Világjáró bajusztúra

Az emberek imádnak tízes listákat készíteni. Összegzik és rangsorolják például a legjobb hangú énekeseket, a legviccesebb filmeket, a legszívesebben fogyasztott ételeket, a legbambább fizimiskájú kutyusokat, a leghíresebb bajuszokat… Nem vicc, hiába mosolyogsz most, kedves olvasóm, tényleg létezik olyan bajuszlista, melyre a világ tíz legismertebb bajuszának tulajdonosa került. A lista élén Salvador Dali „eszement”, fölfelé pördülő cérnabajusza áll, maga mögé utasítva Hitler, Chaplin, Poirot, sőt Freddie Mercury kackiás bajuszát is.

Vajon miért olyan fontos teremtmények a bajuszok, hogy saját toplistájuk is van? Vig Balázs Három bajusz gazdát keres című mesekönyvében megválaszolja e kérdést, ugyanis lerántja a leplet a bajuszok viselt dolgairól, sőt azt is kinyomozza, hogy a híres embereket a saját bajuszuk tette híressé. Merthogy a bajuszok csudálatos teremtmények! Nemcsak palástot viselnek, akár a királyok, és csákányt forgatnak, akár a bányászok, hanem beszélnek (Mit beszélnek?! Rongyosra rojtozzák a szájukat!), énekelnek, muzsikálnak, sőt, ha úri kedvük úgy tartja, világot járni indulnak, és olyan kalandokba keverednek, hogy azokat egy hétpróbás betyár is megsokallaná.

Vig Balázs három bajusszal keveredett közelebbi ismeretségbe mesekönyvének megírása során, így magától értetődik, hogy e három bajusznak fontos szerepet osztott készülő alkotásában. A kötetet lapozgatva mi, olvasók is megismerhetjük Pöndöri uram csodaszép, Fancsali uraság csodahosszú és Hóborti úr izgő-mozgó bajuszát, név szerint Kunkori komát, Harcsa szomszédot és Kedves bajuszt. Miután e három szőrcsomó – vagy fogalmazhatnánk úgy is: szőrmasni – körbekalauzol bennünket a varázslatos Születésnapfalván, elkísérhetjük őket egy-egy kalandos vándorútra, melyek során Kunkori koma Torzomborzi komává válik, tejet iszik és a szomorú zsiványok közé áll, Harcsa szomszéd feleséget keres, Kedves bajusz pedig a városba szökik, ugyanis trombitaművésszé szeretne válni.

Vig Balázs szerző úr persze nem szándékozott e nevezetes bajuszok által háttérbe szorulni, saját magát is beleírta a történetbe, mégpedig a bajuszfóbiás Író úr személyében, akinek nemcsak a bajuszok iránti ellenszenvét, hanem saját félénkségét is le kell küzdenie. Ebben segít neki az orra alá telepedett Kedves bajusz, aki van annyira önfejű (netán önbajszú?), hogy ha úgy tartja kedve: trombitálgat vagy csálén konyul, esetleg szemtelenül belelóg a levesbe. Kettejük civódása, majd szövetségre lépése egy izgalmas, közös kaland kezdete.

Hogy hogyan végződhet egy ilyen Vig Balázs-féle világjáró bajusztúra? Épp ahogyan elkezdődött: mosollyal, kacsintással, bajuszpödörgetéssel. Mindezek Balázshoz hasonlóan víg, rajzos kedvű krónikása Kárpáti Tibor, aki az ábrák nyelvére fordította e kunkori történetet.

Csík Mónika

(Vig Balázs: Három bajusz gazdát keres, Móra Könyvkiadó, 2010, 94 oldal) 

Kiss Ottó: Elönt a víz

Béla bácsi nagyon szeretett olvasni. Ősztől tavaszig sokat ült a városi könyvtár olvasótermében, hogy otthon minél kevesebbet kelljen fűtenie. Néha egész nap olvasott, újságokat vagy könyveket, válogatás nélkül szinte minden érdekelte.

      Egyik délelőtt hosszú regénybe temetkezett. A történet egy idős férfiról szólt, bizonyos Pantics Vilmosról, aki annyit ült a könyvtár olvasótermében, hogy a városra zúduló árvíz is ott érte. Pantics Vilmos aznap úgy belefeledkezett az olvasásba, hogy nem hallotta a veszélyre felhívó figyelmeztetéseket. Még akkor sem mozdult, amikor már a bokáját mosta a víz, pedig a könyvtáros kisasszonyok többször is felszólították, hogy hagyja el a helyiséget. 

      Amikor Béla bácsi ehhez a részhez ért, becsukta a könyvet, és felállt az asztaltól.

      – Maguk nem jönnek? – kérdezte kifelé menet a könyvtáros kisasszonyokat. – Itt fulladnak meg a könyvek között! – mondta sűrű fejcsóválások közepette, és igyekezett minél gyorsabban magára venni a kabátját.  

      A könyvtáros kisasszonyok összenéztek a háta mögött.

      Béla bácsi kilépett az utcára, ám vizet sehol se látott. De amikor rádöbbent, hogy az egészet csak olvasta, hirtelen erősen gyöngyözni kezdett a homloka, és néhány perc alatt teljesen elöntötte a víz.

      – Biztosan megszakadt bennem egy gát – állapította meg, aztán letörölte a homlokát. 

     Hazafelé indult, de közben gondolatban hordani kezdte a törmeléket, amelyből majd újra felépítheti azt a gátat: a, á, b, c, cs, d, e, é, f, g, gy, h, i, í, j, k, l...

    

     (Megjelent a Liliputi trónkövetelők - tizenöt mesenovella c. kötetben, Cerkabella, 2012)