Dávid Ádám: Doktor Szuri az Állatkertben (részlet)

Illusztráció: Ritter Ottó

Előhang
Az állatorvos ló

Mesém hőse egy ló, aki állatorvos.
Tudod, neki csak a gyógyítás a fontos.
Fehér köpenyt hord és kerek szemüveget,
azon át lesi meg, mik is a tünetek.

Kiscsikó korától fogva arra vágyott,
hogy körbenyargalja az egész világot,
s mindig ott teremjen, ahol segítség kell:
elsősegély, gyógyszer vagy kímélő étel.

Mire vad sörénye megnőtt loboncosra,
a száz mérföldeket simán lefutkosta.
Meg se kottyant neki ezeregy lóerő,
jól megtáltosodott, szép lett, előkelő.

Gyors volt, mint a szélvész vagy mint a gondolat,
hipp-hopp orvosolta a fránya gondokat.
Nem zavarta hőség, hideg vagy víziszony,
rendelt sivatagban és az Antarktiszon.

Gyógyított egész nap vihorászó sakált,
mosómedvét, aki szünet nélkül sikált.
Eloltott lassacskán égő csigaházat,
beteg lakójának csillapítva lázat.

De a sok robogás Szurinak se tett jót,
nem bírta tartani a korábbi tempót.
Sovány lett és lassú, egy szép múltú gebe,
könnyedén lehagyta pár kétpúpú teve.

Gondolta: „Nem szabad így belegebedni,
eljött az ideje már letelepedni.
Csak egy nyugis körzet, tudom ám, az kellhet.
Kezelésbe veszem ezt az állatkertet!”

A város szívében állt a hatalmas zoo,
ilyen sok állatot felügyelni nagy szó.
Egy istállót bérelt a zsiráfok mögött,
hozta a cuccait, és be is költözött.

A gyógyeszközei voltak benne főleg,
átalakította pöpec rendelőnek.
Szurinak nem kellett messzire járnia,
mégis kitört rajta a munkamánia.

A Doktor Szuri az állatkertben a Manó Könyvek gondozásában jelent meg 2024-ben, Ritter Ottó rajzaival.

Todó kitálal... pontosabban letanyal - Vig Balázs jelentése a Pókember balesetéről

Tamási Hajni volt az egyetlen, aki ugyanolyan szívesen játszott lányos és fiús játékokat is. Ha akart, tátikázott, pónis matricákat csereberélt, vagy ugrálókötelezett, és ha elunta, akkor segített piros bogarakat darabolni az öltöző mögött. De a káromkodást vagy a böfögést például ő sem szerette. Ma csajos napot tartott, ezért Anikóékhoz állt be rajzolni, nem jött velünk pókemberezni, pedig többször is hívtuk. Ha egyikünk a Pókember, a többiek bűnözők lesznek, így van szabályosan a játék. Felmásztam a nagy fára az udvaron. Óvári és Som Jani odalent lökdösődtek, lövöldöztek, részegeskedtek, káromkodtak. Mert ezt csinálják a bűnözők. Színészkedés közben észre sem vették, hogy vékony talpú tornacipőmben, izzadt tenyérrel magasabbra másztam, mint ahogy szoktunk. A fa törzsébe kapaszkodtam, és óvatosan felálltam. A levelek meg az ágak eltakarták előlem Óváriékat, csak a hangjukat hallottam. Méregettem, hogy melyik ágra kellene leugranom. Mielőtt elszállt volna a bátorságom, nagy lendületet vettem, és elkiáltottam magam:

– Itt jön a csodálatos Pók-em-ber!

Németh (B.) Eszter: A kis szürkekocsis vándorcirkusz újabb kalandjaiból - Learn to fly

(c)Ritter Ottó 

Bongyifürt és Szösziöcsi szerencsére kimaradtak a kaland elejéből, mert az egyáltalán nem érdemelt hétvégét töltötték Nemmondomhol. Kóconborzas örült neki, bár így utólag már ő is nevetett az egészen, de akkor, ott az erdősáv szélén, a vaksötétben... Hát izé, ott is nevetett.
Tulajdonképpen vicces volt, már eleve az indulás. Kóconborzasnak ugyanis több és jobb dolga is lett volna a fesztiválozás helyett, csak éppen egy őrült pillanatában eldöntötte, hogy neki ez most kell. És még végig is dolgozza, mert olyat, hogy Kóconborzas csak úgy ül és nem csinál semmit?! - Tulajdonképpen fel kellene lépnem ezzel a cirkuszban, ha tudnám, hogy kell csinálni! – sóhajtotta, de a barátnője, MindennekEllenére csak a fejét csóválta.