Ábrai Barnabás illusztrációjával
Napfényes,
koradélutános szobabelső. Nagyon ikeás az egész, áttetsző barackvirágszínű
függönyökkel meg világoskék-fehér rongyszőnyegekkel. Egy vajszínű szövetkanapén
egy huszonöt körüli nő alszik, könnyű világoskék szövettakaróval betakarva, az
egyik keze lelóg a földre.
A
takaró mocorogni kezd, előbújik alóla egy ötévesforma kiskrapek. Még némi
délutánialvás-morzsa van a szemében, de kidörgöli se perc alatt. Igazi
szemesemálljól kölök. Már nézi, mivel szórakoztathatná a világot.
Kisfiú
Kormányos úr, a vízbe lóg a kezed! Idevonzza
az emberevő jégcápákat!
A
nő megpróbál tovább aludni, de látszik rajta, hogy tudja, hogy nincs esélye. A
fiú lovaglóülésben a nő hasára telepszik, és elkezdi rángatni a kezét.
Kisfiú
Egy hatalmas jéghegy közeledik! És egy csapat jégcápa!
Felboríthatják ezt a rozzant dereglyét! Kormányos, ébresztő! Veszélybe sodor
mindannyiunkat!
A
nő kinyitja a szemét és végre felhúzza a kezét a földről. Jobb is így, úgyis
elzsibbadt egy kicsit. Felül a kanapén, és álmosan szabadkozik.
Nő
Elnézést, első tiszt úr, kicsit
elpilledtem. Remélem egyetlen ragadozó sincs a láthatáron!
A
nő közben megpróbál feltápászkodni a kanapéról, de még mielőtt a lábát a
padlóra tenné, a gyerek észvesztő kiabálásba kezd.
Kisfiú
Még hogy egy?! Egy egész csapat!
Kormányos, azonnal félfordulat balra! Három jégcápa közeledik felénk!
Vérszomjasak és éhesek!