Újlaki-Nagy Júlia versei

 

Homokleves

Amikor még kicsi voltam,
és Gyurika mamája a szomszédban lakott,
egész nyáron Gyurikával
parittyáztuk a galambokat,
pedig egyikünk sem akarta őket megenni.
Azt mondtam, játsszunk inkább komolyabbat,
így megígérte, hogy majd feleségül vesz,
én pedig homoklevest főztem neki
a házfal és a szőlőlugas között.
Aztán azt játszottuk, hogy ő a részeg férjem,
és fájt a hátam, amikor a falnak lökött,
de amikor azt mondtam neki, hogy büdös a szája,
hazafutott a mamájához.

Amikor még kicsi voltam,
egyedül ettem meg a homoklevest.

Kelemen-Czakó Rita illusztrációi

Luca forog

Anyukám azt mondja:
– Ez a gyerek forogva született,
alig fordulok félre, körbejárja a fél világot!
Pedig én csak a körhintákat szeretem,
és pörgetni a biciklim kerekét,
és gurítani a tányért, amíg üres,
és karikákat rajzolni a pocsolyákba,
és körbefutni apát, amikor hazajön,
és pördülni, amikor valaki táncolni hív,
és forogni, amikor a felhőket nézem,
és a szemeimet forgatni, ha nagyi azt mondja:
– Elnövi majd az önmaga körül való forgást!
A tanci azt mondta:
– Holnap a Föld keringéséről,
az évszakok körforgásáról fogunk tanulni.
Remélem, holnap végre
kiforoghatom magam. 

 

 

Karácsonyfa

A legszebb nyár az volt,
amikor sárkányokat hoztak a Gabi-boltba,
és anyu megengedte, hogy elsétáljak
a járdán, a három gesztenyefa mellett
egészen a templomon túlig,
a messzi Gabi-boltig.
Gabi bácsi éppen akkor csomagolt
sok-sok színes sárkányt
a magas polcokra,
s Eszti néni nekem adott egyet,
a visszajáróra meg három cukorkát.
Aztán elkérte Norbi a sárkányom,
aztán elkérte Palkó a sárkányom,
aztán elkérte Kriszti a sárkányom,
aztán reptettem én is a sárkányom.
De jaj, felakadt az akácfára!

Elment Norbi is a Gabi-boltba,
Eszti nénitől sárkányt vett magának,
aztán elkérte Palkó a sárkányát,
aztán elkérte Kriszti a sárkányát,
aztán reptettem én is a sárkányát.
De jaj, felakadt az akácfára!

Elment Palkó is a Gabi-boltba,
Eszti nénitől sárkányt vett magának,
aztán elkérte Kriszti a sárkányát,
aztán elkérte Norbi a sárkányát,
aztán reptettem én is a sárkányát.
De jaj, felakadt az akácfára!

Elment Kriszti is a Gabi-boltba,
Eszti nénitől sárkányt vett magának,
aztán elkérte Norbi a sárkányát,
aztán elkérte Palkó a sárkányát,
aztán reptettem én is a sárkányát.
De jaj, felakadt az akácfára!

A legszebb nyár az volt,
amikor sárkányokat hoztak a Gabi-boltba,
és felakadt az akácfára a sárkányom,
és felakadt az akácfára Norbi sárkánya,
és felakadt az akácfára Palkó sárkánya,
és felakadt az akácfára Kriszti sárkánya,
mi pedig nevettünk, vihogtunk,
hogy milyen szép színes lett
az akáckarácsonyfa.

Szerkesztette: Miklya Zsolt

Kiss Dorina: Sanyi te, hallod-e? Jer ide!

 

Illusztrációk: Kelemen-Czakó Rita

Szabi idegesen rugdosta a kavicsokat, miközben hazafelé tartott az iskolából. Eredetileg focizni akart a barátaival, utána pedig a Soccer Trainer 23-mal szeretett volna játszani, amíg bele nem alszik. A nagyívű terveket pillanatok alatt földig rombolták az iskolában: Petőfi Sándorról kell írnia – bármit – hétfőre. Most még csak csütörtök van, a hétvégét nem ezzel akarja tölteni. Olyan ez, mint a foghúzás: jobb rajta túlesni minél előbb.
A költő kétszáz éve született. Ünnepséget is rendeznek, amelyen felolvassák a legjobban sikerült műveket. Szabadon választhattak témát, de Szabit ez nem vigasztalta. Egyáltalán nem érdekelte sem Petőfi, sem a költészete. Igazából semmilyen vers sem érdekelte. Ha már muszáj olvasni – márpedig néha muszáj –, inkább a regényeket választja. Apa már kiskorában mesélt neki az Egri csillagokból, és A Pál utcai fiúk sem rossz.
De most mit kezdjen ezzel az feladattal?
– Hé, kölyök, vigyázz már! – kiáltott rá egy biciklis, aki elé majdnem kilépett az úttestre.
– Bocsánat! – motyogta Szabi lehajtott, vörös fejjel. Egyre dühösebb lett, nagy csattanással vágta be a szobája ajtaját, ahogy hazaért.
– Mi a baj, kisfiam? – kopogott be hozzá anya.
– Semmi! – érkezett a tartalmas válasz.
– Ugye, nem bántottak? – kérdezte Dóra, akiben rögtön bekapcsolt az anyatigris gomb.
– Nem, csak egy hülye plusz házi miatt nem tudok semmi normálisat csinálni ma, de lehet, hogy még holnap sem – morgott Szabi.
Anya megkönnyebbülten sóhajtott.
– Segítsek?
– Nem kell, megoldom! – Először azért bekapott egy mindentbele szendvicset, aztán játszani kezdett, hogy erőt gyűjtsön a nagy munkához. Egyszer csak valaki megkopogtatta a hátát.
– Mi van?! – hördült fel.
– Hja, fülemnek ily szavak nem dalolnak szépen! – szólalt meg mögötte egy fiatal férfi hangja.
Szabi ijedten fordult hátra: Petőfi Sándor állt előtte, teljes valójában.
– Te vagy az, Sándor? Elnézést, Ön az, Sándor? – javított ijedten. Be nem vallotta volna, de néha összekeverte a költőket. Milyen kellemetlen lenne, ha Arany Jánost lepetőfizné! Bár pont ő valószínűleg csak nevetne.
– Én vagyok Petrovics Sándor. Mondhatod, hogy te, ifjúi, zsenge még a szívem.
– Sándor, mesélnél pár érdekes dolgot magadról? Nagyon bírnak ám téged! Képzeld, pont rólad írunk az iskolában, amúgy nagyon boldog kétszázadik szülinapot!
Petőfi büszkén kihúzta magát. Nem értett minden szót, de sejtette, hogy dicséretet kapott.
– No, legény, kérdezd, kit ürömével a tapasztalás sötét poharából annyiszor kínált!
Szabi a „kérdezd” után elvesztette a fonalat, de ennyi elég volt neki.
– Miket szerettél csinálni a versíráson kívül? Fociztál? Mit játszottál? Tényleg sokszor voltál szerelmes? Rossz gyerek voltál? Hogy lettél híres? Én is az szeretnék majd lenni! Járok külön edzésre is, de a youtube meg a tiktok nem tetszik, nem szeretném ott sztárolni magam. Több csaj az osztályomból sminkelős videókat tölt fel, vagy állatosat, hátha befutnak, de szerintem ez nagyon ciki.
A költő mindig éleseszűnek tartotta magát, de most úgy érezte, mintha idegen nyelven szóltak volna hozzá.
– Nem bírom szavaid tengerét – kezdte. – Mondd újra őket!
Szabi sóhajtott egyet: „Tiszta anyám…” – gondolta, de aztán elszégyellte magát. Mégiscsak Petőfi áll előtte.
– Mit szerettél, illetve mit szeretsz csinálni? – kezdte újra.
– Szabadság, szerelem! E kettő kell nekem! – mosolyodott el Sándor. No meg néha kávé és bor. Ötévesen egyszer elcseném nagyapám borát, mire apám majdnem megvesszőzé az ülepemet, de nagyapám megmentett. Igaz, először ő kínált. Később a bor már nem ízlék annyira, de a rímek szépen csengtek, ezért megírám a borozó versemet, miközben igazábul inkább vizet ivék. 

Szabi nagyot nevetett:
– Akkor te bort prédikálsz, és vizet iszol! – kiáltotta.
– Biza, nagy mesélő vagyok. Iskolába jártamban azt mondtam társaimnak, hogy leütöttem egy bika lábát a baltámmal, de úgy, hogy az térdre rogyott előttem. Hisz jóapám is így vitte a jószágot mészárszékre!
Egyre jobban belemelegedett, csak úgy csillogott a szeme, ahogy felelevenedtek a régi, szép emlékek.
– Volt pár jó cimborám, mikor annyi idősek voltunk, mint most te. Mindenféle okos tervet ötöltünk ki, miközben betyár módra pipafüvet szívtunk. Én Becskereki nevét választottam, de akadt köztünk Garibaldi, Robin Hood, Tell Vilmos, és a zsarnok király megdöntését tervezénk. De a történet végét úgyis ismered – tette hozzá szomorkás félmosollyal.
– Kérdezéd a szerelmet – folytatta. Azt bizony jól ismerem. Beleestem, benne vagyok.
Nem láthatok, nem hallhatok. Juliskámat biztos ismered hallomásbul, de jutott hely a szívemben Vilmának, Rozáliának, és még sorolhatnám napestig. Keresd csak te is bátran ezt az érzetet, ne félj tűle! S ha az asszony elégeti hozzá írt remekeid halála előtt, ne rendülj meg! Talán csak téged óva. Az se baj, ha nem főz az asszony, és a fogadóból érkezik az ebéd. Legalább nem kell megenni anyánk tyúkját, jobb, ha az csak tojik.
Szabi csak ámult: ilyen vagány ez a Petőfi Sándor, nem is tudtam! Ha ezt elmesélik az órán, biztos jobban figyeltünk volna – futott végig az agyán.
Éppen balról jobbra fordult a fotelben, ahol a konzol nyomkodása közben elaludt, mikor anyukája óvatosan megsimította a fejét.
– Szabi, hogy áll a Petőfis házid? – kérdezte halkan. A fiú még kissé álmosan, de huncut félmosollyal válaszolta:
– Azt hiszem, meglesz… Képzeld, vele álmodtam, és nagyon érdekes dolgokat mesélt. Szerintem több közös van bennünk, mint gondoltam. Egészen jó fej!

Dávid Ádám: Bébikönnyű – gyerekversek

Pólyadal

 

Nem véletlen, hogy a gólyád
szereti a babapólyát.
Mikor indul az a gólya,
palacsintatölteléknek
babádat beadagolja.

Mi mindenre jó a pólya!
Nem riszál babád popója,
idegek megnyugtatója.
Bújtasd bele a csöppséged:
tiszta faló (à la Trója).

 

Kelemen Czakó Rita illusztrációja

 

 

Babaverda

 

Bepörög a, bepörög a
babaverda motorja.
Nincs ki mind a négy kereke,
úgy jár, mint a motolla.

Elutazik, elutazik
babaverda jó messze.
Úticélja a játszótér,
itt van gyalog öt percre.

Begurul a, begurul a
babaverda-szervizbe.
Kap egy babaolajozást,
és csobban a kád vízbe.

Lemerül a, lemerül a
babaverda aksija.
Megtöltik energiával,
jól feltankol vacsira.

Betolat a, betolat a
babaverda-garázsba,
várja őt az autós mese,
meg a puha kiságya.

Kelemen Czakó Rita illusztrációja

Majoros Emma: Álomba ringat a Láz

 

(c) Kelemen Czakó Rita

 

Mikor betegek vagyunk, olyan kellemes lenne, ha át tudnánk aludni a legrosszabb pillanatokat. A fájó gyomrot, a kaparó torkot, a görcsös migrént és a Fluenza többi rémes mellékhatásait. Anya gyakran emlegeti a lázak álmát, mikor beteg vagyok, így hát egyértelmű volt a megoldás. Megtanítottam az én Lázamat, hogy meséljen nekem lázálmokat, és ringasson nyugtató pihenésbe mihamarabb, mielőtt rám tör az émelygés. Azoknak, akik ezt nem tudják megtenni kevésbé együttműködő Lázukkal, megosztom a legszebb lázálommesét.

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy apró tündér. Háza egy nagy kastély volt, melyben minden szép és jó megpihent. Aranyozott tükrök, gyöngyberakásos képkeretek, selyemhuzatok és még sok-sok kincs, amit máshol nem talál meg az ember. Mégis, az apró tündér nem a kastélyban érezte magát otthon. Főleg mikor támadtak a Fluenzák. A Fluenzák aljas nép, a környező falvakban lapultak meg, és évente néhányszor rájuk jött a rabolhatnék. Hova máshova mentek volna hát fosztogatni, mint az apró tündér kastélyába, ami telis-tele volt kincsekkel. Mindig váratlanul érkeztek, de leginkább télen jöttek, hiszen a tündér bundái és usankái tökéletesek voltak a hideg hónapok csípős szele ellen.

Bertóti Johanna: A róka és a holló

 

 

Illusztráció: Czakó Rita

Bertóti Johanna: A róka és a holló
+ egy variáció Romhányi József nyomán


Álljon itt kezdetnek a három karakter:
A róka, a holló s egy darab camembert.


Jókora sajt pihen egy tisztás peremén.
Hogyan került oda, meg nem fejthetem én...


Egy holló érkezik, kémleli a sajtot,
Egyik fa ágán ül, a szárnyával csapkod.


Ő maga sem tudja: merje megkóstolni?
Mi van, ha mérgezett, vagy túl régi holmi?


Ha jobban megnézi, hát, elég penészes...
S ekkor jön a róka – enyhén szólva éhes.


Ámde gyanús neki, hogy hollónk nem mozdul.
Lehet, el akarja veszejteni orvul?


Így aztán megszólal: „Kedves holló koma,
tálalva van, látja, a finom vacsora.”


Erre így a holló: „Róka koma, kérem,
csakis Ön után majd, legyen a vendégem.”


Erre meg így felel a ravaszdi róka:
„Hogy Ön előtt egyek, szó sem lehet róla!


Illetlenség lenne, kérem, parancsoljon!”
Mire így a holló: „Csak Ön után, mondom.”


Így a magáéból egyikük sem hagyna.
És ekkor előjön a fűből egy hangya.


Jó izmos egy szerzet (nem jelentettük be,
csak besétál lazán a történetünkbe.)


Nem is tétovázik, megfogja a sajtot,
amire a holló meg a róka hajtott.


És camembert-estől eltűnik a hangya,
Pontosan így történt, egy szavam se hanta. 

Élő víz

A Biblia tanítása szerint Isten szava olyan, mint az élő víz: felfrissít, megelevenít, új életet ad. Ezzel a gondolattal búcsúznak a szerkesztők, Miklya Luzsányi Mónika és Kiss Lehel.
No, és persze egy búcsútörténettel, amit Lehel írt és Kelemen-Czakó Rita készített hozzá illusztrációt.

Hódi Veronika: Látogatás az oroszlánveremben

Grafika: Kelemen-Czakó Rita

Németh Eszter: Eszter könyve

Grafika: Kelemen-Czakó Rita

Szabó György: Csillag Betlehem fölött

Grafika: Kelemen-Czakó Rita

Kalas Zsuzsa: Bálám szamara

Grafika: Kelemen-Czakó Rita

Forrás: Miklya Luzsányi Mónika: Józsua és az állatok

Parakletos Könyvesház