2012. január 31., kedd

Finy Petra: Sok műhó semmiért

Holló Anna illusztrációja
Azt mondják anyáék, ha nem lesz igazi hó, 
legfeljebb műhavon fogok megtanulni síelni.
Nagylány vagyok,
itt az ideje egy jó kis csúszkálásnak,
nézzem csak meg apát,
hogy száguld majd le a hegyről,
mint akit puskából lőttek le,
teljesen úgy.
Bérelünk lécet,
meg kapok szörnyszőrös sapkát,
így eljátszhatom majd a jetit is,
sőt még az unokatesóim is eljönnek,
akik apáék keresztfiai,
az Ágoston meg a Barnabás.
Hát van ennél jobb program?
Van bizony, mert arról nem volt szó,
hogy  a hegyek ilyen magasak.
Dobogókő, ami mellett lakunk,
az is elég rémisztően magas,
de ez a hegy, ez több a sokknál.
Apa azt mondta, lehet, hogy téruszonyom van,
és ezért érzem, hogy elszédülök a pálya tetején,
ha lenézek, de nem nézek,
mert még a hányinger is rám tört egyszer,
ezért hülye leszek nézelődni,
ráadásul lefelé.
Téruszony,
mintha legalábbis hal lennék,
bár nagyon szeretek a vízben ficánkolni,
de hiszen úszókártyáim sincsenek,
nemhogy uszonyaim.
Idén tehát nem tanultam meg síelni,
de az unokatesóimmal 
megépítettük a világ leghosszabb sílécét,
az egész család léceit összekötözve,
ami olyan nagy lett így,
hogy még az óriás lábú jetinek is jó lenne.
Apa ki is próbálta, 
és felvette a szörnyszőrös sapkámat,
és brummogott is,
pedig a jeti nem medve,
de azért így is dőltünk a nevetéstől.
A végén már szúrt a hasam a sok kacagástól,
pontosabban nem is a kacagástól,
hanem egy síbottól, amibe belefeküdtem.
Úgyhogy senki nem mondhatja,
hogy sok műhó semmiért,
hisz a jókedv azért eléggé valami,
ha nem is minden.

Megjelent a Gréta garbója című kötetben (Naphegy, 2009).

2012. január 28., szombat

Dávid Ádám: Tetkó, a tengerész

Orr Máté illusztrációja
Van egy barátom énnekem,
mogorva, lusta és merész.
Hozzá szól messzi énekem.
Ki ő? Tetkó, a tengerész!

Az óceánban éldegél.
Veszett viharban tettre kész,
amúgy örökké lent henyél.
Ki ő? Tetkó, a tengerész!

Korall-kabátja rám ragyog,
moszat-szakálla mélybe vész,
mikor morogva felbugyog.
Ki ő? Tetkó, a tengerész!

Arcán ijesztő sebhelyek,
nyakában lánc lóg, sárgaréz.
Két karján pingált pikkelyek.
Ki ő? Tetkó, a tengerész!

A pikkely persze matrica,
ha elkopik, nincs semmi vész.
Barátja minden vascica –
Ki ő? Tetkó, a tengerész!

Mogorva bár, tudom, szeret.
Mikor ijedt szemembe néz,
csitulnak mind a vad szelek.
Ki ő? Tetkó, a tengerész!

Egy kagylót még felém hajít.
„Ezen keresztül majd elérsz!”
S kibontja vitorlás haját.
Ki ő? Tetkó, a tengerész!

Azóta, drága, jó barát,
hiányzol és fülemben élsz:
ha hallgatom kagylóm dalát,
köszönt Tetkó, a tengerész!

Megjelent a Szitakötő 2010/1 számában.
A ShakuEcho együttes megzenésítette a verset, amely a Szitakötő CD-mellékletén hallható, és Dávid Ádám a Friedrich Schiller Gimnázium diákjaival animációs videoklipet készített hozzá.

2012. január 25., szerda

Lackfi János: Végtelenbe tartó mese

Volt egyszer, vagy tán többször is, én egyről tudok, volt egy Tükörbusz, amely csupa tükörből készült, csillogott a lökhárítója, villogott a lámpája, kápráztatott az eleje, vakított a hátulja. Aki a lökhárítón megcsodálta magát, megszédült. Aki a dísztárcsákban megnézte magát, elájult. Egyedül az ablakok voltak üvegből, máskülönben a sofőr és az utasok ki se láttak volna rajtuk.

2012. január 22., vasárnap

Hol nem volt

Volt egyszer egy ötlet. Finy Petra és Dávid Ádám gondolt egy nagyot: ha az Illusztrátor Pajtások ilyen jól megférnek egymás mellett, miért ne indulhatna el valami hasonló műhelymunka a gyermek- és ifjúsági irodalom területén (is) alkotó szerzők között? Az ötletet tett követte, és megszületett ez a fórum, hogy összehozza a kortárs magyar meseírókat, gyerekversköltőket, az ifjúsági irodalom művelőit és a gyerekszínházi szerzőket.
A meghívott alkotók minden hónapban új témával jelentkeznek majd, és terveink között szerepel közös "offline" műhelybeszélgetések, felolvasások, workshopok szervezése is.

A bemutatkozó szövegek után februárban a Pajtások korábban közzétett illusztrációira rögtönzünk különböző műfajú szövegeket.