Csík Mónika: Karácsony

 

Klesitz Piroska illusztrációja

Mézeskalács, dió az asztalon,
fenyőillata lett a háznak,
minden sarokban titok lapul,
a kert ölén angyalok járnak.

Ünneplőt öltünk, a lelkünk fényes,
abroszunk szaténnal szegélyezett,
hirdeti érces hangján a csengő:
akire vártunk, megérkezett.

Vajda Melinda illusztrációja

Szerkesztette: Miklya Zsolt

Dióverés

A rigók ősszel mennek, majd visszaérkeznek tavasszal,

diófák potyogtatják kincseiket.

Nagymamák bejglit, diós sütit sütnek, flódniba teszik,

vagy csak egy kalapáccsal a kemény héjt szétverik,

kezünkbe adják, tenyerünk közepébe:

nézd milyen szép, ilyen a dióbél, kóstold!

Milyen az ősz, a dióverés,

milyen az elmúlás, a télre készülés,

milyen jónak lenni, jót keresni,

milyen Nagy László költészete:

és az Író Cimborák hogyan látják?

Nézzük meg közelebbről!

Vegyetek kézbe botot, keressetek diófát,

egyetek dióbelet, törekedjetek a jóra, és olvassatok sokat!

Márialigeti Anna rajza

Szürettel, roppanós héjú dióval, lehulló levelekkel, süteményillatú otthonmeleggel és Nagy Lászlóval várnak novembertől egészen januárig az Író Cimborák, az Illusztrátor Pajtások, valamint a téma szerkesztői: Lukács-Kis Panka, Nagy Izabella és Gertheis Veronika.

Czeiner-Szücs Anita: Cuki

 

(c)Póth Rebeka

„A szerelem oltárán elhamvadnak a lángok, de a tűzhely vonzereje örökké tart.” (Jókai Mór)

Nem ehetek csokit. Pedig itt érzem a nyelvemen selymes ízét, ahogy a kakaótól barnálló szelet felmegeszik, majd lassan, komótosan csúszni kezd, végül elolvad a számban. A lelkem megtelik örömmel, és nyugalom árad szét a testemben. Erre várok egész nap – sóhajtom, és képzeletben török még az illatos édességből.

Látom a kakaófát, ahogy bátran magasodik egy buja dél-amerikai esőerdő peremén, szívja magába a párát, az éltető vizet, érleli a kakaóbabot. Ahogy a második falat csiklandozza ízlelőbimbóimat, megértem, miért is nevezte el felfedezője ezt a gyümölcsöt „az istenek táplálékának”. Ez mennyei!

Azaz mennyei lehetne, ha tényleg törhetnék magamnak. Nem lehet. A doktor nem engedi. Szót fogadok, csak gondolatban nassolok…

Majoros Nóra: Menyus mindenmentes süteménye

 

Illusztráció: Jaskó Emőke

Menyus cukrászdája, a Torkos Táltos országszerte híres volt. Kirakatában marcipánrózsák, szaloncukrok, mandulás patkók sorakoztak. Ám az igazi tobzódás odabent kezdődött. A pultban krémesek, torták, rétesek, pohárkrémek, fánkok, bonbonok mosolyogtak csábítón, no és a hullámba fagyott nyári kert: a fagylaltok!
– Kérek szépen egy szelet diótortát – mondta Irma néni vasárnap délelőtt. – Elég egy szelet, hiszen tudja, Menyuskám, már csak egyedül vagyok. Amióta az én édes férjem, meg a tehénkém, meg a kiscicám, meg a lyukas fazekam… – és Irma néni akkor is folytatta, amikor Menyus már Julcsa kishúgának tálalta a fagylaltot. És akkor is mondta, amikor Pista bácsi bejött almás-mákos rétesért, és Menyus egyszerre hallgatta Irma néni panaszát és Pista bácsi beszámolóját az unokája születéséről. Mert Menyus mindig mindenkit meghallgatott. Talán ez még nagyobb vonzerő volt, mint a franciakrémes tetején hibátlanul kivitelezett karamellmáz.
Minden este, zárás után Menyus lehúzta a redőnyt mindkét ablakon, meglocsolta a fikuszt, felmosott, lekapcsolta a villanyt, és a sötétben még egyszer körbenézett. Elégedetten csettintett a nyelvével, és felsétált az emeletre, ahol lakott.
Ám ezen az estén, amikor lekapcsolta a villanyt, a fikusz levelei között megpillantott valami fényeset. Egészen halvány kis derengés volt.
„Mi lehet ez? Talán egy szentjánosbogár tévedt be az üzletbe?” – tanakodott magában.

Zaure Torekhan: Molli, a moly

 

Illusztráció: Rátkai Kornél

Kulcsszavak: barát, gyapjú, lepke (дос, жүн, көбелек)

A városban a rengeteg nagy, emeletes ház között megbújt egy pici, régi házikó. Ketten éltek benne: Akari anyó és Halom apó. Akari anyó legszívesebben a ház előtt üldögélt, zsörtölődött a szomszédokkal, és kéretlen tanácsokat osztogatott a járókelőknek. Halom apó régi holmikat gyűjtögetett a padláson. Mindent eltett, amire úgy gondolta, egyszer még jó lesz valamire.
Egy idő után a padlást elborították a kacatok: bice-bóca székek, karfatörött fotelek, portól fakó szőnyegek, hangjukvesztett rádiók, doboztévék, rozsdafoltos asztali lámpák. A legsötétebb, legtávolabbi sarokban pedig egy ódon szekrény állt. Újkorában ruhák laktak benne, most pókok és molylepkék.
Ennek a szekrénynek a középső polcán élt Molli, a molylepke. A szekrény legelőkelőbb polca volt ez, mert a sűrű por alatt Akari anyó pár régi selyemsálja és gyöngysora lapult, meg egy üvegcse parfüm, amit az anyó fiatal korában használt.

Ébredés után Molli mindennap alapos tisztálkodásba fogott, majd megnézte magát egy díszes púderdoboz tükrében. Megfésülte apró szőröcskéit, és leheletnyi francia parfümmel illatosította szárnyait.
Tökéletes lett a toalettje! Már szárnyalhatott is kedvenc cukrászdájába, hogy találkozzon legjobb molylepke barátnőjével. Nelli ugyanis minden reggel betért ide egy kis édességért. Molli ezen a napon is ott találta a szokásos asztaluknál.
– Jó reggelt, kedves Molli! Csodaszép napunk van, nemde? – üdvözölte Nelli a barátnőjét.
– Gyönyörű ez a nap, drága Nelli, gyönyörű – felelte Molli.
– Jöjjön, üljön csak le! Mit szól egy kis foszlós kalácshoz, csokoládés piskótához és cukormázas fánkhoz ma reggel? Hozzá pedig egy csésze tejes teát ajánlok.
– Nagyon kedves, Nelli, de hiszen tudja, hogy én nem eszem ilyen dolgokat. Reggelire inkább zabpelyhet fogyasztok, meg görög salátát roppanós uborkával és paradicsommal. Ettől leszek fitt, a fogaim pedig épek. Higgye el nekem, jobb egészségesen élni, mint édességekkel tömnie magát!
– Jaj, Molli, kegyed olyan, mint Akari anyó! De hát én fiatal vagyok, tökéletesen jól érzem magam a bőrömben, úgyhogy inkább élvezem az élet édes pillanatait! – mondta Nelli, és nagyot harapott a kalácsból.
– Maga tudja, kedvesem. No de nem vagyok én az ellensége, hogy jó képet vágjak ehhez! Nem lehet elég korán kezdeni az egészséges életmódot, és ehhez a táplálkozás a kulcs. Ha így folytatja, fogatlan, vén moly lesz magából! – ráncolta a homlokát Molli.
Nelli rá sem hederített. Felfalt egy fánkot, aztán porcukrot szórt a kalácsszeletre, és azt is elfogyasztotta.
Aztán egy reggel, amikor Molli ismét a cukrászdába repült, hiába kereste barátját a szokásos asztalnál, nem találta sehol. Pedig tudta, hogy a falánk Nelli biztosan nem hagyná ki a reggelit. Molli rosszat sejtett, és elindult, hogy megkeresse barátnője lakását.
Nelli az ódon szekrény legfelső polcán lakott. A lyukas kalapok és gyapjúgallérok között akkora volt a forgalom, mint egy autópályán. Súlyos terhekkel megrakodva futkostak a felnőttek, a gyerekek pedig fociztak, ahol csak tudtak. Molli el sem fért a nagy tolongásban. Udvariasan köszöntötte hát a polc lakóit, és megkérdezte, merre lakik Nelli. Végül egy termetes moly azt javasolta, keresse meg a kesztyűket. Molli ide-oda kanyargott a cérna- és bőrkesztyűk között, aztán az ötödik kanyarban megtalálta Nelli házát. Molli bekopogott a csupalyuk ház ajtaján, de senki sem felelt. Megdobta egy porszemnyi kaviccsal az ablakot, de továbbra sem válaszolt senki. Már-már elindult hazafelé, amikor a kesztyű második emeletén kinyílt egy ablak és kikukucskált rajta Nelli. Az arca törülközőbe volt bugyolálva, a homloka felduzzadt, a szeme bevörösödött.
– Nahát, Molli, maga av? – kérdezte.
– Jaj, Nelli, úgy aggódtam magáért! Nem jött reggel a cukrászdába. Tán csak nincs valami baj?
– Ki kellett húvni a fogamat, éf még mindig hafogat a fejem – panaszkodott Nelli, és a homlokára szorította a borogatást.
– Mondtam én, hogy sok lesz az édesség – sopánkodott Molli, és aggódva nézett a barátnőjére.
– Bivony hallgatnom kellett volna magára – súgta szomorúan Nelli.
– Ha bármire szüksége van, én itt vagyok, segítek – mondta Molli.
– Molli, maga codálatof barát, köfönöm! Ha elmúlik a fejfájáf, menjünk el újra a cukráfdába, éf együnk egy kif cokoládéf pifkótát, tejjel – mondta Nelli, és halványan elmosolyodott.
– Nelli, maga reménytelen eset! – felelte Molli, és egymásra nevettek.

Fordította: Majoros Nóra. Szerkesztette: Fodor Veronika

Szoboszlay Eszter: Ház (үй)

Szilveszterre karácsonyt

Van olyan, kérem szépen, hogy a karácsonyi csúcsforgalomban néhány karácsonyi képeslap elkeveredik, és amikor később a postaládába teszi a kézbesítő, mi pedig megtaláljuk, kibontjuk és mohón elolvassuk - akkor nem a posta rendetlensége miatt bosszankodunk, hanem, annak örülünk, hogy egy kicsit visszacsempészte a szívünkbe a karácsony örömét. A mi postásunk szilveszterre kézbesített két küldeményt: Tóth Ági zenélő képeslapját és Tasnádi Emese londoni levelét. 

.......................................................................................................................

Tóth Ágnes: Karácsony

Karácsonyváró a tél,
Fehér szárnyán szél zenél.
Mosolyog a Hold az égen,
Hóangyalkák szállnak szépen.
Ezüstfenyő tárja karját,
Tőlük várja hópalástját
Lent a völgyben szól a harang
Azt énekli: „Giling-galang”
Hirdeti a szent ünnepet,
A kis Jézus megszületett.

A zenés videóért katt a vers címére. (Zene: Trifán László, megjelent a Macskadomb című CD-n)

.......................................................................................................................

Bódi Kati illusztrációja

Drága Adrikám!

Hogy vagytok? Hogy telnek a napjaitok? Milyen volt a karácsonyotok? Sajnos idén nem találkozhattunk, mert nem tudtunk hazarepülni Angliából. Talán majd húsvétkor…

De addig is, míg találkozunk, hadd meséljem el nektek az első angliai karácsonyunk egy történetét!

            Mert tudod, az úgy volt, hogy karácsonykor bejglit kell enni. Ezt persze senki sem meri állítani így konkrétan, de mindenki tudja, hogy a bejgli karácsonyi sütemény. Anyáink már napokkal előtte gyúrják a tésztát, dagasztják, kenik bele a tölteléket és dugják be a sütőbe. Majd úgy fél óra múlva izgatottan lesik, hogy vajon szétrepedt, vagy sem? Komoly hátsók komoly gondokkal tornyosulnak a sütő ablaka előtt. Mikor aztán végre kiderül a bizonyosság, akkor kisvártatva megszületik a magyarázat is: „Apa úgy szereti, ha jó sok benne a töltelék”.

Mézeskalács-pillangó.

Bernát

Papu kakaója a legjobb a világon. Az is finom, amit Mamu csinál, de Papué lekörözi. Igazi kakaóporból főzi, sok cukrot tesz bele. Jól fölkeveri, az örvény sötétbarna, amikor meg lecsillapodik, kivilágosodik a teteje. Sokáig kavargatja, hogy oda ne kapjon az alja, lekozmál, mondaná Mamu, de Papunak sose kozmál le, mert neki van türelme. Hagyja nézni, hogyan készül, és közben már lehet szívni a kakaóillatot. Néha van hozzá tejszínhab, rápúpozva jó nagy adag valódi tejszín, kemény, tömör, nem csak olyan mű. A fújósat Papu dezodornak hívja, de Bernát azt is szereti, és ha nem látja senki, a szájába nyomja, se kiskanál, se süti, se bögre, rögtön a szájába, titokban.

Papu-féle kakaót szeretnék majd vacsorára. – kéri Bernát Mamut, de Mamu kiábrándítja, az most nem fog menni, mert Papu nem lesz itthon este, sokáig dolgozik, későn jön haza, addigra mindenki alszik. Meglesz a kakaó holnap, most kárpótlásul csinál neki tésztát, a kedvenc sült tésztáját. Az olyan, hogy spagettiszálakat a tűzbe kell tartani. Szárazon, nem főve, kizárólag szárazon, a láng fölött megpirítani. Halványbarnára. Külön művészet úgy sütni, hogy ne égjen meg. Mert akkor keserű, emígy meg hasonlít a pattogatott kukoricára. Nem is arra, Bernát nem tudja, mihez hasonlít, egyszerűen csak a lángban pirult tésztára. Jó volna sokat enni belőle, de nem szabad, beledagad az ember gyomrába.

kép: Herbert Aniko

Üdvözlet Egyiptomból

Kedves Heni és a többiek!
Üdvözlet a napfényes Egyiptomból! Szerencsésen megérkeztünk, és mindenki puszil mindenkit.
Nóra

Az alábbi üdvözletet a következő képeslapok egyikén képzeljétek el:

1. A kép kerete vastag fehér sáv. Jobbra távol egy piramis, balra egy karácsonyfa. Az előtérben masnis csomagok. Itt-ott homály-effekt.

2. Nofretiti szépséges feje, a színezés felturbósítva. A háttér ciklámen.

3. Ugyanez narancssárga háttérrel.

4. Ugyanez neonzöld háttérrel.

5. Sivatagi naplementében köpködő teve.

Ezek csak az általam legjobbnak ítélt gyöngyszemek. Tervezem, hogy összeállítok egy válogatást.

Mintás teve Gízában - a szerző felvétele

Karácsonyi linzer

Nagyításért klikk a képre.