 |
| (c) Tuza Edit |
Egyszer volt és hol nem volt,
fel se kelt a lenge Hold.
A legkisebb királyfi
a toronyból kiált ki.
A legkisebb királylány
hátán ül egy nagy sárkány.
Sziklát gördít utadba,
belenéz a kutakba.
Út mentén a beléndek
sose néz már felétek.
Hármasút a hegytetőn,
szél fut arra reszketőn.
Válladon a tarisznya
üres talán? Aligha.
Hamuba’ sült pogácsa,
legfinomabb sós rágcsa.
Kemencéből boszorka
kiabál a pokolba.
Dübörögnek ördögök,
meseszörpöt hörpölök.
Meghívom a sárkányom,
lesz utána száz lábnyom.
Százegyig ha számolok,
százkettő sem nagy dolog,
markomban meg sok homok,
Szaharában horkolok.
Kevélyszívű mostoha
elbújna, de nincs hova.
Serény Hamupipőke
csomót kötne cipőre.
Alma van sok, eladó,
uzsonnára ez való!
Gólya, fecske, gilice,
ha megvette, hadd vigye!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése