 |
| (c) Bódi Kati |
Száz éve, 1922. január 3-án született Nemes Nagy Ágnes, aki nemcsak a neve, hanem művei jogán is a magyar líra, gyereklíra „nagyasszonya”. Ő életművében is elválasztotta a kettőt: „...rájöttem, hogy a gyermekvers: műfaj. Itt lehet valamit csinálni. Híve vagyok annak, miszerint a jó gyerekvers is ugyanolyan verscsírából indul ki, mint a valódi vers. Csak a feldolgozási módja, az előadási módja más.”
Madarak című versében kishúgával beszélget a versbéli ÉN. Tekintetünket – a gyerekolvasó tekintetét – így a másikra és a világra irányítja, akinek és akiről mesél. Mert lényege szerint a vers is mesél:
Mennyi fényes, szép
madár!
Nem tudod, hogy merre száll?
Honnan jönnek?
– Nem tudom.
Merre mennek?
– Nem tudom.
Égre, földre, vízre szállnak?
Nádba bújnak?
– Nem tudom.
Mennyi fényes, szép
madár!
– Isten áldjon,
kishugom,
merre mennek,
megtudom,
fára mászom, vízbe úszom,
nád bugáját
széthuzom.
Jaj, ne menj el, mért
beszéltem,
megfázol az őszi szélben!
– Meg se fázom, meg se érzem,
merre mennek, megtudom,
megtudom,
és ha bírom, elmesélem.
Januári
témánk innen indul: „és ha bírom, elmesélem”. Az Író Cimborák arra vállalkoznak,
hogy írásaikkal követik a gyermeki kérést: „Mesélj nekem!” Mesékkel
válaszolnak arra a kérdésre is, mi tartotta össze az írói műhelyt tíz éven
keresztül. Hiszen január 22-én, a magyar kultúra napján és Weöres Sándor
halálának 33. évfordulóján leszünk tízévesek. Mondhatni, tízévesek mesélnek
tízéveseknek. Ez most a nemes és nagy feladatunk. Isten hozott, kishugom,
figyelj a mesére!
Szeretettel várunk minden gyermek és felnőtt olvasót január és február napjain
A szerkesztők:
Nagy Izabella, Miklya Zsolt
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése