2014. január 19., vasárnap

Mészöly Ágnes: Kanapé, jégcápákkal (Forgatókönyv)


Ábrai Barnabás illusztrációjával



Napfényes, koradélutános szobabelső. Nagyon ikeás az egész, áttetsző barackvirágszínű függönyökkel meg világoskék-fehér rongyszőnyegekkel. Egy vajszínű szövetkanapén egy huszonöt körüli nő alszik, könnyű világoskék szövettakaróval betakarva, az egyik keze lelóg a földre.
A takaró mocorogni kezd, előbújik alóla egy ötévesforma kiskrapek. Még némi délutánialvás-morzsa van a szemében, de kidörgöli se perc alatt. Igazi szemesemálljól kölök. Már nézi, mivel szórakoztathatná a világot.

Kisfiú
 Kormányos úr, a vízbe lóg a kezed! Idevonzza az emberevő jégcápákat!
A nő megpróbál tovább aludni, de látszik rajta, hogy tudja, hogy nincs esélye. A fiú lovaglóülésben a nő hasára telepszik, és elkezdi rángatni a kezét.

Kisfiú
Egy hatalmas  jéghegy közeledik! És egy csapat jégcápa! Felboríthatják ezt a rozzant dereglyét! Kormányos, ébresztő! Veszélybe sodor mindannyiunkat!
A nő kinyitja a szemét és végre felhúzza a kezét a földről. Jobb is így, úgyis elzsibbadt egy kicsit. Felül a kanapén, és álmosan szabadkozik.

Elnézést, első tiszt úr, kicsit elpilledtem. Remélem egyetlen ragadozó sincs a láthatáron!
A nő közben megpróbál feltápászkodni a kanapéról, de még mielőtt a lábát a padlóra tenné, a gyerek észvesztő kiabálásba kezd.

Kisfiú
Még hogy egy?! Egy egész csapat! Kormányos, azonnal félfordulat balra! Három jégcápa közeledik felénk! Vérszomjasak és éhesek!


Igenis, első tiszt úr!
 A nő visszarántja a lábát. Egyre jobban belemegy a játékba, kitérdel a kanapé karfájával szembe, és lelkesen kormányoz, és parancsokat osztogat.

Mindenki a fedélzetre! Orrvitorlát megfeszíteni! Tatvitorlát lazítani! Mozogjatok, szárazföldi patkányok!
A gyerek lelkesen ugrál a kanapén, a kék takarót lobogtatja ezerrel, most ő a matrózok is, aztán első tiszt lesz megint, elővesz egy láthatatlan távcsövet, és kémleli a messzeséget.

Kisfiú
Harminc fok jobbra!

Harminc fok jobbra!

Kisfiú
Remek, azt hiszem, sikerült leráznunk őket! De kelet felől szörnyű hóvihar közelít!

Már érzem a széllökéseket! Ezer árboc és vitorla, ez bizony nem játék! Mi a parancsa, első tiszt úr?

Kisfiú
 Minden vitorlát bevonni! Kapaszkodjatok, ha kedves az életetek!
Mindketten ide-oda dülöngélnek a kanapén, hatalmas amplitudóval. Látszik, hogy ez most tényleg komoly vihar. Időnként kiáltanak valamit a másiknak, de az persze nem hallja a szél zúgásától. Egy-egy hullám is átcsap a fedélzeten. Végül az egyik lesodorja az első tisztet.
A kisfiú óriási lendülettel átesik a kanapé támláján, akkorát nyekken, hogy a nő egy pillanatra kiesik a szerepéből,

Minden rendben?
 de aztán látja, hogy igen, és folytatja

 Ember a vízben! Azonnal a mentőövet! Kötelet ide, matrózok!

Kisfiú
Segítség, mentsetek meg!
fuldoklik a gyerek a padlón –
Elsodor a víz!
– és egyre arrébb gurul a kanapétól.

Kötelet dobunk, első tiszt úr! Fogja meg a kötelet!
Ledobja neki a takaró felét. A fiú elkapja a csücskét, az asszony iszonyú erővel húzza, még vezényel is hozzá, mert most ő a kormányoson kívül még vagy három matróz is. A fiú már majdnem fent van a kanapén, amikor persze kicsúszik a kötél a kezéből, és pont jön egy jégcápa is… egy hajszálon múlik, hogy visszahúzzák a hajóba. Ott az asszony azonnal elsősegélyben részesíti.
Közben az előszobából hangok, sziasztok, effélék. A nappali ajtajában fiatalos apa jelenik meg, lazában, de munkából. Belép a nappaliba, a gyerek azonnal feléled.

Kisfiú
Kormányos úr, egy hajótöröttet látok észak felé! Egy szál deszkába kapaszkodik, alig van élet benne!
Az apa kapcsol, keresztülhasal egy kisasztalon, és evező mozdulatokat tesz, és közben haldoklik.

Férfi
Segítség, mentsenek ki, jóemberek.

Első tiszt úr, csak nem maga a kapitány az, akit a tegnapi hóvihar elsodort?

Kisfiú
De, igen, a kapitány! Kapitány úr, kitartás! Mindjárt átúszik egy matróz kötéllel!
Megfogja a takarót, és megint olyan fejest ugrik a parkettába, hogy csak úgy nyekken. A szülei ijedten néznek össze, de a hős matróz úszik rendületlenül a dohányzóasztal felé.

Vigyázat, jégcápák!
Fokozza a helyzetet. A gyerek az éltéért küzd, de épp felkapaszkodik a deszkára, aztán a kormányos és a matrózok behúzzák az uszadékfát a hajóhoz. A hős matróz és a kapitány felvergődnek a hajóra.

Kisfiú
Belőlünk nem esztek, mocskos ragadozók!
Megrázza az öklét a cápák felé, aztán megöleli az apját.
Végre újra a hajón, kapitány úr! Hoztál valamit a dolgozóból?






Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése