Egyik írócimboránknak, Simon
Rékának csudalelkű kisfia van. Tas egyszer azt mondta, hogy játékbolhafoltozó
szeretne lenni. Ez indította el Zsoltban a játékbolhafoltozó történeteit,
amelyekből itt olvashattok részleteket. Köszönjük a játékbolhafoltozás Tasnak,
és a grafikát Lázár Zsófinak!
Bolhamese foltokban
– részletek
Tasnak, köszönettel
Foltok mestere, Dániel,
műhelysarokban dolgozik,
néha dúdolgat, énekel,
és gyakran elgondolkodik
a régi bolhasorsokon.
A bolhaszerelőműhely
régebben másképp működött:
itt szervizelték gondosan
a sok törött és megrepedt,
elhasznált bolhalábakat.
Mert főleg lábak koptak el,
ritkábban mellső végtagok,
amit kéznek is mondanak,
de lábak inkább azok is.
Lábakból tehát volt elég,
mit szerelni, pótolni kell,
hiszen a bolhaláb ügyes,
de minden láb pótolható.
Így hát a bolhaláb-üzem
jóval korábban kezdte el
fejleszteni lábkészletét,
mint hogy a színen megjelent
a bolhairtópor réme.
Valamikor még paloták,
kastélyok urain is élt,
táncolt a művelt bolhanép,
az volt csak méltó bolhabál,
mikor a parókák alatt,
fűzők és harisnyák ölén,
oly váratlan izgalmakat
keltett a Bolha Acrobat,
hogy azt a korhistória
is feljegyezte, fel bizony.
Az első feljegyzéseket
bizonyos Cultenberg Cronic
lapjai szélén lelte fel
fáradhatatlan kutató-
munkájával egy bölcs tudós.
Ő rájött, hogy a bolhapor
a társadalomszerkezet
alapját változtatta meg,
mikor a bolhalábakat
peremvidékre űzte el.
Az egyik lap szélén ez állt:
Ha viszket is,
míg táncolok,
ha bolha csíp,
sem érdekel.
Táncolni jó,
vidám dolog.
Bolháim, nem
felejtem el.
A következő könyvadat
egy órásmester titkait
rejtette jegyzetek közé,
ki pontos számításait
és terveit vázolta fel.
Ő kétszázötven éve már,
hogy elkészített egy kocsit,
amit egy bolha vontatott,
mint egy igásló, egyedül.
Ez volt a kor-szenzáció,
bolhacirkuszok százai
jöttek létre egymás után,
a bolhacirkusz-műhelyek
felvirágoztak, titkukat
jó áron adták, üzletet
jelentett hát, és híresek
lettek pár évtized alatt.
Ma már nem titok semmiképp,
egy bolha elhúz bármikor
egy fémhintót, nikkel-kocsit,
saját súlyának százezer-
szeresét is. S van rá adat,
hogy akkorát tud ugrani,
és úgy gyorsul, hogy űrbe is
kilőhetnék. De nem teszik,
mert nincs nagyobb produkció,
mint pattogni a bolhatér
cirkuszporondján, annyiszor,
hogy mindenki csodálkozik:
De hol van bennük a rugó?
Mitől mozog a szerkezet?
Hogy húzzák fel őket, hiszen
nem lankadnak egy percre sem?
Miből vannak a lábaik?
Hol fér el rajtuk az izom?
És különben is, hogy lehet
örökmozgó a bolhanép?
A bolhacirkusz-műhelyek
menők lettek hát hirtelen,
velük a bolhatudomány
fejlődésnek indulhatott.
Jól képzett bolhaszerelők
és bolhafoltozók kezén
a bolhaszakma rangja nőtt,
művészetté vált, mesterek
sorát adta, jól működött,
aminek baljós vége lett:
Nem számított a bolha már,
cserélhető, mint egy csavar,
eldobható, hisz annyi van.
Egy bolhavész váltotta ki
az úri bolhák végzetét,
bolhaellenes mozgalom
tört ki egyszerre, hirtelen.
A városokban tüntetők
forgatták fel a műhelyek,
cirkuszok bolhakészletét,
követelték a bolhaság,
mint társadalomellenes
tevékenység ítéletét.
Mindez odáig vezetett,
eltűnt szépen a bolhanép,
megritkultak a cirkuszok,
velük a bolhagyógyító,
végtagszerelő műhelyek
jelentősége elveszett.
Egy játékbolhafoltozó
és -szerelőműhely maradt,
ami a bolhacirkuszok
világából még működik.
Foltok mestere, Dániel,
itt foltoz, végtagot szerel,
néha dúdolgat, énekel,
és gyakran elgondolkodik
a régi bolhasorsokon.
Az újakon is, hogy lehet
egy bolha szinte súlytalan,
legyőzve gravitációt,
félelmet, s annyi pánikot,
amennyi százezerszeres
lenne bennünk, ha hirtelen
bolhává válnánk egy kicsit
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése