Miklya Zsolt: Álomfüggő
A második hullámmal érkezett.
Nem tudta más, hogy ő a herceg.
Nem gyorsított és nem is fékezett.
Holdtölte idején jelent meg.
A város néptelen volt és kihalt.
Nem riasztott még be a hajnal.
Úgy járt az éjjel hullámaival,
mint fényúszó a márnarajjal.
A második hullám nem válogat.
Menekülő nem menekülhet.
De létezik egy függő változat,
mi néha végtelennek tűnhet.
Nem látott át a redőnyrácsokon,
de érezte a szárnyak ívét.
Emelkedett és süllyedt, működött
a lélek-lélegeztetőgép.
A második hullámmal érkezett,
itt járt a herceg, míg a hold ott.
Álomsávban az isten is beteg.
Függő a hajnal, éjszakában oldott.
〜〜〜
Hétvári Andrea: A fényúszó
(Miklya Zsolt Álomfüggő versének „második hulláma”)
A fényúszó fényhalász,
minden áldott éjjel
fényhullámok fényhabjain
végtelenbe vész el.
A fényúszó tán varázsló,
hisz ki az, ki fényben úszik,
éjjel s nappal határain
fény s valóság összecsúszik.
A fényúszó talán ember,
álom-magok után kutat,
fénysivatag fénydűnéin
felás minden sötét kutat.
A fényúszó talán Isten,
senki földjén gyűjt sötétet,
titkos helyen megérleli,
szór belőle fényességet.
〜〜〜
 |
| Pernyész Dóra illusztrációja |
Eredeti megjelenés: Álomfüggő és Fényúszó
