Váróterem a fa alatt (Kiss Dorina és Varsányi Orsi alkotásai)

 

Varsányi Orsi illusztrációja

Kiss Dorina: Váróterem a fa alatt

Szomszéd tyúk a táskámon
Üldögéljen, nem bánom!
Ráérősen kukucskál,
Kávémban kecske turkál.
Ezerfelé figyelek,
Hogy lássalak titeket!
Álldogáltok fák között,
Lyukat metszek, kötözök.
Olyan gyors a mozdulat,
Győz a fény, a sor halad. 

(Richárd doktor)

A falunk nem arról híres, hogy itt van a világ közepe, hanem arról, hogy nálunk még a fák is úgy nőnek, hogy útban legyenek. Nem egyszerű megtalálni minket: kevesen akarnak ide jönni, és még kevesebben teszik meg. De egy nap megjelent egy férfi.
     Volt nála egy fehér doboz, körülbelül akkora, mint egy átlagos méretű aktatáska, csak vaskosabb. A közepén egy hatalmas vörös kereszt terpeszkedett, ami úgy ragyogott már messziről, mint neonreklám a sivatag közepén. A falu bölcse, aki már csak annyit látott, hogy a látogatónál van valami fehér, és az valószínűleg nem egy albínó oroszlán, azt mondta:
     – Ez egy fontos ember! Érzem. Lehet, hogy a csokoládégyártól jött, és karácsonyi szállítmányt hozott.

Kukucs! Itt vagyunk!

 

Varsányi Orsi grafikája

Nyisd ki a szemed: ugye, látsz? Most csukd be: nem látsz. El tudod képzelni, milyen lehet csukott szemmel élni? Csak homályos foltokat látni, egyre kevésbé érzékelni a fényt, amíg örökös éjszaka vesz körbe, és csak a hangokat hallod?

Afrikában rengeteg embert és nagyon sok gyereket sújt a szürkehályog nevű szembetegség, amely fokozatosan a látás teljes elvesztéséhez vezet. Ezt a betegséget egy gyors műtéttel lehet gyógyítani, ám Kongóban sokáig nem volt orvos, aki ezt el tudta volna végezni. Hardi Richard magyar szemészorvos, aki 1995-ben utazott először Kongóba, azóta annak szenteli az életét, hogy meggyógyítsa a szürkehályogtól vagy más szembetegségtől szenvedő embereket. Munkájáról blogot vezet, ahol részletesen elolvashatod az élményeit.

Richard doktor munkáját 2015 óta dokumentálja Hajdú D. András fotográfus. Képein nemcsak az orvos munkájába nyerhetünk bepillantást, hanem az emberek életébe is. Megelevenedik az esőerdő, bepillanthatunk az otthonok belsejébe, együtt hordhatjuk a fejünkön egyensúlyozva, nagy kosarakban a mosnivalót az asszonyokkal, vagy focizhatunk a gyerekekkel. Az Író Cimborák András képein keresztül kukucskálnak be a misszió világába.

A következő hónapokban megismerheted a fotókat, amelyek az Író Cimborákat és illusztrátor társainkat alkotásra késztették. A fotók alapján versek, mesék és képek születtek, majd láncjátékként ezekhez új illusztrációk, szövegek készültek. A szövegekbe egy afrikai nyelv, a lingala szavait is becsempésztük, minden bejegyzés végén találsz egy szószedetet, hogy biztosan megértsd őket. Az alkotásokat nyolc témába soroltuk: először az ovisoknak és kisiskolásoknak szóló szövegeket és képeket tesszük közzé, majd az iskolásoknak és nagykamaszoknak való alkotásokat. Kövesd a blogot, Facebook- és Instagram-oldalunkat, hogy ne maradj le a legnagyobb kalandról! 

Megismerheted velünk az afrikai állatokat, találkozhatsz vízitündérrel, varázslókkal és boszorkányokkal, bátor gyerekekkel és furfangos majmokkal! Megtudhatod, milyen teljes sötétségben élni, vagy azt, hogy milyen érzés lehet, amikor egy idegen orvos visszaadja a szemed világát. Elringat a lingala nyelv ritmusa, és akár esőtáncot is járhatsz az afrikai gyerekekkel.

Nyitva a szemed, és nem látsz? Cseppet se aggódj, jön Richard doktor! Láss csodát, és pillants bele egy különleges afrikai misszióba, ahol a gyógyításból gyerekirodalom és közös alkotás születik!

Szeretettel:

Az Író Cimborák és illusztrátor barátaink

Dr. Hardi Richard és Hajdú D. András
Fotó: Chiruza Toussaint

Dr. Hardi Richard missziójáról:

1995-ben kezdett el szemészorvosként dolgozni a kabindai kórházban (a Kongói Demokratikus Köztársaság középső részében fekvő Lomami tartomány fővárosában). Mivel áram csak napi két órát volt a városban, a műtéteket is csak ez idő alatt lehetett elvégezni – kezdetben sokszor maga által barkácsolt eszközökkel. A térségben dúló háborúk idején Richard testvér a közösség lelkipásztora is volt, de még a nehézségek ellenére sem hagyta el a várost. „Háborúban nagyobb szükség van a kórházra, mint békeidőben” – indokolta meg döntését. A gyógyítás mellett szentségimádást és folyamatos rózsafüzér imádkozást szervezett. Szemorvosi teendőit pedig egyetlen napra sem függesztette fel azóta sem.

