Tükröm, tükröm mondd meg nékem...

 

(c) Bódi Kati 

Rossz voltam, s te azt mondtad, jó vagyok.

Csúf, de te gyönyörűnek találtál.

Végig hallgattad mindig, amit mondtam.

Halandóból így lettem halhatatlan.

(Átváltozás)

Az utazás a tükör mélyére és a Pilinszky100 nem csupán egy téma volt nálunk. Évzáró is.
Bár a 2021-es esztendő nem kedvezett a fizikai térben való utazásoknak, de a belső utazásoknak annál inkább!
A kazah-magyar szósátor tükröt tartva feltárta az azonosságainkat, az Otthonmesék második kiadása pedig sokunk belső otthonát mutatta meg. Romhányi rímei a görbe tükrös terembe invitáltak benneteket, hogy aztán nosztalgiázhassunk, meglássuk a jóban a rosszat és főleg a rosszban a jót.

A szeretet és a jó értelemben vett önszeretet, (mert azzal kezdődik minden,) képes halhatatlanná tenni, szárnyakat adni. Az, amit reggelente a tükörben látunk, a saját arcunk. A legnehezebb próba önmagunkban meglátni a szépet és a jót. A másikban könnyű, hiszen a szereteten át szemléljük.

Egy másik idézettel búcsúzunk, hogy átadhassuk a stafétát a mesék világának, az igazi téli, januári hangulatnak.
Egy idézettel, ami nekem (Eszter) különösen fontos, ami számomra a Cimborák kvintesszenciája, ha úgy tetszik, az égbolt maga:

"Ha madarat szeretsz, égbolt legyél, ne kalitka!"

(Szabó T. Anna)

Búcsúznak a téma szerkesztői:

Kiss Lehel, Németh Eszter, Széchey Rita