2018. május 31., csütörtök

Vándor és Mészöly Ágnes: A teszt


Ami a szívemen…

Tökéletes döntés nem létezik. De ezt persze én nem tudhatom. Sohasem tudtam. Csak azt tudom, hogy az egyetlen dolog, amit tehetünk, hogy reménykedünk, hogy nem bánjuk meg a döntéseink következményeit. Döntés következmények nélkül pedig nem létezik.
Vándor

Szekeres Zsófia (8.b) illusztrációja


Mészöly Ágnes
A teszt

Itt vannak az ablak alatt. Megint. Minden este idejönnek, a vasútállomás felől, pontosan háromnegyed hétkor. A feles vonattal érkeznek, leszállnak, átvágnak az állomás előtti parkon, közben arról beszélgetnek, hogy ma megteszem-e. Kinézek-e az ablakon, minthacsak véletlenül meghallottam volna, hogy a barátaim éppen arra járnak. Kiugrok-e, ahogy éveken át tettem, csak úgy az ablakon, nem vacakolva elkéredzkedéssel, ajtókkal, konvenciókkal.

2018. május 30., szerda

Pizza és Turbuly Lilla: Volt egy…


Ami a szívemen…

Az elmúlt hónapokban a legjobb barátnőm már nem nagyon foglalkozik velem. Talált mást… Megértem. De mégis hiányzik. Én őszintén… féltékeny vagyok. Az a másik lány szebb is, meg akkor jobb barátnő is… Szomorú. De ez van. Én próbáltam mindent megtenni, de ő akkor is utál. Pedig nincs miért. Igaz, hogy pár éve bunkó voltam mindenkivel, de megváltoztam… és ez senkinek se tűnt fel. Megbántam a hibáim, és a nagy részüket ki is javítottam. De többre én se vagyok képes. Aki ezt értékeli, az igaz barátnő… Aki nem, azzal nem tudok mit csinálni… Aki szeret, elfogad. Én meg akartam felelni neki, és ő ezt nem értékelte. Mindegy, most találtam egy nála sokkal jobb barátnőt. Aki szeret, értékel és megbecsül. Ez a lényeg.
Jelige: Pizza 7. o.

 
Mészáros Vivien (7.b) illusztrációja


Turbuly Lilla
Volt egy…

Volt egy labdám. Messze elgurult.
Egész délután azt kerestem.
Este lett meg, a Hold hasába bújt,
nem hagyott el mégse engem.

2018. május 29., kedd

Polgár Sándor és Nagy Izabella: légyszi monddmár!


Ami a szívemen…

Januárban történt. Dolgozatot írtunk valamelyik tantárgyból. Az évfolyamtársaim egyből hozzám rohantak, hogy:
– Sanyi, légyszi monddmár meg, milyen kérdések voltak benne!
– Sanyi, monddmár el, légyszi, még csokit is hozunk neked!
Ennek már nem tudtam ellenállni. Elárultam. Azt ígérték, hogy pár nap múlva hozzák. Már két hét telt el.
Én meg csak várok-várok, de még mindig nem kaptam meg.
Polgár Sándor 7.a

 
Iványi Lilla Réka (7.a) illusztrációja

Nagy Izabella
légyszi monddmár!

Sanyi, Sanyi, légyszi monddmár! Most ez igaz,
tényleg így van, holnap mi is dogát írunk,
holnap minket is utolér,
holnap mi is izzadunk és izgulunk,
nyolcóra kettő perckor vagy legkésőbb nyolcóra tízkor.

2018. május 28., hétfő

Pillangó 2.0 és Békés Márta: Nyomasztó


Ami a szívemen…

Annyi minden nyomja a szívem,
Hogy mért is írjam le, én ezt most nem értem.
De meggondolom, leírom,
Kimondom és elmondom.

Szívemen sok kis titok,
Mit rejt a szívem, elmondom.
Ami a szívemen, az a számon,
Talán ha elmondom, megbánom.

Családomban sok kis rejtély,
Ezeket senki sem értené.
Ha valakinek elmondom,
Csak az lehet, kiben megbízom.

Pillangó 2.0, 8.b

Bodor Zsófi (8.b) illusztrációja


Békés Márta
Nyomasztó

Sehol egy nyom, minden titok.
Bár tudnám, amit nem tudok!

2018. május 25., péntek

Csertő Tímea és Szabó Imola Julianna: Titkos üzenet egy ki nem fogható haltól


Ami a szíveden…

Nagyon szeretném, hogy a fogadott Dédim gyógyuljon meg, mert a LIDL-ben egy szőlőszemen elcsúszott, és a combcsontja háromfelé tört.

Nagyon szeretném, hogy a családom rakódjon össze, mint a kirakós, mert ugye mindig kiesik belőle egy-egy darabka.

Én nagyon szeretném, hogy más szívében legyen: szeretet, boldogság, öröm és béke. Sok olyan emberrel találkoztam, akinek a szívében van: düh, harag, bosszúság, más-más negatív energia. Mindezt fel kellene cserélni pozitívra is! Ha valakit megbántasz, legyen annyi képességed, hogy bocsánatot kérj! Aki ha tud, segítsen másokon!

Szeretném, hogy legyen nekem egy kiscicám, akit Cirmosnak hívnak, és legyen egy labradorom, akit Dzsekikének neveznék.

Nagyon szeretném, hogy anyának legyen annyi pénze, meg az egész családnak, hogy mindenki tudjon jönni a vakációra. Nagyon szeretném, hogy egyszer elmenjünk Angliába, a barátomhoz nyaralni.

Nagyon szeretném, hogy ha felnőtt leszek, legyek könyvtáros, tanítónő, óvó néni, fodrász.

Nagyon szeretném, hogy legyen anyának egy olyan masszírozós gépe, amilyet szeretett volna.

Csertő Tímea 3.b

Csertő Tímea (3.b) illusztrációja


Szabó Imola Julianna
Titkos üzenet egy ki nem fogható haltól

Aranyhal vagyok egy titkos gömbben. Láthatatlan, apró és csendes. Néha csiklandozlak, néha csak lebegek. Nem tudsz rólam igazából, mert senki sem tudhat rólam. Ha megtudnák, hogy vagyok, akkor mindenki a pikkelyemet szeretné. Van, hogy egy életet leélünk anélkül, hogy tudnának rólunk. Mint egy harang a templomtoronyban. Biztos azt kérdezed most, hogy akkor miért vagyok itt a mellkas mögötti csontüregben? Mit keres egy rejtett akvárium a vérkeringés közepén? Én sem tudom. Csak azt, hogyha nagyon szeretnél valamit, akkor a hullámok megcakkozódnak a gömbben, hirtelen sárgább lesz bennem a barna, és a fény megtöri a pikkelyeim élét. Olyankor, ha behunyom a szemem, hallom, hogy mit suttogsz.

2018. május 24., csütörtök

"Kert" és Miklya Zsolt: Kerti tan



Ami a szívemen…
Ami a fejemben, az az arcomon
De amit kimondok, azt ne vedd zokon
Néha ilyen vagyok, néha olyan
De elsősorban: nyugalom!

Sok a dolog, sok a matek
Mi értelme van a lineáris függvénynek?

Jelige: Kert 7.b.

Mészáros Vivien (7.b) illusztrációja


Miklya Zsolt
Kerti tan

A kertben nincsen egyenes
Vonalzóágat ne keress
Tadam-tudom.

2018. május 23., szerda

Phoenix és Nagy Izabella: egy világ

Ami a szívemen…

            Én elég sűrűn el szoktam gondolkozni az életen. Az egész világon. Rajtunk kívül van-e élet? Számomra a legérdekesebb az univerzum.
            Ugye már említettem, hogy ezen sokszor elgondolkozom. Az Univerzumon kívül mi lehet? A nagy semmiség? Talán a világunk ellentétje? Abban a világban minden és mindenki lehet, hogy az ellenkezőjét csinálja, amiket ebben a világban csinálunk? A formája is más lehet mindennek. Mi lenne akkor, ha sehol nem lenne élet vagy semmi sem? Ha mi nem lennénk, akkor helyettünk kik lennének? Milyen élőlények? A Földünk (ami nekik lehet, hogy nem Föld) hogy nézne ki? Az is lehet, hogy nem bolygón élnek. Sőt lehet, hogy sokkal okosabbak.
Egy biztos, hogy ezek csak feltételezések tőlem. 

