Acsai Roland: A hihető hihetetlen - Kalas Zsuzsa: A hihető hihetetlen

"kapott ég tükröződik a szememben,
mert éppen felnézek,"

Acsai Roland: Bori vs. Juliska, meg a mérgezett (?) torta

2013. februárjában hirdettük meg a Kinek a bőre? című pályázatunkat. Ez volt az első nagyszabású programunk, amelyben iskolákat, alkotóműhelyeket mozgattunk meg, és több cimbora is csatlakozott hozzánk. Azóta van velünk Acsai Roland is, aki most új folytatást álmodott Bori meséjéhez. Az illusztrációt Kyrú készítette.

Kyrú illusztrációja

Bori volt a Rímkóci család legkisebb lánya. Három nővér és egy báty mellett bizony nem volt könnyű boldogulnia. Szerették ugyan a testvérei, persze hogy szerették, de beteg szüleik ápolása mellett alig-alig jutott rá idejük, hogy játsszanak vele. Jóval idősebbek is voltak Borinál, nem igazán volt türelmük hozzá. Még a születésnapjáról is mindig megfeledkeztek. Az első években csak sejtette a kislány, hogy valami különleges élményből marad ki, és torkaszakadtából bömbölt reggeltől estig, mikor eljött a nagy nap. Később vágyakozva figyelte, hogy a többieknek a születésnapjukon torta jár ajándékokkal, neki meg még a fülét se húzza meg senki, ha eljön január huszonkettedike.

Aztán az ötödik születésnapján Bori kipattant az ágyból, és ahogy felöltözött, a lába ellenállhatatlan erővel vinni kezdte az erdei út felé. A kis Rímkóci érezte, hogy vár rá valahol a világ eldugott pontján egy cimbora, aki enyhíteni tudná a magányát, és talán a születésnapjáról sem feledkezne meg.

Acsai Roland: Játszótér

Bódi Kati illusztrációja

                                                            


A játszótér az a hely, ahol hétköznap is nyaralunk...
És néha játszótér az egész világ.

Üljetek fel a hintánkra!

Üdvözlettel a témaszerkesztők:
 Acsai Roland és J. Kovács Judit


ACSAI ROLAND

JÁTSZÓTÉR

Játszótér a reggel -

Kikötöttél a parton

Kezedben egy tablettel.

Játszótér a délelőtt -

Mielőtt a tóba buksz,

vegyél egy nagy levegőt!

Játszótér a délután -

Bújócskázunk odakint,

Ipi-apacs, apukám!

Játszótér az este -

Fürdesz még egy utolsót,

Mögötted naplemente.

Játszótér az éjjel -

Az álomba hajózol,

Míg csillagod vezérel.

Cosei Kawa – Acsai Roland: Halisten

Egy hal közeledik feléjük a levegőben, gyorsan siklik, nagy farkcsapásokkal. Amikor föléjük ér, észreveszik, hogy félig ember, félig hal lénnyel van dolguk. Farokuszonya mögül kilátszik két lába, és ahol az oldalúszóknak kellene lenniük, két csenevész kéz nő ki. A hal szája alól egy gyermek arca néz le rájuk, egy ártatlan, tiszta, de kifejezéstelen és időtlen gyerekarc. A hal leúszik hozzájuk, és megáll mellettük a földön. A nagy, ezüst testet alig bírja el a két vékonyka láb, látszik, hogy a lénynek ritkán van kapcsolata szilárd halmazállapottal. A fiú és a lány gyanakodva nézi a halgyereket, bár látják rajta, hogy nem ragadozóhal.

– Ki vagy te? – kérdezi tőle a fiú.

– A halak istene vagyok – feleli vékony hangon a gyerek. – Mi járatban vagytok itt? Ilyen messze az otthonotoktól?

– Jint és Jangot keressük, az ebihalaimat – válaszolja a lány.

– Nagyon közel vagytok hozzájuk, nagyon közel, talán már meg is találtátok őket. Nézzétek! – mutat az égre a Halisten, és a semmiből egy mérleg két serpenyője ereszkedik alá hosszú láncokon. – Lépjetek fel a serpenyőkre!

A fiú és a lány engedelmeskedik. A mérleg egy ideig ingadozik, aztán a két serpenyő egy magasságban megáll. 

– Látjátok? Az egyensúly – mondja a Halisten.

– Ez hogy lehet? – kérdezi a fiú. – Én nehezebb vagyok a társamnál.

– Ez a mérleg csak a szív súlyát méri – feleli a Halisten.

Ekkor fekete folt siklik az égre, és gyorsan közeledik.

– A halászok! – fordul rémülten hátra a Halisten.

Cosei Kawa, japán művész alkotása

A repülő hajóból a következő pillanatban hatalmas háló hullik alá – olyan nagy, hogy elsötétíti az eget. A háló szélére rakott, nagy súlyok becsapódnak, és felszántják a földet.

Acsai Roland: XVIII./A tükrök

(részlet a Jin és Jang, avagy a szív gravitációs mezeje című verses fantasyből)

Horváth Ildikó illusztrációja

Mire leérnek a hegyről,

Arcaik helyén egy-egy

Tükör lesz,

És amikor egymásra néznek,

Csak a másik üres

Tükrét tükrözik.

– Valamelyikünknek össze kell

Törni a tükrét, hogy az épen maradt

Tükör a másik arcát tükrözhesse –

Mondja a fiú.

– De én két tükörben szeretnék tükröződni –

Feleli a lány, és szavaitól

A tükrök szilánkokra hullnak,

És meglátja magát a fiú

Két szemében.

Acsai Roland: Az éjszaka olajszennyeződése

Bódi Kati illusztrációja

Jegesmedve úszik a jégtáblák között,

Nyakában bocsával –

Úszik a tenger nyakában a jegesmedvével,

Úszik a föld nyakában a tengerrel,

Úszik a galaxis nyakában a Földdel,

Úszik a mindenség nyakában a galaxissal,

És úszik a semmi

Nyakában a mindenséggel,

De a jegesmedvék erről mit sem tudnak.

Fejük fölött

Az éjszaka olajszennyeződése

Lassan szétárad az ég vizén,

És fuldokolni kezd benne a Nagymedve

Csillagkép a Kismedvéjével.

Acsai Roland: Az éjszaka olajszennyeződése

Bódi Kati illusztrációja

Jegesmedve úszik a jégtáblák között,

Nyakában bocsával –

Úszik a tenger nyakában a jegesmedvével,

Úszik a föld nyakában a tengerrel,

Úszik a galaxis nyakában a Földdel,

Úszik a mindenség nyakában a galaxissal,

És úszik a semmi

Nyakában a mindenséggel,

De a jegesmedvék erről mit sem tudnak.

Fejük fölött

Az éjszaka olajszennyeződése

Lassan szétárad az ég vizén,

És fuldokolni kezd benne a Nagymedve

Csillagkép a Kismedvéjével.

Varga Nikolett rajza és Acsai Roland verse

Varga Nikolett – Acsai Roland: 

A kolibri

  

A kolibri egész életében fióka marad –

Minden virág a mamája.

Földbe rakott gyökérfészkükből

Kecses, zöld nyakukkal kinyúlva,

Levélszárnyukkal csapkodva,

Sziromcsőrükből

Bibenyelvükkel

Szívük mézével

Őt etetik.