Smelka Sándor: Levél Lalusnak (Ifj. Gaál Mózes: A nyár szigetén)

Illusztráció: Zsengellér Šári

Szervusz, Lalus!

       Már előre leszögezem, egy lelkendezős, meglehetősen bárgyú rajongói levelet tartasz a kezedben, nézd el nekem, ha ezúttal – író létemre – egy kicsit fésületlenebb leszek.

       Már rég el akartam mondani neked, Lalus: gyerekkoromban te voltál a példaképem. A sok-sok Nemecsek Ernő, Nyilas Misi között végre egy belevaló srác, aki az élet minden területén remekel, legyen szó vadászatról, versenyfutásról, háborúról, tűzijáték rendezésről. Akinek mindig eszébe jut valami remek ötlet, aki mindig a középpontban van, akit vezérnek választanak, ha a játék úgy hozza. Ezenkívül bátor: repül, átcsónakázik egy szigetre, párbajozik, színdarabot ír, szervez, tervez, már-már felnőtt: pálinkát is iszik, nyulat lő, úszik, fut, tornázik (előtornász, a legtöbb erőponttal).
       Hát, kedves Lalus, ki ne akart volna ilyen vagány, belevaló srác lenni, mint te?! Főleg én, a nyápic, csendes, jó fiú, aki félt mindentől, aki sose volt vezér.
       Legyünk őszinték: azt a nyarat is irigyeltem tőled. Főleg azt, ahogy utaztatok Gazsival Ritta néniékhez: szédítő magasban dübörögtetek a folyó felett, ti pedig a kényelmes Pullman-kocsiban már előre örültetek a sok-sok jónak, amit a nyár tartogat számotokra. Irigyeltem ezt a véget nem érő pillanatot, a „valami-kezdődik” örömet. Irigyeltem azt a sejtelmes első estét, amikor a félhomályos rózsalugasban megismerkedtetek a gyerekekkel: Bélával, Palival és Lilivel. Az a pillanat olyan volt, mint egy ív tiszta miniszterpapíros: bármit rá lehetett írni. Irigyeltem a háborútok utáni órákat: odakint esett az eső, és ti önfeledten játszottatok a szalonban, miközben Ritta néni zongorázott. Irigyeltem ezt a fészek-meleg együttlétet. Irigyeltem azt az estét Lili névnapján, amikor tüzijátékot rendeztél a kertben. Repkedtek a rakéták, a vendégsereg éljenzett, tapsolt. Irigyeltem ezt a mámort, az örömünnepet, abban is téged, az ötletgazdát, a szerető, elismerő tekintetekben sütkérezőt. Irigyeltem a cirkuszt, a sétarepülést, a háborút, a színdarab próbákat, amikor a szigetet belaktátok, mint a kétévi vakáció kései utódai, irigyeltem a fogathajtást, a vadászatot, a szerelmeket, a barátságokat és az egész békebeli nyarat.
       Bár, ha jól belegondolunk, nem volt okom az irigységre: mert ezekben a kalandokban nyakig benne voltam én is, mert egy gyerek ott lehet mindenhol, amiről éppen olvas.
       Néha azon morfondíroztam, hogy valóban úgy történt-e minden, ahogy leírtad. Lalus, nem túloztál egy kicsit? Lehetséges, hogy a futóversenyt Jenőci nyerte és nem te? Lehetséges, hogy Pali és Gazsi több verebet lőtt, mint Béla és te? Biztos, hogy ilyen tökéletes volt minden? Mi van, ha füllentettél? Mi van, ha te is olyan lúzer voltál, mint Nemecsek, aki állandóan haptákban áll, aki csak annyit tett Lili szülinapján, hogy kikiáltotta: vége a tüzijátéknak? Mi van, ha a háborúban a vesztes csapatban voltál, abban is a közlegény, ha nem tudtál fogatot hajtani, ha nem te repültél, ha nem te voltál a főnök a szigeten, éppen ellenkezőleg, te voltál a kukta, mi van, ha zongorázni se tudtál valójában?! Mi van, ha csak átvészelted a szünidőt, hazamentél, találtál egy tollat meg egy füzetet, és leírtad a nyarat, úgy ahogy átélni szereted volna?! Sőt lehet, hogy el se utaztál, és az egészet kitaláltad az utolsó betűig: sose léteztek Ritta néniék, sose volt nyár…
       Végtére is mindegy, mi az igazság: a kalandjaink emléke olyan elevenen él bennem a mai napig, mintha tényleg megtörténtek volna. És ez a legfontosabb, a többi pedig részletkérdés, mert valahol messze, a valóság és képzelet határán mindig vár ránk egy nyár, az utolsó békeév nyara, ahol újra és újra ott leszünk mind: te, Gazsi, Béla, Pali, Lili és a többiek. Sétálunk a búzamezőn, fejünk felett süt a nap.

A szerző 'A nyár szigetén' című kötettel

BÚCSÚLEVÉL

Ismeretlen Szerző: Levél Hamupipőkének

Kedves Hamupipőke!

A minap láttam a tévében, hogy kis kegyed kénytelen a legalantasabb házimunkák elvégzésére. Erről eszembe jutottak gyerekkori szenvedéseim, mikor anyukám kérésére a csempe közti fugát kellet saját fogkefémmel tisztítanom. Sajnos nekem semmilyen varázslat nem jutott osztályrészemül. Nem voltak háziállataim, sem galambalakú segítőtársaim. Úgy hallottam, hogy a Wi-Fi jelek megzavarásával Ön sem tudott üzenni a végtelenbe, így magára maradt. Ekkor eldöntöttem, hogy szeretném megkönnyíteni hétköznapjait.

Többszöri sikertelen felkeresés után, (hétfőn az almafa tetején kerestem, kedden mintha a háztetőn ugrált volna, de szerdán még a galambházba is bekukkantottam) ezúton szeretném figyelmébe ajánlani kereskedőházunk legújabb és legkorszerűbb készülékét: a Szív 2000-et. Ez a legmodernebb technológiával készült porszívó hiperérzékeny, mikroszemcsés, űrkutatásokban is használt szűrőberendezésének köszönhetően a lencsétől kezdve, egészen a búzaszemekig 0 százalékos hibaaránnyal képes szétválasztani a részecskéket. Szupergyors turbináját elektrosztatikus érzékelőinek köszönhetően még a hamu sem dugíthatja el. Ráadásul, amennyiben most megrendeli, kap mellé egy csillagközi anyagból készült, mindent oldó tisztítószert. Ezzel akár mostohanővérei haját is bekenheti, hogy másnapra eltűnjenek.

Ez egy minden negyvenedik szökőévenként visszatérő ajánlat. Remélem nem hagyja ki, és nem hagyja többé, hogy mostohatestvérei cselédként kezeljék. Tehát még egyszer összefoglalva: a szuperporszívó és a tisztítószer segítségével még a legmakacsabb házimunka is hamar és könnyedén elvégezhető. Este elmehet moziba, vagy akár bálba is, ha szeretne.

Port Szivonovics, az Ön személyes házalóügynöke

Kalas Zsuzsa: Kedves Legkisebb Királyfi!

Kedves Legkisebb Királyfi!

  Őszintén sajnálom, de kénytelen vagyok ezúton kapcsolatba lépni Veled! Már azt sem bánom, ha mások is fültanúi lesznek szemrehányásaimnak, hiszen már idestova kétszáz éve hasztalan várok rád s leveleim bontatlan érkeznek vissza ide az erdő közepébe a fa odvába.

 Nem sajnáltam, mikor kitoloncoltak a palotából és magam dobtam le selyem ruhámat, miután a Grimm fivérek utasításainak megfelelően - akiknek szavahihetőségében mélységesen csalódtam - összevesztem királyi atyámmal.

Németh Eszter: Kedves Füles Mackó!

Kedves Füles Mackó,

képzeld el, öreg Barátom, csomagoltam a karácsonyi utazáshoz, amikor a kezembe akadt a régi mackóm. Rögvest keresni kezdtem a párját, ami még a bátyám macija volt, roppant megörültem, amikor előkerült őkelme, gondosan megtisztogattam s becsomagoltam.

Már neki is van gyereke, két fia. Néztem a két mackót, a becsomagoltat meg a másikat s te jutottál eszembe. Mert medve mindenkinek kell.

Igaz, régen nem írtam már, bocsáss meg érte, s régen nem kopogtál be Te sem a gondolataimba az emlékeim közül, de hiába jöttek Medvék minden mennyiségben, Tavaszi medvedal meg Nyári medveségek, esetleg egyéb medvés költemények, azért a lekonyuló fél füledet még felnőttként is el-eldúdolom, igaz csak halkan, mert az énekhangom azóta sem lett jobb. Most elhatároztam, hogy előszedem a szalagos magnót és megmutatom a gyerekeimnek, igaz Téged nem tudlak megmutatni, mert anno Rád vették anyuék a Vukot. Jó, hát én imádom a rókákat, de ezt soha nem fogom elfelejteni nekik!

Ahogy Téged sem, öreg Cimbora, úgyhogy kívánok Neked mézescsupros, barátidőben bővelkedő, tavaszi medvedalos új esztendőt!

Sok-sok szeretettel,

Eszter

Nagy Anikó Johanna: Kedves Gombóc Arthúr

Kedves Gombóc Artúr!

   Az újesztendő küszöbén tébláboltam éppen, amikor eldöntöttem, hogy elég a gatyázásból, lerázom a tavalyról maradt tutyimutyiságomat, és megírom végre neked ezt a levelet.

   Azóta tervezgetem, amióta ráeszméltem, hogy mi ketten igazi sorstársak vagyunk. És az az elvem, kedves Artúr, hogy a sorstársak minden körülmények között tartsanak össze! Ha eddig nem is, hát legalább most, az újévben.

   Bár valahol azt olvastam, hogy te vagy az egyetlen, aki olyan nagyon szereted a csokoládét, hogy szinte már semmi mást nem is eszel (és mégsem fogysz le), de a tény az, hogy sajna ketten vagyunk. Minimum.

Simon Réka Zsuzsanna: Kedves Tündérbodár!

Kedves Tündérbodár,

egy jó ideje már rágcsálom magamban a hozzád szóló levelem, de sajnos a címed nem sikerült kinyomoznom. Ez már csak ilyen. Öregszem. Már nem lelem örömöm a nyomozásban. Ezért is fordultam író cimboráékhoz, hátha itt, az oldalon majd elolvasod a neked szánt sorokat.

Hadd kezdjem azzal, hogy kellemes péntek délután van.  Idebent.  Ennek ellenére odakint a napsugarak nem cikáznak vidáman a levegőben, még a madarak sem cikáznak vígan a levegőben, sőt még a szárnyas bogarak sem.  Bogarak? Mit is beszélek! Hol vannak ilyenkor a bogarak?! Igaz, láttam ma három gólyát a közeli katedrális tetején, de ők sem cikáztak. Köd van. Mindennap. Nem látni, honnan kezdődik, meddig tart. Beütött a nyálkás hideg errefelé is. Lehet, túl sokat esőtáncoltam? Szelet nem kértem, de kaptunk azt is bőven az idén, így valahogy ritkábban mosolygok úgy, ahogy te szoktál. Az égbámulásom sem az igazi, pedig szoktam, becsszóra,  pont úgy, ahogy tőled tanultam. 

Kertész Edina: Hogy vagy, Pippi?

Kedves Pippi!

Hogy vagy? Olvastuk, milyen nagyszerűen elbántál a múltkor azzal a két banditával! Persze nem tudták, hogy te vagy a legerősebb kislány a világon. Mi újság a Villekulla villában? Sütöttél mostanában palacsintát? Mi bevezettük azt a szabályt, hogy ha esik az eső, nekilátunk palacsintát sütni. Ősszel és tavasszal meglehetősen sokszor eszünk palacsintát, persze mogyorókrémmel. Hogy van Nilsson úr? Ő is olyan enyves kezű, mint Szotyi? Képzeld, ez az átok rossz jószág a múltkor bemászott a szomszéd ablakon, és elcsent egy zenélő dobozt, amiben varázsigék voltak… jó nagy felfordulás kerekedett! Mondd csak, nem zavar a harisnyád? Mi inkább térdzoknira váltottunk Pepitával, mert a harisnya túl vastag volt és mindig igazgatni kellett. Jut eszembe, képzeld, Pepita megint osztályelső lett. Te meg én azért tudjuk, hogy a tanulásnál sokkal érdekesebb dolgok is vannak, például felvásárolni egy édességboltot…  Ha lenne annyi aranyam, mint neked, én is rögtön ezt tenném. Szerencsére Guriga bácsi néha kisegít minket egy-egy mályvacukorral. Hogy van Horáciusz? Még mindig szereti lelegelni a nénik kalapját? Képzeld, nálunk Sztepó, a póni az állatkert sztárja lett a sztepp-műsorával. Remélem, a nyáron meg tudunk látogatni téged a Villekulla villában! És persze bármikor szívesen látunk mi is, ha kedved támad némi varázslásra!

Szia,

Pötyi

Nyulász Péter: Kedves Kurtafarkú!

 Kedves Kurtafarkú Malac!

Őszinte örömmel írom üdvözletem erről a „hol van, hol sincs” helyről, a messzi Üveghegyen, sőt még az Óperenciás tengeren is innenről.

Sok mesét hallottam már, ám olyan mesés fordulatra mégsem számítottam, amilyen ez év elején megesett: hogy személyesen látogatsz el hozzánk!

Kérlek, ne neheztelj azokra, akik méltatlan gúnyneveket aggattak rád, mint Rocksteady Attila, vagy Konfuciusz…

Voltunk azért jó páran, akik a semmiből előbukkanó, s napok múltán semmivé foszló tüneményben felfedeztük minden idők legismertebb meseszereplőjét!

Kedves Kurtafarkú Malac! 

Örülünk, hogy láthattunk, hogy drukkolhattunk neked Budapest utcáin! 

Széles rajongótáborod nevében kívánom, hogy a folytatás legalább olyan malacos legyen, mint amilyenre a kezdés sikeredett, s hogy legyen még szerencsénk egymáshoz ez év során! 

Addig is vigyázz magadra és a meséinkre! 

Üdv és BÚÉK, 

Péter 

u.i.: kérlek, add át üdvözletemet a Túróorrú malacnak is, ha jól sejtem, ő kísért el e fővárosi kalandra 2015 elején .....

Csík Mónika: Gesztenyecsoda G.A.-nak

Csík Mónika

Gesztenyecsoda

Gombóc Artúrnak szíves figyelmébe, utalásképpen,

hogy az új évben ne csak csokievésen törje a fejét

Gyűjts össze tíz-húsz gesztenyét.

Veheted boltból,

piaci pultról,

Piaci Lujza

pöttöm pultjáról,

vagy koala-fürgén

mászhatsz fára,

körte- vagy alma-,

ó, Szent Eukaliptusz,

dehogy körte- vagy alma-,

gesztenyefára, gesztenyefa

legcsúcsára mássz,

ott tömhetsz két zsebre

tíz-húsz, tüsökkabátba

bújó gömbölydedséget.

Odahaza, nagyi pöttyös,

fortyogó fazekában

főzd porhanyós puhára

tíz-húsz gesztenyédet,

héja nélkül, persze,

ami ez esetben nem madár,

bár pontos j-vel írják,

de hogy ne zavarjalak össze,

gesztenyehéjra gondoltam,

nem valamiféle madár-szössze-

netre. He-he. Jó, mi?

Össze-szössze. Hogy kerül

efféle maflaság egy sima

gesztenyepüré-receptbe?

Jogos a kérdés.

A válaszom: miért ne?

A főzés vicctől viccesül.

Lükéskedéstől lesz minden

konyhai munka édes

krémeshez hasonló kellemetesség.

Na tessék!

Újabb szótekerítés, ragkanyarítás,

a receptet kellene előbb befejezni.

Rendi. Tehát törd puhára tíz-húsz

immár mezítelen gesztenyédet,

pottyants közé maroknyi mazsolát,

némi cukrot, kavard össze. Ennyi.

Ja, ne felejts el végül némi

tejszínhabot a tetejére kenni!

Szabó Imola Julianna: Kedves Imikém

Dániel András Imikéje :)

Kedves Imikém,

Én is Imikém. Bár nem ezért írok. Vagyis lehet, hogy ezért. Nekem is van egy kalitkám, reggeli ébredésnek hívják, és kávéval szoktam beolajozni az agytekervényeim. Titkon madárnak képzelem magam, de mégiscsak  nyúlnak csavaroztak. Sok köztünk a hasonlóság, Imikém. Itt nem dió van, hanem tégla, de itt sem nagyobb a világ, csak a képzelet növeszti egyre nagyobbra. A gonoszos játék nekem sem megy valami vérszemesen, de hintázni különösen szeretek a délutáni fényszálakon. Imikém, de jó lenne egyszer csak úgy elnyikorogni egy napot, csak úgy, közösen. Feldobnék a sparheltre egy lábost, és csak várnánk amíg felmelegszik a füle. Vagy elengednék a friss nyári éjszakák illatát, van egy doboznyi szag-befőttem.

Imikém, egészen jó felhúzhatós bádognyúlnak lenni. Van eleje és vége a napnak, és még az öregedés is máshogy látszik rajtam. Pedig lassan eszeget ez a puhaszájú rozsda. Azt mondja, hogy nyramm-nyramm. Egy csavar mint száz, holnap lesz a születésnapom. Egyszer van az évben ez a nap (szerencsére!). Arra gondoltam, hogy meghívnálak magamhoz. Eljönnél? Lesz itt még pár barátom. A fogatlan róka és Ede, a kekszidomár és Lekka, a szitakötő. Sütök láthatatlan tortát majd, van egy olvashatatlanul jó receptem, és frittyantok hozzá szódás szörpöt is. Imikém, jó lenne ha eljönnél, és meghúznád a logó fülem. 

Várlak, dióbeles szeretettel: 

egy Imikém, a másik

Majoros Nóra: Helló, Liza!

Helló, Liza. Figyellek ám. Titokban. Tudom a neved is.

Látlak reggel meg este, de csak akkor, ha kinyitod az ablakod. Majdnem röntgenszemeim vannak, amik átlátnak a falon, de csak majdnem.

Látlak, amikor az iskolába mész. Cipeled azt a nehéz táskát, ami ki van tömve egy zsebkutyával.

Piha. Zsebkutya. Minek neked zsebkutya? Egyáltalán nem jó semmire.

Minden pocsolyába beletapicskol az udvaron, és amikor bemegy a házba, nem törli meg a lábát. Csupa locspocs lesz az egész lakás, apa és anya persze tiszta ideg.

Belelóg a füle az edényébe, amikor eszik, és minden csupa maszat körülötte.

Egész nap csak heverészik kinyúlva, mintha döglött lenne, amikor pedig te pihennél, szökdécsel  körbe-körbe, mint aki lenyelt egy békát.

Ronggyá rágja a balettcipődet. Meg a papucsodat. Meg a csizmádat is. Egyáltalán, mit fogsz az ablakpárkányra tenni, ha jön a Mikulás?

Megcsócsálja az uzsonnádat, de csak akkor, ha neked is ízlik. Ha azt szeretnéd, hogy tüntesse el, és anyu ne vegye észre, hogy nem etted meg, mert fúj, túl sok benne a vaj, akkor bezzeg nem eszi meg. Ha megpróbálod megvesztegetni gumicukorral, akkor se.

 És nem szereti a lányos játékokat. Mindent fiúsan csinál.

Szerintem neked egyáltalán nem kell zsebkutya.

Szerintem neked én kellek.

Itt találsz a ház előtt, a kuka mögött. Gyere értem.

Nyau

Ui.: Na jó, a zsebkutyát egyáltalán nem kell kidobnod. Elviselem, egye fene, akkor is, ha haszontalan. De talán… esetleg… nem akad véletlenül egy másik zsebed is?

Miklya Zsolt: Kedves Döm!

Kedves Döm,

Többször elhatároztam már, hogy lefordítom a verseidet egy könnyebben érthető nyelvre, de mindig ódzkodtam a szó szerinti fordítástól, az ilyen prampapam­prampapam­féléktől.

Máskülönben meg alig találok megfelelő szavakat. Szóval, elég lehetetlen vállalkozásnak tűnik.

Az is többször eszembe jutott, hogy megkeresem a rokonaidat, az egészen távoliakat is, akik lemaradtak valahol a füves pusztákon vagy zordon fenyvesek közt, és csak dudolnak, danolásznak, dünnyögnek és dönögnek. A dínomdánomokról és deazértisekről nem is beszélve. Kerestem, indultam is, de mindig hoppon maradtam, mert a találkozások nem hoztak többet, mint amit tőled hallottam. Amit zavaromban csak dadogva tudtam ismételni füves pusztákon és zordon fenyvesek közt: Döm. Dödöm.

Ne haragudj hát, hogy levelemmel most téged szólítalak meg, ugyanis rájöttem valamire, amitől nem tudok szabadulni. Hogy egy nyelvet beszélünk. Mielőtt megtanultuk a felnőttek szavait, mielőtt meg tudtuk fogalmazni, mit jelent a szeretni, már tudtuk, mit jelent, csak egészen másként mondtuk. Már nem emlékszem, hogyan. Csak hangokra emlékszem, amik azóta átváltoztak szavakká, mondatokká. Ma így mondanám, elég hosszan: „Úgy elképzeltem anya, hogy mellém bújsz még egy kicsit. Hogy kucorodhatunk együtt, és meg is masszírozol. Én is megmasszírozom a hátad. Meg a válladat is. Aztán kimehetsz a konyhába, és nem leszel ideges. Dúdolgatsz és gőzölgetsz, én meg játszom majd körülötted. Befutok félni a sötét szobába, kifutok súgni a füledbe: úgy elképzeltem, anya, hogy mellém bújsz még egy kicsit...”

Látod, ilyenek jutnak eszembe felnőtt fejjel, ahelyett, hogy leülnék csak a fűbe, és cickafarkkal cirógatnám a nyakad, vagy bujjbujj­jancsit bujtatnék az inged alá. Aztán csak összenevetnénk, és lefordítanánk az egészet egy felnőttek számára is értelmezhető dömdödömre.

Kedves Döm,

Maradok nyelvbarátod

Zsolt

Hétvári Andrea: Kezdődjön hát, Vacskamati!

Kezdődjön hát, Vacskamati!

Bár az esztendők mindig az elejükön szoktak kezdődni, nem mindig könnyű valamit elkezdeni, és visszaszámolni különben is sokkal izgalmasabb! Vasárnap, szombat, péntek és mindig fontos, hogy a lényeg a legkisebb apróságokban van, vagyis az iciripiciribbnél is apróbb mégpiciribbekben. Valamint egyáltalán nem szabad szem elől téveszteni, hogy nem minden vasárnap, szombat és péntek művelt, sőt vannak kimondottan faragatlan, műveletlen csütörtökök, akik mindenféle idegen nyelveken (időnként péntekül ordítanak), ilyenkor a legjobb feljebb tekerni a rádiót vagy Vadkan Valdemárra és Gepárd Gézára gondolni, hogy még nagyobb csetepaté legyen. Az ilyen (és ennyire műveletlen) csütörtökökön az ember legjobb, ha barackot tartósít, akarom mondani egyetemes világméretű csalást főz ki vagy bárányfelhőket bodorít, mert az talán még nem minősül minden esetben munkakerülésnek. Mindazonáltal egyáltalán nem szabad elfelejteni, hogy Mikkamakka, Maminti, Bruckner Szigfrid és a többiek nélkül fabatkát (és semmilyen batkát) nem ér az egész, mert hát a lényeg a mégpiciribbek után mégis csak a legeslegpiciribbekben van. A hencegő oroszlánok lyukas fogainak állított ormótlan emlékkövek és az ezektől híres (úgynevezett) ünnepnapok akkor is az enyészeté lesznek, ha doktor Zirrzurr igazolást ad róla, hogy fontosak.

Vigyázat! Egyetemes világméretű csalás! (Ami egész évben érvényesnek látszik, de mégsem érdemes vele foglalkozni csak a krumplifőzelékekbe való babérkoszorúkkal és az oroszlánoknak való fog- és agyarbarát parizerekkel, na meg Dömdödömmel.)

Ezért kedves Vacskamati, boldogságos, békességes, barackbuggyantós, bárányfelhőbodorítós, versköltögetős, fogorvoskerülős, mikkamakkázós új esztendőt kívánok! És kezdődjenek a vasárnapok most már a legelejükön!

Kerek- és négyszögletű ERDŐHATÁR, 2015. mai nap

Hétvári Andrea

Kedves Vasorrú bába!

Kedves Vasorrú bába!

Már nagyon régen ismerlek a meséskönyvekből, sokszor olvastam a gonosztetteidről, ami felháborított, és mindig borsódzott a hátam a fizimiskádtól, valahányszor rád néztem. Jó lenne ezen változtatni!

Az új év alkalmából kívánok hát neked új életet csupa jóval és széppel körítve, aminek valóra válását az én régi barátom, Bergengócia királya finanszírozza. Itt küldöm a csekket. Kívánok neked seprű helyett egy BMW-t sofőrrel. Erdei kunyhód helyett palotát, ahová virágokkal szegélyezett, kikövezett út vezet. Rút orrod korrigálására és ráncaid felvarrására plasztikai sebészt, görnyedt hátad kiegyenesítésére csontkovácsot és gyógytornászt, valamint pedikűröst és manikűröst a hosszú karmaid eltávolítására. Kitűnő fodrászt, kozmetikust hajad és bőröd ápolására, stylistot ruhatárad felfrissítésére, és egy jó fogorvost, aki miután kihúzta azt az egy darab elsárgult szemfogadat, gyönyörű műfogsorral pótolja hiányzó fogaidat. Kívánom továbbá, hogy gonosz lelkedet gyógyítsa hozzáértő pszichiáter és pszichológus, az étrendedre pedig dietetikus szakember ügyeljen. És amikor ezek a szakemberek végre befejezték a kezelésedet, és a tükörbe nézve megtapasztalod a huszonegyedik század modern varázslatát, örülj annak, amit látsz, és fogadd meg, hogy legalább a 2015-ös évben nem követsz el semmi gonoszságot. Ennek sok millió gyerek fog örülni a világon.

Boldog új évet kívánok! 

 Tóth Ági, az Óperencián túlról. 

Már csak egyet kell aludni karácsonyig!

Kedves manók!

Már csak egyetlen egyet kell aludni karácsonyig! Mennyire durván izgi már?! Azt hiszem egyébként, hogy öregszem. Most, hogy harmadikos lettem, talán most értettem meg először igazán, miről szól ez a vers: „Tudni azt, / hogy majd délután / Emesénél leszek, / sokszor ugyanolyan jó érzés, / mint délután Emesénél lenni.” Úgy megszerettem az advent napjait, heteit! Olyan jó készülni és várni, várni, de valahogy nem úgy várni már, mint amikor kicsi voltam… Varázslatos időszak volt, kicsit szinte kár, hogy vége. Persze most is elég király napok jönnek, haha…

Csodálkoztok, hogy írok? November elmúltával tényleg nem sok szó szokott esni rólatok. De most kivételesen szeretném rendesen megköszönni nektek az adventi kalendáriumot. Minden reggel kis miniünnep volt, ahogy nyitottam a dobozkákat, ahogy a kis lüke tesómnak segítettem megkeresni az aznapi ablakot, és tök menő, hogy nekem már verseket is hoztatok, nem csak nasit, köszi! Piszkosul jófejek vagytok! Na jó, komolyan, tisztára meghatódom már itt a végén… De úgyse tudok aludni, túlságosan izgulok, meg most ahogy visszagondoltam… Na jó. Szóval tényleg. Köszi. És boldog karácsonyt nektek is! 

Luca

(Ja, és kúl volt a tizenharmadikai dupla vers!) 

A levelet lejegyezte: Rét Viki

(az idézet: Kiss Ottó)

(csokinyom: Szabó Imola Julianna) 

nagyobb képért katt ide:)

Rudolf beleüti az orrát...

Kedves Takács Ferenc a Rókagomba utcából és kedves Mikulás a szomszédból, az íróasztalod mellől!

Azt hiszem, itt az ideje, hogy bevalljam azt a régi csínytevésem, ami azóta is mázsás súllyal nyomja a lelkem. A levél a gyomrom nyomta, túl sok volt a verébfej a papíron. Akkoriban még tényleg nem tudtam olvasni, nagyon fiatal és buta rénszarvas voltam. De azért, kedves Mikulás, hadd jegyezzem meg, igazán nem szép tőled, hogy az én hátamon akarsz kimászni a slamasztikából, mi több leRÉMszarvasozol! Emlékszem, ott álltam az ablaknál, néztem, ahogy kínlódva olvasod a pacákkal tarkított levelet, s mire kibetűzted a lendkerekes repülőt, addigra úgy elfáradtál, hogy nyomban elaludtál.

És a lendkerekes dolgokat mindig Te magad készíted, azokat soha nem bíztad a manókra, különösen nem, ha ezüst festékkel kellett dolgozni. Mert az ezüst festék akkoriban nagyon drága volt, a manók meg előszeretettel pocsékolták az összes festéket, az ezüstöt különösen.

Nagyon megsajnáltalak akkor, Mikulás! Még most is jól emlékszem arra, milyen az, amikor egyedül van az ember, mindenki kineveti, mert engem is kinevetett mindenki a piros, világító orrom miatt. Igen, igen, akkoriban még nem voltam se híres, se neves!

Turbuly Lilla: Kedves Karácsony!

Ma december 8-a van, de már most világosan látom, hogy

− az idén sem fogom megtalálni azt az angyalkás ajtódíszt, amit két éve vettem, és már tavaly sem találtam;

− az idén sem lesz időm a tiszteletedre nagytakarítást rendezni, és kimosni a függönyöket;

− az idén is kopogós és égett lesz az „Azonnal puha” álnevet viselő karácsonyi mézes;

− az idén sem írok igazi képeslapokat (ahogy látod, még neked se);

− az idén sem nyerem meg a Készíts Kreatív Karácsonyi Ajándékot bajnokságot;

− és az idén is azt mondom majd, hogy nálunk azért van borleves és mákos guba Szenteste, mert ez a családi hagyomány – pedig csak azért, mert szeretjük, és egy óra alatt elkészül.

Csak azt mondd meg, hogy van az, hogy Te mindezek ellenére - mint váratlan, de kedves vendég egy feledékeny és készületlen családhoz - mégis megérkezel? Mert, ugye, az idén is megérkezel?

Lakner Zsuzsa illusztrációja, megjelent a Titkos(s)írás című könyvben (Artemisz Kiadó)