– Mit visztek ott, lehunyt szemű madarak?
– kérdezte az öt lehunyt szemű madártól a Nap.
– Visszük a telet messze-messze, a világ
végi házba – mondta az első lehunyt szemű madár. – Kibújhatsz a fellegek mögül
bátran.
Akkor a Nap a fellegfüggönyt elhúzta maga
elől, és büszkén tündökölt a világra.
Az öt lehunyt szemű madár röpült tovább.
– Mit visztek ott, lehunyt szemű madarak?
– kérdezték a fák.
– Visszük a telet messze-messze, a világ
végi házba – mondta a második lehunyt szemű madár. – Rügyezhettek, virágba
borulhattok nyugodtan.
 |
| Gabriela Granados, mexikói művész illusztrációja |
Akkor a fák rügyeiket bontogatni kezdték,
és virágjaikkal beillatosították a világot.
Az öt lehunyt szemű madár pedig röpült
tovább.
– Mit visztek ott, lehunyt szemű madarak?
– kérdezte a föld.