Ami a szívemen…
Miért
nem mondjuk meg a szüleinknek a rossz cselekedeteinket? Talán mert nem
szeretnénk, hogy leszidjanak, vagy talán csak félünk, és nem merjük elmondani,
hogy ne okozzunk nekik csalódást.
Az én történetem az, hogy kaptam egy fehér szőnyeget.
Nagyon de nagyon örültem neki, mert régóta vágytam erre a gyönyörű, csodálatos
szőnyegre. Első napom vele úgy telt, hogy a szobámban ittam a kakaót, és az
asztalomról véletlen lelöktem, és pont ráesett a szőnyegre. Nagyon féltem, hogy
mi lesz, ha anya meglátja. Nagyon nyomasztott, és lelkiismeret-furdalásom lett.
El kellett mondanom, mert tudtam, hogy rosszabb lesz, hogyha úgy tudja meg. Így
hát elmondtam. Nem nagyon szidott le, annak viszont örült, hogy elmondtam neki.
Annyira
örültem, hogy el tudtam mondani. Anyával megbeszéltük, hogy kapok egy új
szőnyeget.
Jelige: Szív 5.a
Csáki Laura (8.b) illusztrációja |
Széchey
Rita
A szabálytalan szőnyeg
Nézte
a szőnyeget, amelyen a hold fényében a kakaó foltja egészen sötétnek látszott.
Mint egy egyfoltos tehén, gondolta, és elmosolyodott,
hogy milyen jó lett volna, ha ez már korábban eszükbe jut, használhatták volna
az elsősöknek előadott betlehemeshez, amikor Ábris volt a tehén eleje, Tamás
meg a hátulja, letakarták volna őket vele, nem kellett volna annyit bajlódniuk
a jelmezzel.
Mondjuk elég szabálytalan tehén lett volna, mert
a tehénnek vagy nincs foltja, vagy sok van, legalábbis azt hiszi.
Szabálytalan, gondolkodott el a szón, mindenki
ezt mondja neki is, hogy ő olyan szabálytalan. Jó lenne legalább tudni, milyen
az, ha valaki szabályos, mert ő nem tudja, hogy az milyen, ő mindig olyan volt,
amilyen. Amire a tanárok azt mondják, hogy szabályos, az inkább unalmas, de
mindegy.
Mindenesetre arra jól emlékszik, hogy ez a
szabálytalanosdi másodikban kezdődött, amikor Zsóka néni megkérte, hogy hozza
oda neki a krétakészletet a polcról. Aztán beírta a füzetébe, hogy Kedves
Szülők, leányuk tiszteletlen.
Hogy miért tiszteletlenség az, hogy előbb a
szivacsot akarta fölvenni a mosdó mellől, és aztán odamenni a polchoz a
krétákért, mert így volt a legkisebb az út, és lehet, hogy Zsóka néni nem
kérte, de a krétához mindig kell neki a szivacs, nem?
Amikor Apa bement a fogadóórára, és elmagyarázta
neki, hogy is volt az egész, ő megkérdezte, de hát miért nem mondta, mit akart,
Zsóka néni csak azt látta, hogy az ellenkező irányba indul, mint ahova kellett
volna.
Azóta is sokat hallotta, például amikor nem
akart virágot festeni rajzórán, a levágott virág már halott, mondta Rózsa
néninek, inkább azt a faágat szeretné lefesteni, ami ott hajlong az ablak
előtt.
A legtöbb tudós szabálytalan iskolás volt –
súgta oda egyszer neki Ádám, a gyakorló tanár, amikor megint arról volt szó,
hogy ő olyan más, mint a többiek. Pedig akkor csak kidíszítette az
olvasókönyvét, mert olyan unalmas a sok fehér margó, az a
nagy fehérség igazán nem illett ahhoz a szuper történethez, amit olvastak
belőle.
Megint a foltra nézett, és ahogy ráesett a
holdfény, tényleg úgy nézett ki, mintha direkt ilyenre szőtték volna.
Szerintem szép ez a szabálytalan szőnyeg – motyogta
maga elé félálomban, és arra gondolt, reggel megmondja Anyának, nem is olyan
fontos, hogy vegyenek másikat…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése