig másvalakit!”

„Szépen vagyunk, Zalazár úr
alszik, én meg éhezek!
Tovább állok egy-két házzal,
nézek új albérletet.”

Úgy elköltözött a kakukk,
azt se mondta: „Jó napot!”
Adósságul hagyott három
fizetetlen hónapot.

Szerkesztette: Fodor Veronika

Сәуле Досжан: Нан қайдан келеді?!

 

Суретші: Қанағат Көдеков

Негізгі сөздер: дән, нан, немере (dara, kenyér, unoka)

Атасы мен әжесі дастархан басында немерелерімен тамақтанып отырды. Атасы бір кезде:
– Балалар, кім біледі, дастарханға нан қайдан келеді? – деп сұрады.
Төрт жасар Батухан:
– Әжем дүкеннен әкеледі, – деді.
Алты жасар Иманәлі:
– Наубайханада пісіреді, – деді.
Үш жасар Айзере:
– Нан... нан тәтті! – деді  тамсанып.
Мектепте оқитын немере Әмина ата мен әженің немерелерінің үлкені еді:
– Ауылдан базарға әкеледі, одан біздің дүкенге келеді, – деді.
Атасы бәрінің пікірін мұқият тыңдап алды да, мейірлене күлімсіреп:
– Мен сендерге Айзереш айтқан тәтті нанның қандай қолдардан өтіп, қандай жолдармен, қанша еңбек, маңдай термен ға тиіп, қанша еңбекпен, қандай маңдай термен дастарханға келетіні туралы әңгімелеп берейін, – деді.

Saule Dohszan: Hogyan kerül a kenyér az asztalra?

Illusztráció: Kanagat Kodekov

Kulcsszavak: dara, kenyér, unoka (дән, нан, немере)

Nagyszülők és unokáik éppen együtt falatoztak a terített asztalnál, a dasztarhánnál. Egyszer csak megszólal a nagypapa:
– Gyerekek, tudjátok honnan származik a kenyér?
A négyéves Batukán válaszolt először:
– Nagymama hozta a boltból – mondta.
A hatéves Imanali folytatta:
– A pékségben sütik.
A hároméves Aizere csodálattal mondta:
– Kenyér…, édes kenyér!
Amina, aki a legidősebb unoka volt és már iskolába járt, így szólt:
– A faluból elhozzák a piacra, onnan pedig a boltba.
A nagypapa figyelmesen hallgatta unokáit, és  mosolygott.
– Elmeséljem nektek, milyen hosszú úton megy át az az édes kenyér, ahogy Aizere nevezte, mennyi munka, mennyi verejték míg az asztalunkra kerül!
Nagypapa kényelmesen elhelyezkedett egy párnán, belekortyolt sötét teájába, és mesélni kezdett: