Békés Márta: Tünde néni és az IKT eszközök – Iskolamese

(c) Szabó Imola Julianna

        Ma a Tünde néni elhatározta, hogy kitesz magáért. Vetítés lesz, de csak, ha jók vagyunk.Már a szünetben elküldte a Katicát, a projektorért. Kiderült, hogy az bizony el van zárva a bések Ildikó nénijének a folyosói szekrényében, de ő csak délután jön.  

        Akkor fusson a Katica a titkárságra, és nyomozza ki, hogy hol van a szekrénykulcs. Fut a Katica a titkárságra, de bizony a titkár néni nem tudja, hol a szekrénykulcs, de azt tanácsolja, kérjék el a felsősök projektorát. Ezzel a javaslattal siet vissza a Katica. Akkor a Tünde néni azzal bízza meg, hogy járja végig a felsős termeket, és tudja meg, hogy kinél van a projektor, de szaporán, mert mindjárt becsöngetnek. Rohan a Katica osztályról osztályra, de bizony ott fölsős tanárt nem talál. Meg kell várni a csöngetést és meg még néhány percet, amíg a tanárok megérkeznek. De a tanárok nem tudnak semmit a fölsős projektorról, ők mindig az alsós Ildikó nénitől kérik el, ha nagy ritkán szükség van rá. Talán a portás többet tud, próbálja meg ott keresni azt a projektort, vagy mit.

    Szalad a Katica a portás bácsihoz, ő sem tud semmit, de van egy hatalmas kulcscsomója, hátha valamelyik nyitja a bések Ildikó nénijének a lakatra zárt folyosói szekrényét. Fut sebesen a kulcscsomóval Katica, próbálja a lakatot nyitni, de bizony egy kulcs sem illik a zárba. Szerencsére éppen arra sétál karbantartó Pista bácsi, és a nála lévő csavarhúzóval lecsavarja a lakatpántokat. Csakhogy a projektor nincsen ott a bések Ildikó nénijének a folyosói szekrényében. A Katica bánatosan menne vissza, ám ekkor mit lát, a harmadik osztály ajtaja tárva-nyitva, senki sincs a teremben, a tanári asztalon van némi kupi, de a tárgyak szabálytalan feltorlódása legtetején ott a projektor! Legalábbis, Katica reméli, hogy az. Vagy valami hasonló. Rohan a Katica a projektornak vélt valamivel, közben majd föllökik őt a lépcsőházban mindennapos testnevelést végző hatodikosok.

        A Tünde néni örül, bár nem biztos benne, hogy amit a Katica hozott, az tényleg projektor-e. Persze drótot nem hozott ez a lány, hát visszaküldi, de már a Gáborral együtt, ő ért az ilyesmikhez, és legalább nem rendetlenkedik itt neki. Az osztály addig töltögessen munkafüzetet, de csendben. Szalad a Gábor a Katicával, megtalálják azt az üres osztályt s a tanári asztal mellett ledobva az áhított zsinórt is. Boldogan rohannak vissza, bár kicsit hangosak, és a folyosó végi kanapén ülő hittantanár néni rájuk szól, hogy halkabban, mert a két gyereket zavarják az elmélyülésben. Nem elég, hogy az erkölcsösök kiszorították őket a folyosóra? A Tünde néni hangos üdvrivalgással fogadja őket, a hittantanár néni akkor már csak felsóhajt. A Tünde néni meg keresi, hova dugja a madzagot, szerencsére a Gábor tudja. Akkor a Tünde néninek eszébe jut, hogy fogalma sincs, hol a konnektor. Kettő is volt, de az egyik évekkel ezelőtt beszorult, nem lehet kinyitni a kis négyszögletes fémajtócskát. A másikat pedig nem találja. Aztán a Luca emlékezteti, hogy a faliújságot rátettük. A Tünde néni egy határozott mozdulattal lekapja a faliújságot a falról, legalább öten rohannak felszedni a szétgurult rajzszögeket, a Zoli bele is lép, a Nándi csak megszúrja magát. A Tünde néni már-már becsukatná velünk a munkafüzetet, de amikor kiderül, hogy a földelt konnektorba nem illik a villásdugó, nagyon dühös lesz, és felad még két oldalt töltögetni. Negyedóra elment az órából, ami az óra harmada. De a Tünde nénit nem olyan fából faragták, hogy ilyen könnyen feladja a harcot. Küldi a Gábort és a Katicát hosszabbítóért, neki mindegy, honnan szerzik. Két percen belül hozzák is a hosszabbítót, nem firtatja senki, honnan, csak később veszi észre a konyhás néni, hogy folyik a fridzsider, de ez most nem lényeges. A Tünde néni boldog, főleg, hogy elosztósat hoznak, mert közben eszébe jut, hogy laptop is kell, az ugyan van, csak lassú, a wifi jelszót viszont nem tudja. Most a Kolost szalajtja wifijelszóért. Szalad a Kolos a fiúvécébe, ott egy óráról kizavart hetedikes éppen netezik, egy kis vécépapírra felírja a kódot, na nektek nem árulhatom el, mert leamortizálnátok a széles sávot. Már minden oké, már csak a vetítővászon kéne, de az nincs. Sebaj, jó lesz a fehértábla is. Csak az a gond, hogy az angoltanár néni azt bizony teleírta alkoholos filctollal. (Angoltanár létére nem tudja megkülönböztetni a whiteboard markert a permanenttől.) A csudába is, a Luca pattanjon, szerezzen körömlakklemosót! De ne a szomszéd Kati nénihez menjen, mert neki műkörme van! Két nyolcadikos nagylánnyal találkozik a Luca, azok éppen hangfalért mennek a tanáriba. Erre nagy csellel betereli őket az osztályba. Szerencsére minden nyolcadikos lánynál van lakklemosó, na nem az alkoholos filc lemosására, de most megteszi az is. Amíg azok ketten tisztogatják a fehértáblát, a Tünde néni gyorsan elküldi a Nándit azokért a hangszórókért, mert hát jut eszébe, az is kell. A két lány meg örüljön, hogy lóghat. Most már csak össze kéne hangolni mindent, ja, a sapkát le kell venni a projektorról, de a kép kicsi, hátrébb kell tolni az asztalokat, de halkan, mert szegény Tünde néni megsüketül! Ja, és kell még a kétkötetes értelmező szótár a projektor alá, (na látjátok, a kütyük soha nem helyettesítik a könyveket!) Végre aztán kép is lesz, hang is lesz, igaz, hogy húsz másodpercenként pufferol a youtube videó. Ilyenkor a Tünde néni mond egy cifrát, de nekünk nem szabad röhögcsélni. A Tünde néni kimerült, de azért büszke, hogy érdekes órát tud tartani. Egy kisfilmet nézünk arról, hogyan tanulnak a gyerekek Finnországban. Csak két percet tudunk megnézni, mert felhangzik a dallamcsengő, a Hej tulipán, tulipán kezdetű magyar népdal.

        Hungarikum!
        Na, fogadjunk, hogy a finneknek ilyen nincs!