A tojás mindig is a legizgalmasabb
dolgok egyike volt. Kezdjük például a kérdéssel, amire mindeddig senki nem
adott megnyugtató választ. Mi volt előbb: a tyúk vagy a tojás?
Hát, ezt bizony én sem tudom
megmondani nektek. A tojás maga a rejtély. A csoda.
Törékeny is, kemény is. A formája is
különös. Mi minden kelhet ki belőle… lehet, hogy
egy sárga, csipogó pihegombóc? Vagy
egy kopasznyakú sasfióka? Hangyászsün? Hattyú? Kacsacsőrű emlős? Aprócska krokodil?
Kiskígyó? Dinoszaurusz? Verébfióka? Vagy maga a hétfejű sárkány…? Persze
sokféle tojás van, és aki ért a tojásokhoz, pontosan tudja, hogy a szürke,
foltos tojásból a pettyeslile bújik elő, a puha, fehér kis golyó pedig a
teknősé.
Vannak olyanok
is, akik egyáltalán nem várják meg, hogy bármi is kikeljen a tojásból, hanem
egészen egyszerűen megeszik. Sütnek belőle egy pompás tükörtojást vagy rántottát
szalonnával és kolbásszal. Mások keményre főzik és felkarikázzák. Ők nem sokat
gondolnak a tojás titkára, egyszerűen csak éhesek. Az éhség pedig komoly dolog.
András, a fiatal suszter nagyon jól ismerte
az éhséget. Az apró faluban, ahol lakott, alig-alig volt szükség a munkájára.
Pedig ismerte ő a cipőkészítés csínját-bínját, tudott varrni szattyánbőr
topánkát, gyöngyös selyemcipellőt és olyan, de olyan fényes, rámás csizmát,
hogy a király is minden kincset megadott volna érte… ha ugyan az aprócska
faluban lakott volna király. A gyerekek és az asszonyok nagy része mezítláb
járt télen, nyáron, vagy ha nem is mezítláb, hát maguk készítette saruban
szaladtak a mezőre. Csizma minden házban akadt, de a sarka nem kopott el szinte
soha, hiszen csak ünnepen viselték, ha a templomba mentek, vagy keresztelőre,
esküvőre. Így aztán András csupán néha-néha foltozott meg egy-egy sarutalpat,
olykor-olykor sarkalt csak meg egy-egy rámás csizmát. Idejét azzal töltötte, hogy bársonyból
varrogatott a városi asszonyok pufók babájának kiscipőt, amire felesége, a
kedves Anna virágokat hímzett. De ebből bizony nem tudtak megélni, szűkösen
telt csak a mindennapi betevőre.
 |
| Kim Amate, katalán művész alkotása |
Volt azonban Andráséknak egy kedves pöttyös tyúkocskájuk, Kotty. Kotty
minden áldott nap két tojással járult hozzá a családi étkezésekhez, tavasszal
pedig kiköltötte fiókáit gondosan óvott kicsiny tojásaiból. A nagyobbacska
csirkéket András nyár elején eladta a vásárban, egyből pedig kicsit szomorúan
aranysárga levest főztek. Kotty, mint a gyöngytyúkok általában, meglehetősen
ijedős volt.