 |
| Lanczinger Mátyás illusztrációja |
Elindulni, mint az éjszaka!
Elindulni, bele a közepébe.
Mondjuk így, hol volt, hol nem
volt. Egy hol volt, hol nem volt lakótelep. Valahol. Túl a hétmérföldes
vakondtúrásokon. Vakondvájta malacmezőkön. A lakótelep hetedik emeletén a
kilences lakásban élt egy nyugdíjas nénike és egy nyugdíjas bácsika. Gyerekük
nem volt, nyugdíjuk kevés, szeretetük nagy. Olyan nagy volt a szeretet, hogy
alig fért el bennük.
Hiába adtak belőle egymásnak,
nagy volt.
Hiába adtak belőle a
szomszédoknak, nagy volt.
Hiába adtak belőle szinte
mindenkinek, nagy volt.
Szerettek volna kezdeni valamit
azzal a nagy szeretettel.
Jó lenne egy kisgyerek. Egészen
icike, egészen picike – mondták ébredéskor.
Jó lenne egy kisfiú. Egészen
aranyos, egészen arany – mondták lefekvéskor.
A nénike soha nem álmodott. A
bácsika mindig.
Egyik álmában hosszú utazáson
vett részt.
.jpg){kind=spacer}