Hajdú D. András fotográfiái

Hardi Richard munkáját Hajdú D. András 2015-ben dokumentálta először. Az első képét a National Geographic címlapján publikálta. Először egy ösztöndíj keretein belül ment Kongóba, ahol akkor 6 hetet töltött. Azóta több alkalommal is visszament, hogy Hardi Richard munkáját dokumentálja, és egy dokumentumfilmet is készített róla. 

A projekt tartalomjegyzéke és alkotóinak névsora folyamatosan frissül, ide kattintva éred el.

A felhasznált fotók egyre bővülő galériáját pedig itt találod.

Fogas Dávid: Apacs és az indiánok

 

Varsányi Orsolya illusztrációja

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy barna színű vadló, egy musztáng, Apacsnak hívták. Észak-Amerikában élt a Tigrisszemek nevű indián törzsnél. Egy kisfiú lova volt, akit Tigriscsíknak hívtak. Ahogy az az indiánoknál szokás, mindenki nagyon szerette a lovakat, például Apacsot is. Mindennap lovagoltak rajta, etették, itatták és ápolták.

A törzs lakóhelyén kívül, a pusztában vadlovak éltek. Apacs sokszor figyelte őket a karámból. Hiába volt jó dolga, mégis irigység és féltékenység fogta el, amiért ők szabadon futkározhatnak.

Egy este, amikor a többi ló aludt, Apacs rugdosni kezdte a karám ajtaját, de nem tudta kinyitni. Másnap reggel Tigriscsík észrevette az ajtón a rugdosás nyomait. Megijedt, és a következő éjszakára odaláncolta a lovat a fakarám falához, nehogy megszökjön. Apacs nagyon mérges lett. Fújtatott és prüszkölt, a patájával kaparta a földet. Addig ágaskodott, míg erősen meghúzta a láncot. Elszakadt a kötőfék, amihez a lánc rögzítve volt, és csörömpölve hullott a földre. Ettől a ló még jobban megijedt, és még vadabbul rúgkapált. Az egyik rúgással véletlenül sikerült kitörnie a karám ajtaját. Apacs meglátta, hogy végre szabadulhat. Kivágtatott a karámból, átugrott a kerítésen, és már vágtatott is a pusztaságban. Nem is érzékelte, hogy néhány helyen megsérült.

Másnap reggel, amikor Tigriscsík korán reggel a karámhoz jött, hogy reggelit adjon a lovának, sehol sem találta. Látta az elszakadt láncot, a kidöntött ajtót. Kétségbeesve sírni kezdett, és nem tudta, mitévő legyen.

Közben Apacs végre szabad volt. Nem vágyott vissza a fogságba, eszébe sem jutott a gazdája. Inkább száguldott a pusztán, mint egy versenyautó. Amikor elfáradt, lelegelt egy fél rétet, aztán hempergőzött, és boldogan prüszkölt a fűben. Megszomjazott, ezért elügetett a közeli patakhoz, és annyit ivott, amennyi csak belefért. A patakból nem fogyott el a víz, mint otthon a vályúból. Amikor eszébe jutott, milyen jó a szabadság, újra rohangálni és nyihogni kezdett örömében.

Így telt el az első nap. Másnap elindult, hogy felfedezze a környéket. Szép, napsütés tavaszi idő volt, cirógatta a szellő. Apacs végignyargalt a réten, míg észre nem vette, hogy a távolban egy egész vadlóménes legelészik. Na, több sem kellett Apacsnak, odavágtatott és üdvözölte a ménest. A vadlovak megörültek neki, befogadták a ménesbe, és megmutatták a környéket. Apacs szinte repkedett az örömtől, nem is figyelt a lába elé, mert éppen a tájat nézegette. Aztán egyszer csak megbotlott, és majdnem lecsúszott az egyik sziklás peremről. A ménes vezére hátranézett, hogy minden rendben van-e. Amikor látta, hogy nincs semmi baj, intett a fejével, és tovább lépkedtek.

Békés Márta: Lefóliázva

Varsányi Orsi illusztrációja

Békés Márta: Lefóliázva

Fólia, fólia fénylik,

tág szemedet odavonzza,

titkos ígérete csábít,

lányt, fiút helyre pofozza.

Fólia, fólia lankad,

műanyaga sose bomló,

zizzen a kézben hangja,

lásd be, veszélyben a bolygó!

Fólia, fólia sápad.

Jaj, ha ma zúdul az ármány!

Fény törik, átjön a prizma,

szökken a tarka szivárvány!

Fólia, fólia fonnyad,

vágyik a szív a tilosba,

megbabonázhat a végén…

sámli vezet a magasba.

 

szerkesztette: Nagy Izabella