Phoenix 5.a
 
Vas Ádám (5.a) illusztrációja

Nagy Izabella
egy világ

sűrűn
el szoktam gondolkodni az életen az egész világon
rajtunk
kívül van-e élet
az Univerzumon
kívül mi lehet
talán a nagy semmiség
a világunk ellentétje
és a formája is mindennek más lehet
sőt lehet hogy
sokkal okosabbak
ezek csak feltételezések tőlem

2018. május 22., kedd

TonyPapPa és Magolcsay Nagy Gábor: Hangulatinga


Ami a szívemen…

Nekem a zene az életemben nagyon fontos. Én és a barátom is tanulunk hangszeren, és szeretjük a zenét. De sajnos vannak olyan barátaim is, akik a népzene helyett inkább az xboxot és a számítógépet választják. Olyan érdekes, hogy a világon vannak emberek, akik nem szeretik a komolyzenét, a dzsessz zenét, stb. Nekem az nyomja a lelkemet, hogy több férfinak és nőnek kellene érezni, hallgatni, és megmutatni a zene gyönyöreit.
Ti mit gondoltok erről, kedves Író Cimborák?

Ui.: Ha ezt elolvastad, és vissza is írtál, nagyon szépen köszönöm! :-)

TonyPaPa

Kálmán Vilmos (5.a) illusztrációja


Kedves TonyPaPa!
 
A nevem Magolcsay Nagy Gábor. A zene számomra is a legotthonosabb közeg, sőt, a legfontosabb ihletforrás. A verseken kívül zenéket is szoktam írni, a leveledet olvasva kicsit meg is ijedtem; vajon hogyan fogom megosztani veled, mit jelent nekem a zene?

2018. május 18., péntek

Ábel Hanka és Csík Mónika: Nyári sós


Ami a szíveden…

Nagyon szeretnék egy delfint egy óriási medencében, vagy egy fókát. Természetvédő leszek, ezért nagyon vigyázni fogok az állatokra, és szeretném sokukat megmenteni. A delfin a kedvenc állatom. A fókákat azért szeretem, mert láttam egy nagyon jó filmet róluk, és a cirkuszban fotózkodtam velük. Azért szeretnék természetvédő lenni, mert az állatokkal és a természetben érzem jól magam. 

Ábel Hanka 3.b

Ábel Hanka (3.b) illusztrációja


Csík Mónika
Nyári sós

A bőrömnek olyan íze volt,
akár a sósperecnek,
színe meg mint a sarki
pékségben a cipók héja,
barna volt a nyár is,
barna és fűszeres,
illatként illantak
felhők fölé a virágok,

2018. május 17., csütörtök

"Szív" és Széchey Rita: A szabálytalan szőnyeg


Ami a szívemen… 

Miért nem mondjuk meg a szüleinknek a rossz cselekedeteinket? Talán mert nem szeretnénk, hogy leszidjanak, vagy talán csak félünk, és nem merjük elmondani, hogy ne okozzunk nekik csalódást.
            Az én történetem az, hogy kaptam egy fehér szőnyeget. Nagyon de nagyon örültem neki, mert régóta vágytam erre a gyönyörű, csodálatos szőnyegre. Első napom vele úgy telt, hogy a szobámban ittam a kakaót, és az asztalomról véletlen lelöktem, és pont ráesett a szőnyegre. Nagyon féltem, hogy mi lesz, ha anya meglátja. Nagyon nyomasztott, és lelkiismeret-furdalásom lett. El kellett mondanom, mert tudtam, hogy rosszabb lesz, hogyha úgy tudja meg. Így hát elmondtam. Nem nagyon szidott le, annak viszont örült, hogy elmondtam neki.
Annyira örültem, hogy el tudtam mondani. Anyával megbeszéltük, hogy kapok egy új szőnyeget. 

Jelige: Szív 5.a

Csáki Laura (8.b) illusztrációja


Széchey Rita
A szabálytalan szőnyeg

Nézte a szőnyeget, amelyen a hold fényében a kakaó foltja egészen sötétnek látszott.
Mint egy egyfoltos tehén, gondolta, és elmosolyodott, hogy milyen jó lett volna, ha ez már korábban eszükbe jut, használhatták volna az elsősöknek előadott betlehemeshez, amikor Ábris volt a tehén eleje, Tamás meg a hátulja, letakarták volna őket vele, nem kellett volna annyit bajlódniuk a jelmezzel.
Mondjuk elég szabálytalan tehén lett volna, mert a tehénnek vagy nincs foltja, vagy sok van, legalábbis azt hiszi.

2018. május 16., szerda

Barca fan és Miklya Zsolt: Felelős csend


Ami szívemen…

Miért csak két napos a hétvége?
Ezen a kérdésen már sokat gondolkoztam, hogy miért csak két napos a hétvége. Miért öt nap a suli idő. A felnőttek már sokszor mondták, hogy azért, mert így többet okosodsz. De én ezt nem hiszem el. Na várjunk csak, már tudom. Azért, hogy megtudjuk, a felnőtteknek milyen a munka, és milyenek a felelösséggel járó dolgok, és én így értettem meg a suli idejét. Meg a felelőséget! 

Jelige: Barca fan 5.a

Farkas Tamás (5.a) illusztrációja


Miklya Zsolt
Felelős csend

A táblafelelős azt mondta,
a felelösség nagy dolog,
és fölírta a nevem a későn érkezők közé.
A virágfelelős azt mondta,
a felelösség drága kincs,
és lefröcskölte a tulipánmintás füzeteimet.

2018. május 15., kedd

Horváth Emma és Békés Márta: Héderű



Ami a szívemen…
Sok helyen vannak háborúk. Ok nélkül gyilkolják egymást, ártatlanok ezrei halnak meg, mert két ország nem tud ellenni egymás mellett.
Nemcsak most, de régen is rengeteget háborúztak az emberek. Akkor talán a honfoglalások miatt. Harcoltak a területek elfoglalásáért, így egyre nagyobb birodalmakat hoztak létre.
Viszont ami engem ennél is jobban aggaszt, az a töri. Mármint maga a tantárgy. Honfoglalás ide vagy oda, ha nagy leszek, feltalálok egy időgépet, visszamegyek az időben az első háborúig, és lebeszélem őket a harcokról. Azért nekik is gondolniuk kellett volna ránk, az utókorra, hiszen annyira még ők sem lehettek szívtelenek, hogy ne értsék meg a lényeget: amíg ők öldösik egymást, addig azt valaki leírja, és kétezer évvel ezek után mi ezt akaratunk ellenére tanuljuk meg! Vagy ha még így sem hagyják abba, akkor majd teszek róla, hogy nekik kelljen megtanulniuk ezt a sok háborút! És akkor talán el sem kezdik, így béke lehet a földön!
Csak egy icurka-picurka gond van. Nincs időgépem.
Horváth Emma 5.b

Horváth Emma (5.b) illusztrációja


Békés Márta
Héderű

Az iskolában tilos minden lövöldözős
gépes játék, még a minecraft is.
A Tünde néni szerint
nem kéne, hogy a szüleink
játékfegyvert vegyenek nekünk.
Ha nem kapnánk játékfegyvert,
nagykorunkban nem akarnánk háborút.

2018. május 14., hétfő

Kha’Zix és Tasi Katalin: Igazságmese


Ami a szívemen…
            Miért nincs a Földön igazság?
            Mikor hétvégenként számítógépezni szoktam, és az időmből kb. öt perc van hátra, a tesóm mindig ott terem mellettem, és azzal piszkál és idegesít, hogy percenként mondja, hogy mikor lesz vége a Leni idejének. Ameddig én játszok, addig ő tabletezik. Anya szerint a tablet is egy mini számítógép, de mindig megengedi, hogy Fruzsi használhassa, míg én gépezek. Amikor viszont Fruzsi gépezik, akkor nekem nem engedi, hogy tabletezzek. Mindig azt mondja, hogy tanuljak, amikor már mindent megtanultam.
            Nem értem anyát, hogy Fruzsinak megengedi, nekem meg nem. Remélem lesz a Földön igazság.
Kha’Zix 5.a

Varga Levente (5.a) illusztrációja


Tasi Katalin
Igazságmese

Egyszer volt, hol nem volt – de ez igaz volt! –, volt egyszer egy nagyon bölcs ember, olyan bölcs, hogy már az ókori görögök is ismerték. Nem csoda, mert ő is egy ókori görög volt, úgy hívták, hogy Arisztotelész. Volt neki egy fia is, akit Nikomakhosznak hívtak. Bizony, ez a bölcs Arisztotelész jól tudta, hogy verba volant, scripta manent – a szó elrepül, az írás megmarad. Ez már latin, és bizony a rómaiak mondták, nem a görögök, hiszen náluk Ares = Mars, Zeusz = Jupiter, Pallasz Athéné, a baglyos pedig Minerva, Dikéről meg, aki Rómában Justitia, már ne is beszéljünk! Szóval, Arisztotelész jól tudta, hogy írni jó és írni kell, és írt bőven és rendesen, pölö az állatok járásáról, a meteorológiáról, és egy tíz kötetes, Nikomakhosznak szóló etikai tanulmányt is összehozott. (Mindemellett Nagy Sándor nevelője is volt, amit elég jól tolt a drága Arisztotelész, ha abból indulunk ki, milyen zsenialitással – és nem kevés könyörtelenséggel – tarolta le a tanítvány az akkori félvilágot). Na, de mi csak maradjunk az etikánál, a Nikomakhosznak szólónál, mert sok bölcsesség lakozik abban (is), ilyenek például, hogy „Az igazságos dolog tehát az arány bizonyos esete”[1].

2018. május 11., péntek

Fekete Norbert és Csík Mónika: Spenótpuding


Ami a szívemen…
            Miért nem lehet hétköznap aludni minimum 9-ig? Nem értem.
            Minden reggel 6:30-kor kelek, és mindig hétig felszenvedem magam. Aztán félig elaludva megyek reggelizni. És irány a suli. Énszerintem nem vagyok egyedül, mert miközben ezt írom, itt ásít mellettem a barátom 8:15-kor. Szóval azért keljek föl ilyen korán, hogy aztán meg menjek a suliba, ahol kezdődik a természet doga? És sajnos fáradtan még nehezebb figyelni, mint éberen. Szóval ez a dolog engem nagyon zaklat. Miért nem lehet aludni, ha nem is 9-ig, legalább 8-ig. Nem értem.
            Remélem, egyszer ezen változtatnak, mert szerintem ez szörnyű dolog, hogy szinte minden nap csak 6-ig vagy 6:30-ig lehet aludni. És valljuk be, hogy a pihenés tényleg fontos.
            És én ezt nem úgy írom le, hogy 11-ig vagyok fönn, nem, én minden nap (kivétel a Péntek Szombat) 9-kor már alszom. 

Fekete Norbert 5.b

Fekete Norbert (5.b) illusztrációja


Csík Mónika
Spenótpuding

A reggel lapos és zöld,
néha hagymaszaga,
néha lábszaga,
néha meg ázott egérszaga van,

2018. május 10., csütörtök

Juhász Dóra és Nagy Izabella: negyvenöt perc


Ami a szívemen…

Néha azt gondolom, miért kell extraunalmas órát tartani.
Amikor nemtudok mit kezdeni magammal, előbukkan a képzeletemben egy macska. Tudom ez egy kicsit kislányos. Ilyen korban már a fiúk után kéne nézelődni. De nekem a cicák a képzeletem szülöttei. Elképzelem, hogy játszanak és esznek. De egy pillanatban eltűnik a képzelet, és a nevemet hallom. Ilyenkor felszólít a tanár. Nemtudom, hogy mi volt a kérdés, így csak nézek ki a fejemből. Majd ránézek a faliórára, és rájövök, hogy még csak 5 perc ment el az órából.
De rájöttem, ha odafigyelek, gyorsabban telik az óra. Mostanában mindig csillagos ötösöket kapok. Így jobb is, mint amikor 4-es voltam.

Juhász Dóra 5.a

Juhász Dóra (5.a) illusztrációja


Nagy Izabella
negyvenöt perc

azt mondják ilyen korban már a fiúk után kéne nézelődni
minek úgy sietni van még időm a szerelemre
a töriórán nemtudok mit kezdeni magammal és azt gondolom
nem kéne ilyen extraunalmas órát tartani
néha az ének meg a nyelvtan is ilyen máskor meg a matek
lehet hogy egyszerűen csak el kéne engedni a képzeletemet
mint egy szép kerek lufit s hagyni mert ilyenkor
előbukkan valahonnan egy
m a cs k a

2018. május 9., szerda

Cseri Inez és Miklya Zsolt: Varrírónő


Ami a szívemen…

Hét éves koromtól kezdve varrónő szerettem volna lenni.
Ezért már most elkezdtem varrogatni.
Varrtam táskát, zsákot, sőt még egy gallért is a kutyámnak.
Van öt barátnőm, akikkel sokat játszunk és beszélgetünk.
Jó tanórák vannak a suliban, és van két jófej tanárunk is.
A másik álmom az, hogy énekesnő leszek.
Van egy tabletem, és arra mindig felveszem a dalaimat.
Az iskolában sokszor dúdolok egy-két dalt.
Sokat, sőt állandóan gondolkodom valamin.
Van, hogy a dalaimon, és van, hogy az élet nagy pillanatain.
Ezzel be is zárnám a gondolataimat.
Elmeséltem az életem felét ebben a történetben.

Cseri Inez 4.a


Cseri Inez (4.a) illusztrációja
 

Miklya Zsolt
Varrírónő

Elmesélném a másik felét is, ha tudnám előre.
De szerencsére azt még elrejti előlem az idő.
Még azt sem tudom, mi történik velem jövőre.
Meg azt sem, hogy húsz év múlva mi lesz a menő.

2018. május 8., kedd

Jankó Evelin Emese és Smelka Sándor: Szürke marhák és okostelók


„Eredetinek születtél, NEM tökéletesnek!”
Engem zavar az, hogy mindenki csak a tökéletességre törekszik. Mindenki csak a másik ruházatával, természetével foglalkozik. Senki sem a saját stílusa szerint öltözködik, beszél, hanem úgy, amit nap mint nap lát és hall. Mindig az adott divatot követi mindenki. Soha nem adja senki sem magát eredetinek, hanem azt csinálja, amit a társai.

Jelige: Félelmetes rózsaszín póló

 
Jankó Evelin Emese (8.b) illusztrációja


Smelka Sándor
Szürke marhák
Alsó(s) hang

Márta néni azt kérte ma, hogy színezzük ki
a szürke marhákat szürkére, de én azt gondoltam,
hogy nagyon unalmas egy szürke marha szürkén,
sokkal viccesebbek lennének mondjuk pöttyösen,
esetleg csíkosan vagy pepitán.

2018. május 7., hétfő

Brimo Jasmin és Miklya Luzsányi Mónika: Yasmin


Ami a szíveden…

El szerettem volna menni Németországba, de akkorra már volt úti cél, egyenesen Horvátországba.
Közel kaptunk szállást a tengerparthoz. Házunk udvarán felfedeztem két kis teknőst, és amikor kijátszottam magam velük, fürdőruhába bújtunk, és lementünk a tengerhez. Óvatosan merészkedtem bele a sós vízbe, de Fanni velem ellentétben beleugrott a hullámokba. De akkorát csobbant, hogy a fejem búbjáig vizes lettem. Lassan én is felbátorodtam. Másnap már búvárkodtam is, nagyot nevettem, amikor az arcomnak úszott egy hal.
Nagyon jól éreztem magam a Horvátországban eltöltött egy hétben. Hazafelé azon gondolkodtam, hogy talán mégsem baj, hogy nem Németországba mentünk nyaralni. 

Brimo Jasmin 3.b

Brimo Jasmin (3.b) illusztrációja


Miklya Luzsányi Mónika
Yasmin

Yasmin a sivatagban élt, egy gyönyörű oázisban. Szeretett itt élni. Szerette a pálmafákat, amelyek nemcsak árnyékot adtak, hanem édes datolyával is megörvendeztették az egész családot. Szerette a forró nappalokat és a hideg éjszakákat. De leginkább azt szerette, ha egy-egy utazó az oázisuk felé tévedt. Ilyenkor az apja, ősi szokás szerint, behívta a sátrába a vándort, megvendégelte, és nem engedte el addig, amíg ki nem pihente az út fáradalmait. Az utazók pedig történetekkel köszönték meg a szíves vendéglátást. Messzi országokról, távoli városokról szóltak ezek a történetek. A kislány szívdobogva hallgatta minden szavukat. Mert az utazók csodálatos világokról meséltek. Olyan hatalmas városokról, ahol sok ezer vagy akár millió ember is él, ahol az utcákon autók százai járnak, és a házak az égig érnek. Yasmin sokat álmodott ezekről a nagyvárosokról, és bármit megadott volna érte, hogy csak egyszer eljusson egy ilyen csodálatos helyre.
Egy napon éppen az egyik pálmafa alatt játszott, amikor messze a sivatagban egy villanásra lett figyelmes. Mintha valamin megcsillant volna a nap.

2018. május 5., szombat

Ladányi Dorina és Majoros Nóra: Dédipapi órái


Ami a szívemen…

Az én fejemben ezer meg ezer
kérdés jár.
Mi is igazából az élet értelme?
Talán az, hogy lehet, egy vicc miatt
életek vesznek el?
Nem ez az élet értelme,
hanem az, hogy élvezni kell, ameddig tudod!
Még nem lehet utazni a jövőben!

Ladányi Dorina 5.b.

Ladányi Dorina (5.b) illusztrációja



Majoros Nóra
Dédipapi órái

Az én fejemben ezer meg ezer kérdés jár. Tiktakolnak, mint Dédipapi órái. Dédipapi gyűjti az órákat. Minden helyiségben van nála óra, még a vécében is. Megszámoltam, a szobájában pontosan tizenhárom van, a digitális órákat is belevéve. Dédipapi háza egy szigeten áll, a faluja Piripócs. Ha meglátogatjuk, mindig megnézem az órákat, a repülőmodelleket, aztán kölcsönkérem Pankát, a pulit, és kiviszem a töltésre vadkacsát kergetni. Dédipapinál mindig, minden ugyanúgy van, csak ő öregszik. Meg az órák ketyegnek. Egyszer megkérdeztem, hogy tud aludni, amikor egész órakor a kakukkos kakukkol, az inga bongat, a digitális csippan, a vekker meg kattan.
            – Nem az a kérdés, Fityfiritty, hogy aludni hogyan tudok, hanem az, hogy felébredni miért tudok.

2018. május 4., péntek

Vilmányi Hanna és Simon Réka Zsuzsanna: Nagypapa nyulai


Ami a szívemen…

Amikor valami bántja a szívem, azt mindig először a szüleimnek mondom el. Legtöbbször az nyomja a szívemet, hogy mi lehet odafent a tatámmal. Nekem nagyon hiányzik, és fáj, hogy nem láthatom, csak fényképen. Amikor este felnyújtom a kezem, mindig érzem, hogy itt van, és vigyáz rám. Anyának mindent elmondok, hogy mit érzek.
Vilmányi Hanna 5.a



Vilmányi Hanna (5.a) illusztrációja


Simon Réka Zsuzsanna
Nagypapa nyulai

Nagypapa viseltes nagykabátja zsebében két láthatatlan nyúl tanyázott. Az egyik pufók, a másik pisze orrú. Egyik Szervác, másik Bonifác. Akkorák voltak, mint nagypapa tenyere. Komótosan elfértek a nagykabátzsebben. Papa, karosszékében üldögélve, sokszor elbeszélgetett velük. Még akkor is látta őket, amikor mi, gyerekek, semmit nem láttunk. Mindkét tenyerét feltartva, hol az egyikhez, hol a másikhoz fordult. Ha befejezte a velük való társalgást, kezét óvatosan a kabát zsebébe helyezte.
          Alig vártuk, hogy nagypapa elmenjen otthonról. Olyankor mindig kikutattuk a zsebét, ráztuk a kabátot, de Szervácnak és Bonifácnak híre-porát sem találtuk. Amikor hazatért, csak ennyit mondott:
          – Már megint kiugrasztottátok szegény párákat a zsebemből.

2018. május 3., csütörtök

Pizza és Várfalvy Emőke: A marcona meggy


Ami a szívemen…

Az elmúlt hónapokban a legjobb barátnőm már nem nagyon foglalkozik velem. Talált mást… Megértem. De mégis hiányzik. Én őszintén… féltékeny vagyok. Az a másik lány szebb is, meg akkor jobb barátnő is… Szomorú. De ez van. Én próbáltam mindent megtenni, de ő akkor is utál. Pedig nincs miért. Igaz, hogy pár éve bunkó voltam mindenkivel, de megváltoztam… és ez senkinek se tűnt fel. Megbántam a hibáim, és a nagy részüket ki is javítottam. De többre én se vagyok képes. Aki ezt értékeli, az igaz barátnő… Aki nem, azzal nem tudok mit csinálni… Aki szeret, elfogad. Én meg akartam felelni neki, és ő ezt nem értékelte. Mindegy, most találtam egy nála sokkal jobb barátnőt. Aki szeret, értékel és megbecsül. Ez a lényeg.

Pizza 7.o.

Mészáros Vivien 7.b


Várfalvy Emőke
A marcona meggy

A késői meggyfa a kert legtávolabbi sarkában állt, messze a többi gyümölcsfától. A gyenge törzsű fa szomorúan tekingetett a többi gyümölcsfacsemete felé, akik vidáman cseverésztek egymással méhekről, madarakról. Hozzá nem szólt senki.
– Talán ha nagyobbra növök – gondolta magában, és egész évben csak arra figyelt, hogy minél több, hosszabb és erősebb ágat növesszen.

2018. május 2., szerda

Cicamica 0648 és Kiss Lehel: A vízzel nem lesz gond


Ami a szívemen…

Sziasztok! Gondolkodtatok már bizonyos kérdéseken? Például: Miért nincs a közelben tengerpart?
Én nagyon szeretném, ha lenne a közelben egy tengerpart. Mióta kimentünk a családdal nyaralni Görögbe, azóta szeretnék egy tengerpartot. Miért nincs tengerpartunk? Szerintem ha lenne partunk, nyáron az emberek minden nap kimennének, és addig maradnának ott, ameddig csak szeretnének.
Persze tudom, hogy ahhoz, hogy legyen, sósvizet, és szerintem egy gödröt kéne ásni. A tengerhez kell sok hal, homok, és ez sok pénzbe kerülne. De én sose adom fel az álmom. Majd ha polgármester leszek, csináltatni fogok egy nagy tengert. Veszek bele halakat, de olyanokat, amik bírják a sós vizet, és veszek olyan homokot, ami jó a vízbe. Sok ember küzd az álmáért, és én se fogom feladni. A családom mindig kitart mellettem, és támogatják a döntéseimet. Anya nagyon büszke lenne rám, de szerintem az egész családom. Anyuék boldogok lennének, ha nyitnék egy tengert. Nekem az a szerencsém, hogy mindig boldogok, csak akkor mérgesek, ha valami rosszat csinálok. Úgy érzem, szerencsés gyerek vagyok.
Anyuék mindig biztatnak, hogy ne adjam fel az álmaimat. De ha egyszer kigondolok valamit, vagy ha van egy álmom, addig küszködök, míg el nem érem. 

Cicamica 0648, 5. a.


Dora Adél (5.a) illusztrációja


Kiss Lehel
A vízzel nem lesz gond

          Miért nincs nekünk tengerünk?
A kert végében például, vagy akárhol...
Csak lenne!
Egész nyáron lubickolhatnánk benne,
télen pedig – mondjuk – korcsolyázhatnánk a tetején,
és Anyáéknak nem lenne gondjuk,
mert megfulladni teljességgel lehetetlen volna,
ha lenne egy igazi tengerünk – amilyenre én gondolok.