Fakaiko Hamuki, az ikebana Dél-Japán szerte ismert női
mestere és Furánszki Miso Szarvasról elszármazott tót virágkertész hogy, hogy
nem, Szellőfokon találkoztak egykor, és estek életre szóló szerelembe. Nászuk
hírére Kuwagasi ősi kertjei mind virágba borultak, amit aztán nem is nagyon
akartak abbahagyni. Kapcsolatuk egyetlen dokumentuma az a parányi virágládika,
ami egyéb kincsek mellett megőrizte virágnyelven írt szerelmesverseiket. SMS
akkortájt még nem lévén, sziromnyi kis papírlapocskákon küldözgették egymásnak.
A sziromverseket még gyerekkorában fedezte fel Furafaki, a nagymama féltve
őrzött virágládikájában, titkok után kutatva. Arra azért nem számított, hogy e
nyelvemlékek nyomán fény derül arra is, apai ágon is van némi köze édesanyja
kökényszemeihez és lágyabb nyelvéhez:
Eddig
kökénykék
volt a
kék, meg tintakék,
és
persze égkék.
Most azúrkék
lett
a kék, s
hortenziakék,
más itt
a lépték.
***
Bambuszerdő
zöld
templomoszlopai
közt
nyíló kehelykék
***
Vasvitriolos
földben
terem virágot,
kéket a
zöld só.
Öntözd csak
olyan
vízzel,
melyben sokáig
ócskavas
hevert.
Hortenzia
kékje,
mint
anyám kökényszeme,
nyugtalanító.
***
Kék
lepkeszárnyak
virágkelyhek
labdáin
szárnyaló
szirmok
***
Lepkevadászat
közben
jutott eszembe:
sziromvadászat.
Sziromhálóval
fogtál
meg engem, úrnőm.
Hála az
Úrnak.
***
Szirompalástot
ölt tavaszonként
és zöld
levélpalástot
felölti rád
színekre
váltott napkoszorúját
***
Koszorúba
font
búzavirággal
futok,
anyám,
utánad.
Fehér
krizantém
úszik eléd,
színúrnőm,
fogd és
emeld fel.
***
Napfényhuzatban
kék
hortenziafüggöny
sziromcsipkéin
át- meg
áttörik az én
azúr
mesevilágom
Don Martalóc története, folytatásos mese, kiegészítés
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése