Ami a szívemen…
Az én fejemben ezer meg
ezer
kérdés jár.
Mi is igazából az élet
értelme?
Talán az, hogy lehet,
egy vicc miatt
életek vesznek el?
Nem ez az élet értelme,
hanem az, hogy élvezni
kell, ameddig tudod!
Még nem lehet utazni a
jövőben!
Ladányi Dorina 5.b.
 |
| Ladányi Dorina (5.b) illusztrációja |
Majoros Nóra
Dédipapi órái
Az én fejemben ezer meg
ezer kérdés jár. Tiktakolnak, mint Dédipapi órái. Dédipapi gyűjti az órákat.
Minden helyiségben van nála óra, még a vécében is. Megszámoltam, a szobájában
pontosan tizenhárom van, a digitális órákat is belevéve. Dédipapi háza egy
szigeten áll, a faluja Piripócs. Ha meglátogatjuk, mindig megnézem az órákat, a
repülőmodelleket, aztán kölcsönkérem Pankát, a pulit, és kiviszem a töltésre
vadkacsát kergetni. Dédipapinál mindig, minden ugyanúgy van, csak ő öregszik.
Meg az órák ketyegnek. Egyszer megkérdeztem, hogy tud aludni, amikor egész
órakor a kakukkos kakukkol, az inga bongat, a digitális csippan, a vekker meg
kattan.
– Nem az a kérdés, Fityfiritty, hogy aludni hogyan tudok,
hanem az, hogy felébredni miért tudok.
Egyszer ebéd után ledőltem a szobában, Panka mellém. Nem
volt kedvem sétálni. Szerelmes voltam, vagy valami más, aminek nincs neve.
Összevissza tiktakolt a szívem, meg az egész óragyűjtemény. Dédipapiék a
szomszéd szobában kávéztak. Azt hitték, alszom, és rólam beszélgettek. Egy
ideig próbáltam hallgatózni, de túl hangosan zakatoltak az órák. Lassan
feltűnt, hogy van rendszer a kusza ketyegésben. Ahogy a kicsi, gyors hangok meg
a mély, zümmögéshez hasonlók váltották egymást, egymásra simulva, majd
szétválva, és mindig ráült valamelyik a szívem dobogására. Ahogy mintát rajzolt
a sok apró nesz, úgy veszett értelme a kinti beszédnek. Ketyegtek a felnőttek, és beszélgettek az órák.
Csupa-csupa
kérdés vált ki a tikitakiból. Szép az idő ma? Édes-e már a szilva a kert
végében? Miért maradt el a reggeli mosoly a buszon, amikor melléültem? És
ráketyegnek válaszok: Nem, nem javított matematikából. Billeg a kerítésléc a
nagykapun, kibújik alatta a Panka, és megkergeti a szomszéd tyúkjait. És újból
a kérdés: Mi is igazából az élet értelme? És a válasz: Savanyú még, de már
kukacos. És kavarognak hullámokban: Hogyan valljak neki szerelmet, hogy ne
nevessen ki? Talán egy vicc miatt életek vesznek el? Az élet értelme az, hogy
élvezni kell, ameddig tudod! Járt-e már ma az utcában a postás? Még nem lehet
utazni a jövőben!
– Na
ugye, Fityfiritty, hogy lehet mellettük aludni? – neveti Dédipapi, de lehet,
hogy nem is az ő hangját hallom, hanem hogy délután négyre cseng-bong az
órahad.
Autóval
megyünk haza. Jobban szeretem a vonatot, de a szigetre nincs rendes
tömegközlekedés. Fejemet hátrahajtom, szememet becsukom, és figyelem a gép
zaját, beszél-e valamit a sok fogaskerék. De az autó suhan simán, csak a
fejemben jár kuszán, mint Dédipapi órái, az ezer meg ezer kérdés.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése