Nagy Izabella: Mátyás király udvarában

azt álmodtam Mátyás király udvarában vagyok

odakerültem középre mint egy videó-játékban a főhős

nézegettem magam a korabeli sötétzöld színű ruhában

mindenhol kő: a padló a fal az ablakpárkány a kandalló

csillárokon gyertya égett villanykörte helyett

az asztalok fából készült súlyos deszkáknak tűntek

talán tél volt olyan hideg-féle a kastélyterem

bár a videó-játékokban nincsenek évszakok

azt álmodtam hogy Mátyás király udvarában vagyok

videó-játékomban jobbra ültek a nemes urak

zsíros szájuk sültkacsát harapott

sovány ebeknek dobáltak csontokat

előre haladva ott ugrált Tibrilli a bolond

bolondsipkája kócos fején derűsen fityegett

rámkacsintott három aranytallért kaptam tőle

bár a videójáték-pénz máshol nem ér semmit se

azt álmodtam hogy Mátyás király udvarában vagyok

épp körbenéztem ekkor rontott be a török

ezüst szablyával vágták az udvaroncokat vér fröcsögött

Tibrilli hatalmas tudós-könyveket menekített az asztalról

az asszonyok rémülten futkostak keresztül-kasul

én tudtam egyedül videó-játékosan karatézni

letaroltam tizenöt ellenséget a bal felső sarok mutatta

bár a videó-játékokban nem hal meg senki igazából

azt álmodtam hogy Mátyás király udvarában vagyok

szépen kitüntettek hős cselekedetemért hogy megvédtem az udvart

egy pillanatra Kinizsi Pál dicsfényét is leköröztem

mert most a videó-játék kijelzőm sok aranyat mutat

de nincs következő szint ebben a mesében

mindenki dolgára megy a király aludni tér

én állok csak középen egymagam tétlenül

bár a videó-játékokban simán minden újrakezdhető

Illusztráció: Ábrai Barnabás

Smelka Sándor: A kétdimenziós macska

Kétdimenziós a macska:

erkélykorlát peremén él,

szinte nincsen szélessége,

kötéltáncos lesz a végén.

Hű, miáú! Mi lesz ebből?!

Jött egy kutya a családba:

kajlafülű, ugribugri,

a macskának nem ajánlott

odalent a padlón futni.

Hű, miáú! Mi lesz ebből?!

Kétdimenziós a macska,

egy ideje ott él fenn:

a kanapén, foteltámlán

eszik, alszik csendesen.

Hű, miáú! Mi lesz ebből?!

De a kutya egyre nagyobb,

eléri a kanapét,

a macskának foteltámlán

sem biztonságos a lét.

Hű, miáú! Mi lesz ebből?!

Kétdimenziós a macska,

egy ideje le se jön már

a korlátról, könyvespolcról,

szárogató kötélen jár.

Hű, miáú! Mi lesz ebből?!

És a kutya egyre nagyobb,

már az asztalt is eléri,

ahol épp egy ínycsiklandó

hurka gőzöl: Ó, ki kéri!

Hű, miáú! Mi lesz ebből?!

Kétdimenziós a macska:

asztal fölött madzag vezet,

a konyha is üres éppen,

miért fogna ő egeret?

Hű, miáú! Mi lesz ebből?!

A kutyát majd jól elverik:

„Hol a hurka, kis öreg?!”

„A macska volt… Jaj, ne bántsáááál!

Nézd meg azt a kötelet…”

Hű, miáú! Mi lesz ebből?!

Kétdimenziós a macska:

kibérli a korlát élét.

A kutyának nem hisz senki,

s ő csak nyalja szája szélét.

Hű, miáú! Mi lesz ebből...

Illusztrációk: Ábrai Barnabás

Miklya Luzsányi Mónika:Kerek világ

Százával jöttek, ezrével. Merwick nem nézett hátra, nem vesztegette rá az időt. Lába előtt az árnyék jelezte, hogy elsötétült az ég, annyian vannak a fejük fölött. Megszorította a lány kezét, mert felbukkant előttük a part. Mia tudta, hogy a szakadt part alatt, ahol futnak, ott hullámzik a tenger, a kikötőben az óceánjáró, ami elviszi őket messzire, délre. Amint tehát elérik a kikötőt, biztonságban lesznek. Odo madarai nagy tömegben támadnak, és jaj annak, akit utolérnek, de képtelenek túl hosszú távot repülni egyszerre.
– Megáll a szívük – magyarázta Merwick a lánynak. – Újra kell tölteni. Nincs bennük lélek, tudod.
Így szereztek maguknak egy kis időt, így jutottak el a tengerig.
Ha Merwick nincs, Miát már az első nap ellepik Odo fekete madarai. De Merwick volt, amióta az eszét tudja. Akkor is volt, amikor azt hitte, hogy nincs. Mert Mia szó nélkül hagyta ott a varázslót. Mondhatni meglépett. Mert elege lett. Nagyon. Hogy Merwick mindig mindent jobban tud. Hogy állandóan parancsolgat. Hogy nincs más, csak az erdő meg a határa. Hogy nincs tovább, csak a fák, körbe-körbe. Csupazöld börtön, ágak, bokrok, levelek. Útvesztő, amelynek minden zegzugát ismerte a lány. Túl jól ismerte.
– Mondd, Merwick, tényleg igaz, hogy az erdőn túl kezdődik a világ?
A varázsló megrántotta a vállát.
– Elkezdődik. Igen. Az erdő határán határozottan elkezdődik… Persze, kinek mi kezdődik el, ott a határon…

Bertóti Johanna: Utazás

Ábrai Barnabás (http://abraibarnabas.deviantart.com/) animációja

Bertóti Johanna: Utazás

szaladnak a szőlődombok

szedik a lábuk a szénakazlak

kocognak a kuckók

futnak a fenyők

nyargalnak a nyárfák

rohannak a rétek

loholnak a ligetek

trappolnak a tölgyek

vágtatnak a városok

elviharzanak az erdők

mi pedig egy helyben állunk,

sosem érkezünk már meg!

Ez is, csak ez nem forog...

Mészöly Ágnes: Kanapé, jégcápákkal (Forgatókönyv)

Ábrai Barnabás illusztrációjával

Napfényes, koradélutános szobabelső. Nagyon ikeás az egész, áttetsző barackvirágszínű függönyökkel meg világoskék-fehér rongyszőnyegekkel. Egy vajszínű szövetkanapén egy huszonöt körüli nő alszik, könnyű világoskék szövettakaróval betakarva, az egyik keze lelóg a földre.

A takaró mocorogni kezd, előbújik alóla egy ötévesforma kiskrapek. Még némi délutánialvás-morzsa van a szemében, de kidörgöli se perc alatt. Igazi szemesemálljól kölök. Már nézi, mivel szórakoztathatná a világot.

Kisfiú

 Kormányos úr, a vízbe lóg a kezed! Idevonzza az emberevő jégcápákat!

A nő megpróbál tovább aludni, de látszik rajta, hogy tudja, hogy nincs esélye. A fiú lovaglóülésben a nő hasára telepszik, és elkezdi rángatni a kezét.

Kisfiú

Egy hatalmas  jéghegy közeledik! És egy csapat jégcápa! Felboríthatják ezt a rozzant dereglyét! Kormányos, ébresztő! Veszélybe sodor mindannyiunkat!

A nő kinyitja a szemét és végre felhúzza a kezét a földről. Jobb is így, úgyis elzsibbadt egy kicsit. Felül a kanapén, és álmosan szabadkozik.

Nő

Elnézést, első tiszt úr, kicsit elpilledtem. Remélem egyetlen ragadozó sincs a láthatáron!

A nő közben megpróbál feltápászkodni a kanapéról, de még mielőtt a lábát a padlóra tenné, a gyerek észvesztő kiabálásba kezd.

Kisfiú

Még hogy egy?! Egy egész csapat! Kormányos, azonnal félfordulat balra! Három jégcápa közeledik felénk! Vérszomjasak és éhesek!

Tasi Katalin: Reggeli fejtörők

Ábrai Barnabás illusztrációja

Édes, krémes,

Habja fehéres.

Porból, tejből,

Kicsi gyerek, kelj föl!

            Mi az?                         (habos kakaó)

Morzsál, roppan,

Csak most hoztam.

Kerek és kanyarog,

Törjem vagy harapod?

            Mi az?                         (zsemle és kifli)

Miklya Zsolt: Pöcök legalább tudja

Ábrai Barnabás illusztrációja

 Belátom hallgattam volna inkább

így aztán megint kiröhögtek

kiadtam nekik magam

pedig tudhattam volna előre

már amikor Pöcök megszólalt

hiába a legjobb barátom

tudhattam volna

nem fogja kihagyni ezt a ziccert

Csík Mónika: A birodalom visszavág

Ábrai Barnabás illusztrációja

A KTZ-X23 bolygó teljes

hadserege harcra kész,

zöld nyálka a fegyverekben,

a pókhálófonal-tartályok feltöltve,

helyére került a ragacs-csúzli,

berreg az ionizátor, villog a tér-

és időelgörbítő csudamasina,

sorakoznak az egypúpú nyihahák,

olajfröccsöt kapnak a támadó

robotok, csaholnak a propeller

meghajtású vadászkutyák, a gőz

feltölti a harci sáskák légbuborékát,

zuttyan a hathengeres zöttyentő,

csikordul az egyfogú fogaskerék,

zakatol a tankká átépített borsdaráló,

bűzbombákat gyártanak a borzok,

a mindent látó távcső beélesítve,

veszett éti csigák galoppoznak,

hármat pislant a célzókereszt alatti

kijelző, indulhat a roham, kardomat

Enterrel tudom százlövetűre váltani.

December 16.

Várni. Várni is tudok.

De megnézem, mit kapok.

Mit találhatok ma itt.